SZÉCSI ÁRPÁD: Az MDF megalakulása

1979-1990

I. A "nagy népi huráltól" a lakiteleki sátorig

A népi írók szellemisége

A Magyar Demokrata Fórum történetének kezdetét az első lakiteleki találkozó miatt 1987. szeptember 27-re szokás datálni. A mozgalom előzményeit azonban már az 1960-as évek végén megtaláljuk. Ekkor alakult meg az első olyan szellemi-baráti kör, amely a Fórum majdani szervezői közül már többeket magába foglalt. A Kiss Ferenc irodalomtörténész által összefogott, és tréfásan "nagy népi hurálnak" (hurál: a mongol parlament) nevezett szűkebb asztaltársaságnak bölcsészek, irodalmárok, humán értelmiségiek mellett tagja volt a történész Für Lajos, a fiatal Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba és Bakos István. Az 1970-es évek első felében rendszeresen összejáró társaságban időnként megfordult az író Fekete Gyula, Csoóri Sándor és Csurka István; a filmesek közül Sára Sándor és Kósa Ferenc, vagy éppen az irodalomtörténész Czine Mihály. Kezdettől fontos vidéki kapcsolatot jelentett a szegedi Ilia Mihály, akinek irodalmi folyóirata, a Tiszatáj gyakran biztosított publikálási lehetőséget eme informális szellemi műhely számára. Az egyre bővülő laza szellemi csoportosulás tagjait a személyes barátságon túl elsősorban a népi írók szellemisége, hagyományai iránti tisztelet, a népi-nemzeti értékek melletti elkötelezettség és a határon túli magyarság sorsáért érzett aggodalom kötötte össze. [...]

Az ellenzék három csoportja

A személyi összefonódások és esetenkénti közös akciók miatt nem könnyű nyomon követni azt a folyamatot, amelynek során az uralkodó rendszerrel szemben kritikát megfogalmazó, "másként gondolkodó" körökben - a nyolcvanas évek első felében - lassanként két, illetve három csoportosulás formálódott ki: a radikális ellenzéké, a "népi táboré", illetve a párton belüli (radikális) reformereké. Ez utóbbi csoport "formálisan" nem is tekinthető ellenzékinek, politikai nézeteiben azonban - különösen a nyolcvanas évek utolsó éveiben - közelebb állt a demokráciát, többpártrendszert, nemzeti függetlenséget követelő ellenzéki szervezetekhez, mint az MSZMP konzervatív szárnyához.

A radikális és a népi ellenzék - amellett, hogy a fokozatosan elkülönülő két tábor között gyakori nézetazonosság és számos baráti kapcsolat létezett - alapvetően különbözött egymástól. Egyrészt gondolkodásukat eltérő szellemi hagyományok, ideológiai gyökerek határozták meg. [...]

A másik meghatározó különbséget a két tábor eltérő politikai stratégiája jelentette. [...]

A népi ellenzék ugyanakkor inkább a "hivatalos", első nyilvánosság kereteit próbálta tágítani, mert akkor még ebben látta a hatékony ellenzéki politizálás lehetőségét. Ez egyrészt azt jelentette, hogy merészebb hangvételű írásokat próbáltak meg újra meg újra közzétenni (az írói-értelmiségi autonómia követelése pl. az Írószövetségben, kiállás a kisebbségi magyarok jogaiért, a nemzeti öntudat ébren tartása; néhány, az 1956-os forradalomra asszociáló vers). Másrészt azt, hogy bizonyos társadalmi öntevékenységi, "civil társadalmi" formákat igyekeztek elismertetni. [...]

Monor, 1985

1985-ben e csoport tagjai aktív résztvevői voltak a radikális ellenzékkel közösen szervezett monori tanácskozásnak (1985. június 14-16.). 1986-ban a Tiszatáj című irodalmi folyóirat betiltása ellen szerveztek meg egy több mint 100 fős aláírásgyűjtést, és jelentős szerepük volt az Írószövetség 1986. novemberi közgyűlésén lezajlott "lázadásban" is, amikor az írók - kihasználva a tisztségviselők demokratikus választását - "kiszavazták" a szövetség választmányából, így elnökségéből is a hatalomhoz hű "konzervatívokat". Az új testületek működését azonban a pártvezetés által irányított kultúrpolitika már 1987 első hónapjaiban ellehetetlenítette. Nyilvánvalóvá vált tehát a népiek számára is, hogy az ellenzéki politizálás más formáit kell keresni. [...]

1987 tavaszán a népiek előbb egy a monorihoz hasonló, újabb közös összejövetel gondolatát vetették fel a "radikális csoportnak", akik ezt örömmel fogadták, így hamarosan elhúzódó tárgyalássorozat vette kezdetét a két fél képviselői között. Ez azonban végül nem vezetett eredményre, mert ekkorra már mindkét tábor számára fontosabbnak tűnt a politikai önmeghatározás, mint a hatalommal szembeni együttes fellépés. [...]
Lakitelek, 1987
Ilyen előzményeket követően került megrendezésre 1987. szeptember 27-én, több mint 180 résztvevővel a lakiteleki találkozó (a tanácskozás hivatalos címe: "A magyarság esélyei" volt), amelynek politikatörténeti jelentősége több lényeges mozzanatból tevődik össze. Először is Lakitelek már tudatosan legális összejövetel volt. A "felpuhult", ám a hatalom kérdéseiben a politikai kritikára ekkor még igen kényes diktatúra légkörében tett értéke volt a nyilvános gondolkodásnak. Másodszor itt mondták ki első alkalommal közbeszédben, hogy a diktatórikus szocializmus történelmi zsákutca. Elhangzott a többpártrendszer követelése is - Gombár Csaba referátumában -, igaz, még rejtve. Végül a lakiteleki találkozó a pluralizálódás egyik első, jelentős állomása is lett. [...]

A lakiteleki találkozó az MDF előtörténete szempontjából korszakhatárt képez. Nyíltan megmutatkozott az addig láthatatlanul szövődő, országos kapcsolati háló. Az addig inkább az írói autonómiáért, a szellem szabadságáért és a nemzeti értékek védelméért szót emelő népi tábor nyíltan a politizálás mezejére lépett.

II. A lakiteleki sátortól a választási győzelemig, 1988-90

Vitafórumok heterogén szellemi közegben

A lakiteleki résztvevők a társadalmi párbeszédet sürgetve létrehozták a Magyar Demokrata Fórum elnevezésű kezdeményezést, amely egy év múltán mozgalommá alakult. Az MDF 1987 végén, 1988 elején a formális jogi kereteket teljes mértékben kihasználva a szélesebb nyilvánosság elé lépett. A megalapítást követően kisebb, tematikus budapesti és vidéki tanácskozásokon alakították ki a lakiteleki Nyilatkozatban is szorgalmazott nyilvános párbeszéd színtereit.

Az ország különböző vidékein, változatos témákban megrendezett fórumok közül a legismertebbekre - 1988 januárja és májusa között -, összesen négy alkalommal, a fővárosi Jurta Színházban került sor. Az első tanácskozás témája a demokrácia, a parlamentarizmus kérdésköre lett. [...]

A következő két (márciusi) összejövetel témája a szomszédos országokban élő magyarok egyre nehezebbé váló helyzete volt. [...]

1988 júniusa a rendszerváltoztató folyamat újabb fontos, elsősorban lélektani jelentőségű eseményét hozta. Az erdélyi magyarság helyzetének további romlása, valamint a magyar belpolitika (májusi pártértekezletet követő) enyhülése eredményeképp a hatalom teret engedett a társadalomban meglévő felháborodás és szolidaritás kifejezésének. Így június 27-én, az MDF szervezésében, a romániai falurombolás ellen tiltakozva sor kerülhetett 1956 óta az első, nagyméretű, hivatalosan is engedélyezett tüntetésre a Hősök terén.

A politikai légkör egyre szabadabb lett, az "alternatív szervezetek" száma rohamosan gyarapodott. A jurtás fórumok szervezői már májusban érezték, hogy lassan lejár az időnként megrendezett, heterogén szellemi közegben lezajló vitanapok ideje. [...]

Zászlóbontás, tagtoborzás, 1988

A megalakuló mozgalom zászlóbontására ismét egy lakiteleki találkozó keretében került sor, 1988. szeptember 3-án. Erről az eseményről már a sajtó és a rádió munkatársai is hírt adtak a széles nyilvánosságnak. A jelenlévők - mintegy 400 fő - jóváhagyták a Magyar Demokrata Fórum alapítólevelét és első alapszabályát, megválasztották a mozgalom első elnökségét. Nagy lendülettel vette kezdetét a tagtoborzás, és az országos hálózat kiépítése. 1988 novemberében, tehát rövid két hónappal megalakulása után az MDF már több mint 6000 tagot és csaknem 400 helyi szervezetet számlált. [...]

1988 ősze folyamán folytatódtak - de ezúttal inkább vidéken - a tematikus tanácskozások is. Az ideiglenes elnökség 1988. novembertől hetente ülésezett egy Corvin téri irodában. 1989-ben a szervezet az Ó utcában kapott használatra két tágasabb faházat; végül 1990 elején költözhettek be a Bem téri székházba. 1988. november 2-án - hivatalos segítség hiányában Püski Sándor könyvkiadó támogatásával - megjelent a régóta áhított folyóirat, a Hitel is.

Legális ellenzéki pártok, 1989

1989 első hónapjai gyökeres fordulatot hoztak a hazai politikában; ekkortól az ellenzéki pártok nyíltan is felléphettek a rendszer leváltásának igényével, és megkezdhették saját politikai programjuk megfogalmazását. Fokozatosan kialakult a Magyar Demokrata Fórum eszmei profilja is. Az MDF vezetői meghatározták a magyar történelemből felvállalt eszmei "elődöket", Deák, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, a 20. századból pedig az ún. népi írók és gondolkodók (Veres Pétertől Bibó Istvánig) személyében. Megfogalmazódott a "hármas egység" gondolata, a keresztény-konzervatív, a nemzeti liberális és a (korai kezdetektől az egész szellemi mozgalom alapját adó) népi-nemzeti irányzat együttes modellje.

Megkezdődött a nemzetközi kapcsolatok tudatos kiépítése, kialakult a Magyar Demokrata Fórum nemzetközi ismertsége és elfogadottsága, és a tavaszi országos gyűlésen már számos külföldi megfigyelő volt jelen.

Helykeresés, 1989

Az 1989. márciusban megrendezett első Országos Gyűlésen már egy országosan elterjedt és megszervezett mozgalom (13 200 tag, 159 városi, 208 községi szervezet) képviselői tanácskoztak a Magyar Demokrata Fórum programjáról és a párttá alakulás szükségességéről. Megválasztották a 15 tagú elnökséget, amelynek élére - ügyvezető elnökként - Bíró Zoltán került. Ekkor még a Fórum számos tagja ódzkodott a pártszerű működéstől, vagy korainak tartotta azt. A politikai enyhülés felgyorsulása miatt azonban a szervezet elnöke júniusban bejelentette a Magyar Demokrata Fórum párttá alakulását.

Az MDF ismertsége és népszerűsége 1989 első felében tovább növekedett. Jelöltjei megnyerték a nyári országgyűlési pótválasztásokat. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon a Fórum a legerősebb ellenzéki szervezetként vehetett részt, az Antall József vezette delegáció fontos szerepet játszott az új alkotmányos rendszer alapját jelentő, kereteit kialakító kompromisszum kimunkálásában. [...] Az MDF második Országos Gyűlésén (1989. október), Pozsgay Imre köztársasági elnökségének támogatását megvonva, önálló jelöltet állítottak Für Lajos személyében. Pártelnökké Antall Józsefet választották meg.

Kormányképesség

A választásokig hátralévő hónapokat a Magyar Demokrata Fórum szempontjából ellentétes folyamatok jellemezték. [...]

Szűkös anyagi forrásokkal, csekély professzionális "szavazatszerző" ismerettel, gyakorlattal rendelkezett a párt, mégis sikeresnek mondható kampányra volt képes. [...] Ennek eredményeként a Magyar Demokrata Fórum 1990 márciusában 24,73%-os listás eredményt ért el, majd a második forduló után a mandátumok 42,49%-át nyerte el, és a posztkommunista korszak első szabadon választott kormányának vezető ereje lett.

Vissza a tartalomjegyzékhez