HARASZTI GYÖRGY: Újszászy István az ÁVO-n

"Fekete Iván" az állambiztonsági szervek fogságában

A História 2002/2. számában olvashattuk Sipos Péter cikkét a második világháborús magyar hírszerzés és elhárítás fontos személyiségéről, Újszászy István vezérőrnagyról, a VKF2, majd az Államvédelmi Központ (ÁVK) vezetőjéről, nem utolsósorban a híres díva, Karády Katalin "hivatalos" barátjáról. A cikk utolsó része az előbb német, majd orosz fogságba esett Újszászy háború utáni sorsával foglalkozott. A Történeti Hivatalban őrzött (TH A-414/1-6) és nemrég a szélesebb közönség számára is felszabadított feljegyzéseiből részlegesen megismerhetjük élete utolsó (?) napjait.

Mint Sipos Péter is írja, Újszászy 1944. október 15. után a svéd követségen keresett menedéket. 1945 januárjában a szovjet (katonai) hírszerzés (NKVD) őrizetébe került, és a Szovjetunióba szállították. Itteni tartózkodásáról csak homályos ismereteink vannak. Mint feljegyzéseiben olvasható, 1946 tavaszán a 27/1-es tábor (Krasznogorszk) kórházában feküdt. Ismereteiről a szovjet szervek felkérésére feljegyzéseket készített, amelyek alapján - távollétében - írásos tanúként szerepeltették a náci háborús bűnösök ún. nürnbergi pereinek egyikében. Ebben az időben készült feljegyzései minden bizonnyal ma is fellelhetők a posztszovjet levéltárak valamelyikében. Ez már a második sorozat Újszászy hozzáférhetetlen feljegyzéseiből, mivel szinte közvetlenül a német megszállás után, 1944. május 17-én az SS Biztonsági Szolgálata letartóztatta, kihallgatta, s eközben feltehetően írásos anyagok készítésére kényszerítette. (Újszászy végül július elején szabadult, de közvetlenül ez után magyar védőőrizetbe került és csak a nyilas puccs előestéjén hagyhatta el a Kapisztrán téri Nádor-laktanyát.)

1948 nyarán - feltehetőleg a formálódó ÁVO vezetőinek kérésére - Budapestre szállították. A magyar állambiztonsági szervek "Fekete Iván" fedőnéven tartották őrizetben. Kihallgatása legalább 1 hónapig (augusztus 19-szeptember 18.) elhúzódott. (Az időpontok - amelyek között ünnep- és vasárnapok egyaránt megtalálhatók - nagyobb hézagai és Péter Gáborhoz írott "búcsúlevel"-e azt sejtetik, hogy kihallgatói az állambiztonsági szervek legmagasabb köreiből kerültek ki, de legalábbis bírták azok kitüntetett figyelmét. Kérésére Újszászy 17 füzetnyi terjedelemben ("Újszászi [sic!] István vezérőrnagynak a VKF2 vezetőjének letartóztatása idején írt sajátkezű feljegyzése") összesen 54 különböző (rapszodikusan változó) témában adott hosszabb-rövidebb felvilágosítást saját tevékenységéről, a VKF2 és a világháborús csúcsszerv, az 1942. június végén létrehozott ÁVK felépítéséről, módszereiről, működéséről, a kémkedésről és kémelhárításról, a Horthy-korszak katonai és politikai elitjéről, politikai és emberi habitusukról. (Az eredeti füzetek a Belügyminisztérium II/11. osztályának irattárában 71-5363/1-6 iktatási szám alatt [6 nagy iratgyűjtőben] kerültek megőrzésre. 1960. május végén ismeretlen okból a füzetek tartalmát 4 példányban legépelték és szigorúan titkos jelzéssel látták el.)

Bár feljegyzései írásakor Újszászy egyedül memóriájára támaszkodhatott - és minden ismételten hangoztatott együttműködési készsége ellenére nyilvánvalóan tevékenysége egyes mozzanatainak elkonspirálására, osztályos társai lehetőség szerinti mentésére törekedett -, leírásából számos, részletében eleddig ismeretlen kép rajzolódik ki a két világháború közötti magyar vezető rétegek életéről, törekvéseiről. Csak a szemléltetés kedvéért másolunk ki néhányat a kérdések közül, amelyek egyben - önleleplező módon - a kihallgatók irányított érdeklődését tükrözik:

1938. őszi és 1939. tavaszi események; idegen államokkal való hírszerző és kémelhárító együttműködés; németbarát és nemzetiszocialista érzelmű tisztek a honvédségben; kormányzóhelyettes-választás 1941-42 telén; Barankovics István; a Nem- zeti Parasztszövetség; az 1944. tavaszi német megszállás előkészítői; Horthyval érintkezést tartó volt külpolitikusaink jellemzése; Hálózatok - 2. vkf. (sic!) oszt. alárendelt bel- és külföldi szervei, ügymenete; Vörös János vezérezredesről adatok; Kállay-kormány különbéke-törekvései 1943 nyarán és őszén; Zsidók kiutasítása 1941 nyarán Kárpátaljáról; Maniu Gyula (sic!) és a magyar kormány kapcsolatai - kapcsolatai Horthyhoz és Kállayhoz; a kommunista párt ismert árulói és végül - hab a tortán - Horthy általa ismert nőviszonyai.

Az információk a következő hónapok, évek pereiben visszaköszönnek. A Mindszenty-, Szombathelyi- és Vörös János-perek anyagában egyaránt megtalálható "Fekete Iván" vonatkozó jelentése. A szisztematikus kihallgatások és jelentések valamikor 1948. szeptember végén véget értek. Nem tudjuk, hol és milyen körülmények között őrizték Újszászyt, mit ígértek neki. Úgy tűnik azonban, hogy - nyilván felsőbb megbízásból - tovább "dolgozott". A feljegyzések végén - oldalszámozás nélkül - Újszászy Péter Gáborhoz írott rövid levele található:

Mélyen tisztelt Altábornagy Úr!

Csatolom a 17. füzetet, mely tárgykör hiányában már nem telt meg. Nagyon köszönöm a szép nyakkendőt.
Nem tudom, hogy lesz-e alkalmam személyesen búcsút venni. Engedje meg, hogy ezúton hálás köszönetet mondjak azon korrekt, szívélyes, előzékeny magatartásáért, amiben részesített.
Nem szívesen válok meg altábornagy Úrtól, akivel nagyon szerettem volna együtt dolgozni. Így jövőm és szabadságom irányában bizonytalanságban, nyugtalanságban vagyok.
Még egyszer sokszor köszönök mindent, őszinte tisztelője.
1948. december 10-én.
Fekete Iván.

Ez az utolsó életjel róla. Aggodalmai jogosnak bizonyultak. A feljegyzéseiben említett Wallenberg svéd követségi tanácsoshoz hasonlóan nyilvános per és ítélet nélkül eltűnt, meghalt, megölték vagy itthon, vagy "valahol Oroszországban"...

Vissza a tartalomjegyzékhez