STRASSENREITER ERZSÉBET: Kéthly Anna védelmében
Messziről jött ember meséje
Hosszú "szenzációs" riportot láthattunk 2000. december 16-án a Tényekben (TV2) az emigrációban közel harminc éven át, mély illegalitásban tevékenykedő "Szabad Magyar Exil-kormányról". A központi figura, Láng Lajos, a kormány "miniszterelnöke" és hű szabadságharcos barátja, Rigoni Ernő, a kormány "külügyminisztere" mesélték el életszerűen (helyszíni szemlékkel) a kormány létrejöttét, működését, sikereit, veszteségeit. A "szenzációs" hír egyátalán nem új. A Reform 1990/2. számában "A titokban maradt mély titok" címmel cikket, 1993. november 3-án pedig "Kéthly Anna végrendelete" címmel "Kéthly-nyilatkozatot" közölt. [...]
A Kéthly-féle "végrendelet"
A zavaros iromány nem kevesebbet tartalmaz, mint azt, hogy Kéthly Anna az emigrációban 1960. május 2-án megbízta Láng Lajost egy illegális emigráns kormány létrehozásával. Megtudjuk, hogy Láng illegális neve Borsody Lajos, Rigoni Ernőé pedig Fogarassy E. László, de "az esküdt (sic!) letett kormány tagjain kívül senki nem tudhatja a Miniszterelnök és Külügyminiszter igazi nevét, még a külső munkatársak sem". Kéthly ezután mentegetőzik: "nem vehetek részt tevőlegesen az Exil-kormány munkájában az állandóan ingadozó egészségi állapotom miatt", no meg amiatt, hogy "a szovjet és Kádárék ügynökeinek egész serege kíséri figyelemmel minden lépésemet". (Nota bene: Kéthly ezekben a hónapokban, években rengeteget dolgozott, írt, utazott, egészségi állapotával semmi baja sem volt.)
A "végrendelet" sorait követve, ezután Kéthly belebonyolódott az
1956. november 4-i események, a Kádár-kormány létrejöttének, működésének, továbbá
saját tevékenységének hosszas ismertetésébe. Ehhez kapcsolódva jelenti ki, hogy
az exilkormány feladata "a nyugati államfőket, kormányokat, a sajtót, a
rádiót a valóságnak megfelelően tájékoztassa azokról a megtorlásokról, amelyet
(sic!) Kádár folytat a Szabadságharcosokkal szemben,... (és) a világ közvéleményének
a tekintetét Magyarországra irányítsa". Furcsa módon mindezt az a Kéthly
bízza erre az állítólag mélyen illegális, nem tudni honnan jött társaságra,
aki 1956. november 4-e óta a világ minden táján legálisan végzi ezt a propagandamunkát,
nyíltan felvállalva a magyar nép képviseletét.
Ilyen színvonalon és stílusban folytatódik az állítólagos "Kéthly-nyilatkozat".
[...] A körültekintő Kéthly még arra is gondolt, hogy "nyilatkozata"
hat példányának mi legyen a sorsa. Megkapják: a szabadon választott államfő,
a miniszterelnök, Láng Lajos, Rigoni Ernő, a Központi Állami Levéltárnak és
a Széchényi Könyvtárnak az igazgatója. A gyengébbek kedvéért, újfent felhívta
a figyelmet arra, hogy a "fenti nyilatkozat szigorúan bizalmas, jól meg
kell őrizni az utókor számára", sőt közölte: az irat "(5) öt oldal
terjedelemben készült".
Kéthly sem kerülhette el, hogy nevével halála után visszaéljenek.
Primitív hamisítvány
Az ún. "Szabad Magyar Exil-kormány" létrejöttét, működését szentesíteni
hivatott "Kéthly-végrendelet" hamisítvány. Mi bizonyítja ezt?
1. Kéthly Anna elvi és politikai szempontból ellenezte emigrációs kormány létrehozását
és működtetését. "A strasbourgi konferencia megalkotta a forradalmi intézőbizottságot,
annak elnökségét, amely kormányképviselet címen kívánja magát akkreditáltatni
az ENSZ-nél és a tagállamoknál. Nem vagyunk exil-kormány, ez ellen élesen és
határozottan tiltakoztam, mert mint álkormány csak egy volnánk a sok konkurens
között. Mi Nagy Imrét képviseljük továbbra is..." - írta Kéthly barátnőjéhez
1957. február 4-én. Kéthly haláláig tartotta magát ehhez az állásponthoz.
2. Kéthly Annának semmi szüksége nem volt arra, hogy valamiféle illegális szervezetet,
testületet hozzon létre fenti céljai elérése érdekében. Legálisan tevékenykedett,
előadások sorozatát tartotta világszerte, cikkeket írt, nemzetközi szocialista
és más konferenciákon szólalt fel. [...]
4. Az exilkormány meséjéről összetákolt állítólagos "Kéthly-végrendelet"
hamisítvány voltát legbeszédesebben a primitív, helyesírási, fogalmazási és
stiláris hibákkal teli szövege bizonyítja. Aki egy kicsit is ismerte Kéthly
Annát, intelligenciáját, irodalmi és politikai műveltségét, világos stílusát,
azonnal megállapíthatta, hogy ez a "dokumentum" nem tőle származik.
5. Kéthly Anna magas mércét állított politikai munkatársaival, barátaival szemben,
a kalandorokat, megbízhatatlan embereket igyekezett távol tartani magától. Az
eredeti és hiteles MSZDP-, emigráns és Kéthly-dokumentumok bizonyítják azt,
hogy Láng még mozgalmi szinten sem tartozott Kéthly Anna baráti köréhez.
"Emigrációs működés"
Láng 1957 januárjában hagyta el Magyarországot, Svájcban telepedett le. [...] Láng részt vett ugyan a párt és a szakszervezet több rendezvényén, de nem volt a vezetői "elit" tagja, a vezetőségbe sem került be. (Ezeken a rendezvényeken készültek olyan fotók, amelyen Láng Kéthly Anna társaságában látható. Ezeket használta fel most Láng a Kéthlyhez fűződő állítólagos "barátságának" bizonyítására.)
Láng mozgalmi karrierje az MSZDP-ben és kapcsolata Kéthlyvel rövid idő múlva
teljesen megszakadt. Láng ellen ugyanis sok panasz érkezett, amit a pártvezetőség
kivizsgáltatott. [...]
Láng barátja, Rigoni Ernő még távolabb állt az MSZDP-től és Kéthly Annától,
mert ő a magyar emigráció szélsőjobboldalán helyezkedett el. Emigrálása után
csatlakozott az ukrán nacionalisták által 1942-ben létrehozott Nemzetközi Antikommunista
Blokkhoz, majd a Szabadságharcos Szövetséghez. Kéthly Anna és pártja ezekkel
a tömörülésekkel és tagjaikkal soha semmiféle személyes és szervezeti kapcsolatba
nem lépett, messze elkerülte ezeket. [...]
"Halk köszönő szó"
Láng és Rigoni a rendszerváltáskor bukkant fel ismét, most már az óhazában, amikor az exilkormány "miniszterelnökeként" és "külügyminisztereként" jelentkeztek az új állami vezetőknél. Gazsó L. Ferenc szemrehányóan említi meg, hogy a "szabad magyar exilkormány 1989 novembere óta eredménytelen kísérleteket tesz arra, hogy a Kéthly Annától 1960. május 7-én kapott felhatalmazásáról hivatalosan lemondjon.... Sem Szűrös Mátyás mint ideiglenes államelnök, sem az Antall-kormány (s tegyük hozzá: sem Göncz Árpád - S. E.) nem reagált lemondó nyilatkozatukra. Egy halk köszönő szóról nem is beszélve." Feltehetően megsejtették, hogy ez az egész exilkormány-sztori csupán kitaláció, és az a bizonyos Kéthly-féle "felhatalmazás" és "végrendelet" egy silány hamisítvány, mégha az aláírás valóban Kéthly Annáéhoz hasonlít is. Így jobbnak látták csendben ad acta tenni az ügyet. (Ezért nem reagáltam akkor a hatalmas "felfedezésre".)
Az újabb alkalommal azért döntöttem úgy, hogy mégis megírom az igazat, mert a "halk köszönő szót" az Orbán-kormánytól megkapták. Ezzel ezt a dajkamesét, hivatalosan, állami elismeréssel, igaznak nyilvánították, és ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Hiba lenne, ha a Kéthly Anna tevékenységét, múltját meghamisító, intellektuális, politikai, emberi mivoltát besározó, reá rossz fényt vető "sztorit" nem lepleznénk le.
Csak remélni lehet, hogy a kormány nem a Kéthly Annával kapcsolatos hamisítást jutalmazta a köszönettel. Azt pedig feltételezem, hogy az emigránskormány-mese többi részének valódiságáról a Miniszterelnöki Hivatal, a kancellária illetékes történész- és egyéb szakértői meggyőződtek, hiszen egy találó magyar közmondás szerint "messziről jött ember azt mond, amit akar", ezért nem felesleges ellenőrizni a manapság oly sok, messziről jött ember meséjét