KORDOS LÁSZLÓ: Toumai, a legősibb afrikai elődünk

Az emberré válás történetének újabb fejezete

Az emberré válás történetét egy-egy új koponyalelet előkerülése mindig újraírja. [...] Az elmúlt több mint száz év kutatásainak eredményeként Afrikából, Eurázsiából és Ausztráliából az emberré válás több mint 30 millió éves történetét már sok ezer, pontosan meghatározott korú lelet alapján ismerjük.

Miután Afrika északi részén 30-35 millió évvel ezelőtt kialakultak az emberszabású majmok, a földtörténeti középső-miocén korban (18-14 millió évvel ezelőtt), elsősorban Kelet-Afrikában, a trópusi esőerdők szinte minden ökológiai szintjét elfoglalva igen sokféle környezethez alkalmazkodott emberszabású ősmajmok jelentek meg. Ilyen volt az Afropithecus, a Turkanapithecus, az Otavipithecus, a Kenyapithecus és a Pronconsul több faja. Általában fákon, négy lábon mozogva a gazdag növényzet leveleit, gyümölcseit és magvait fogyasztották. Afrika hosszú ideig sziget volt, s először 15, majd később 10 millió évvel ezelőtt kapcsolódott össze Arábián keresztül Eurázsiával. A sokféle emberszabású ősmajom közül néhány csoport ezekben az időszakokban átvándorolt Eurázsiába. [...]

Az újabban előkerült két koponyaleletben az emberré válás két fontos eseményének bizonyítékát sikerült megtalálni. A közép-afrikai Csád Köztársaság területéről az emberhez vezető fejlődési vonal eddig ismert legősibb, 6-7 millió évvel ezelőtt élt képviselőjét fedezték fel. A grúziai Dmanisiban feltárt koponya- és állkapocsmaradványok pedig az emberi nem (Homo) bizonyítottan legelső, 1,8 millió évvel ezelőtt élt eurázsiai képviselője.

Közép-Afrika

[...] Csádban 1961-ben találtak egy Tchadantropus uxorisnak elnevezett arckoponya-töredéket, amit a tudományos közélet hamarosan el is feledett. Az egyébként modern emberi koponyát a sivatagi homokviharok annyira lekoptatták, hogy azt felfedezőik a korai Australopithecusok rokonságába sorolták. Ez az ún. Koro Toro lelőhelyen 1995-ben felfedezett 3-4 millió éves lelet már valóban az emberré válás korai szakaszának képviselője volt. A "csádi Australopithecus bahrelghazali"-nak elnevezett emberszerű lény előkerülése először hívta fel a figyelmet arra, hogy az Australopithekusok nemcsak Kelet-Afrikában, hanem tőlük 2500 km-re nyugatra, Közép- Afrikában is éltek.

Növényi és állati környezet

Ilyen előzmények után a franciaországi Poitiers egyetemének munkatársai Brunet Michel őslénykutató vezetésével már évek óta szisztematikusan keresték azokat a földtani képződményeket, ahol az 5-8 millió évvel ezelőtt élt állatvilág gazdag leleteire számíthattak. A Djurab-sivatagban, a 6-7 millió évvel ezelőtti tópartot feltáró "TM (Toros-Menalla) 266." számú lelőhelyről több mint 40 gerinces állatfaj sok ezer csontját gyűjtötték össze. [...]

A most megtalált, eddig ismert legkorábbi emberszerű lény kortársai között gyakoriak voltak a kihalt elefántok, vízilovakra emlékeztető, nagy testű növényevők, marhafélék, disznók, zsiráfok, a háromujjú őslovak, valamint a ragadozók közül a hiénák és a kardfogú tigris. Az emlősök mellett igen sok teknős, gyík, kígyó és krokodil csontvázát is feltárták. A csontmaradványok elemzésével rekonstruált egykori környezet olyan időszakos tó és folyó közelségét jelzi, ahol kisebb galériaerdők ugyan kialakultak, de az állatok nagy része kifejezetten nyílt, füves területen élt. A lelőhely korát is az állatvilág összetételéből állapították meg, miután a környéken nem találtak olyan anyagot, amelyből fizikai (radiometrikus) módszerekkel közvetlenül millió éveket lehetett volna meghatározni. Az élővilág állandó átalakulására (evolúciójára) alapozott kormeghatározás szerint a csádi korai emberszerű lény és a kortárs állatvilág 6-7 millió évvel ezelőtt élt.

A koponya

A koponyát a francia-csádi expedícióhoz tartozó 31 éves egyetemi hallgató, Ahounta Djimdoumalbaye fedezte fel 2001. július 19-én. A koponya 2002. július 11-e óta a Sahelanthropus tchadensis tudományos nevet viseli, beceneve pedig "Toumai", ami a helyi goran nyelven azt jelenti, hogy az "élet reménye".
A csaknem teljes koponya viszonylag kicsi, agykoponyája lapos és megnyúlt, homlokeresze rendkívül erősen fejlett, szemüregei előre tekintenek és távol állnak egymástól, arca viszonylag megrövidült, felső fogsora kicsi és íve U-formájú. A valószínűleg hímnemű lény agytérfogata kb. 320-380 cm3 lehetett, ami megegyezik a mai nőstény csimpánzéval. Mindezek a legfontosabb anatómiai jellegzetességek mozaikszerűen ötvözik a primitív emberszabású és a már fejlett Australopithecus vonásait. A lapos és kis térfogatú agykoponya kifejezetten ősi emberszabású bélyeg, míg a rövidült, lapos arc, a kisméretű fogak, különösen az alacsony koronájú szemfog már az emberré válás irányába mutat.

Toumai ősei és leszármazottai

Jelenlegi ismereteink szerint nem lehet tudni, hogy ki volt a Sahelanthropus őse. Mindössze három eurázsiai jelöltet ismerünk, míg Afrikából gyakorlatilag egyet sem. [...]

A Sahelanthropus esetleges leszármazottait Afrikában kell keresni, hiszen onnan ismerjük az értelmes ember (Homo sapiens) kialakulásához vezető út leleteinek nagy részét.

Francia kutatók 2001-ben a kenyai Tugen Hill kb. 6 millió évvel ezelőtt lerakódott üledékéből leírták az Orrorin tugenensist, népszerű nevén a "Lukeino hominid"-át, amit akkor még a legidősebb emberszerű lénynek véltek. Combcsontjának felépítése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a földön közlekedve két lábon járt, míg a fákon mozogva karjaival és kezeivel a hagyományos módon kapaszkodott. Az Orrorin és a Sahelanthropus összehasonlítása ma még lehetelen, mert azonos csontjaik mindeddig nem kerültek elő.

Az Etiópiában megtalált Ardipithecusnak két faja ismert, az A. kadabba (5,2-5,8 millió év) és az A. ramidus (4,4 millió év). Anatómiai szempontból mindkét faj magán viseli a csimpánzhoz és az emberhez vezető fejlődési vonalak sajátosságait. [...]

A 2,8 és 1 millió évek között Afrikában élt Paranthropusok (aethiopicus, robustus, boisei) szintén az emberré válás kihalt mellékágát képviselik. Erőteljes koponyájuk, alacsony és erősen homorú arcuk, nagy fogaik, széles és rövid agykoponyájuk alapvetően különbözik a Sahelanthropustól.

Az emberré válás filogenetikai főcsapása az Australopithecusokon keresztül vezetett el a Homo nem kialakulásához. Ezek között legidősebb a 4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus anamensis, valamivel fiatalabb (3,6-3,8 millió év) az A. bahrelghazali, valamint a 3-4 millió évvel ezelőtt élt A. afarensis, amelynek közismert képviselője a "Lucy" néven ismert csontváz. [...]

Meginog az eddigi elmélet

Mindezek után jogos a kérdés, hogy a csádi Sahelanthropusban miért látják az emberhez vezető fejlődési vonal első képviselőjét. Valószínűleg azért, mert az arckoponya, a fogsorív és a fogazat kifejezetten "emberszerű", olyan, amilyennek az eddigi leletek alapján felállított hipotézis megkívánta. Gondot csak az jelent, hogy ezek a jellegek, az igencsak primitív agykoponya-felépítés mellett, a vártnál évmilliókkal korábban jelentek meg. Megingott az emberré válás viszonylag egyszerű fával jellemezhető leszármazási teóriája. A szokatlanul "modern" és az elvárhatóan ősi bélyegek ilyen korai együttes előfordulása arra utal, hogy a klasszikus törzsfa helyett sokkal inkább szövevényes, bokorszerűen ábrázolható emberré válási folyamatban kell gondolkozni.

Tudományos viták

Az ellentmondások hatására a Sahelanthropus (Toumai) tudományos közzétételével egy időben máris megjelent az ellenvélemény, miszerint nem emberszerű, hanem sokkal inkább gorilla formájú az újonnan felfedezett koponya. [...] A tudományos közvélemény egyelőre mélyen hallgat, s aki eddig nyilatkozott, nagyon diplomatikusan csak annyit mondott, hogy "mindez még csak a jéghegy csúcsa".

Vissza a tartalomjegyzékhez