KERESZTESSY CSABA: ANDRÁSSY ÚT 60.
A házak nem bűnösök
Puttók. Pufókok, kedvesek, mosolygósak. Nem csoda! Csak sejtéseink vannak ugyan arról, mikor foglalták el helyüket a kapualj két oldalán, de minden bizonnyal még a sokat emlegetett "boldog békeidőkben". [...]
Aztán eltakarta őket az elkövetkező évtizedek által rájuk hordott számtalan festékréteg. Így nem kellett látniuk a különböző színű egyenruhákban közöttük masírozó keretlegényeket, s érezniük a félelem semmihez sem hasonlítható szagát.
Vas- és fémöntöde, 1851-71
A 18. században még beépítetlen környéken a telekkönyv szerint huszonnégy majorság volt található. Bár a telek számozása a későbbiekben többször változott, az 1838. évi nagy pesti árvíz után készült térkép szintén beépítetlen területként ábrázolja a környéket. Ez a helyzet a következő két évtizedben sem módosult jelentősen.
Telkünk, valamint az azt körülvevő ingatlanok első beépítése az Oetl testvérek vállalatához, a későbbi Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárhoz fűződik. [...]
Azokat a telkeket, amelyeken az üzem elhelyezkedett, Oetl János vásárolta meg még 1855-ben. Az építkezés 1862-ben - Hild Károly tervei alapján, Lohr Antal kivitelezésében - kezdődött, s rövid idő alatt befejeződött, 1863 első hónapjaiban a gyár már bizonyosan ezen a helyen működött. A forrásokból egy igen nagy méretű, közel "U" alaprajzú, de kisebb-nagyobb toldalékokkal szabdalt épület képe tárul elénk, amely több periódusban épült, s fejlődésével párhuzamosan vált szükségessé újabb és újabb épületrészek építése.
A pesti Sugárút, 1871-81
Az Oetl-féle Pénzszekrény, Lakatosmű, Vas- és Fémöntöde Rt. további működését azonban hamarosan lehetetlenné tették a városrész rendezésével kapcsolatban bekövetkező kisajátítások. A telek Kőműves utcai szárnya ugyanis teljes egészében, a két mellékutcára eső szárnyak pedig mintegy egyharmad részükig beleestek a tervezett Sugárútba. Ezért 1871-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a telket kisajátította, s megkezdte az épületek lebontását.
A kisajátítások után megkezdődött a Sugárút vonalának kijelölése, valamint a házhelyek parcellázása és értékesítése. Szóbanforgó telkeinket 1881. március 11-én jegyezték be Fischer Zsigmond és Sonnenberg Imre javára, fele-fele arányban.
A historizáló stílusjegyeket magán viselő, háromemeletes, alápincézett, közel négyzetes alaprajzú, belső udvaros saroképület építésére Fischer és Sonnenberg 1880. április 2-án kért építési engedélyt a Fővárosi Tanácstól, melyet az április 29-én meg is adott. A bérház terveit az 1871-ben Svájcból hazatért s Budapesten építészeti irodát nyitó Feszty Adolf készítette, a kivitelezés Schubert és Hikisch nevéhez fűződik. [...]
A háromemeletes bérház, 1882
Az építkezés gyorsan haladt, 1881. április 16-án már a végleges műszaki és építésrendőri vizsgálatot is megtartották, mely előfeltétele volt a használatbavételi engedély kiadásának. [...]
Az irat szerint: "Sonnenberg és Fischer cég háztulajdonosnak a VI.-ik
közigazgatási kerületben (Teréz város) Sugár út 74 sz. a. fekvő telken [...]
fölépitett három emeletes lakháza műszaki és orvosrendőri tekintetben szabályszerűen
megvizsgáltatván, a vizsgálat eredményéhez képest föntnevezett háztulajdonosnak
ezennel megengedtük, hogy ezen újon épült három emeletes lakházat, mely a harmadik
emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 4 előszobát, 4 konyhát és 4 éléskamrát, - a
második emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 3 előszobát, 3 konyhát, 3 éléskamrát
és 2 fürdőszobát, - az első emeleten 16 szobát, 1 alcovent, 3 előszobát, 3 konyhát,
3 éléskamrát és 2 fürdőszobát, - a földszinten 15 szobát, 3 előszobát, 4 konyhát,
3 éléskamrát és 2 fürdőszobát, - a pinceosztályban fáskamrákat, 2 raktárt, 1
mosókonyhát és 1 mangorlóhelyiséget tartalmaz, - ezen helyiségeket azonnal használatba
vehesse és a szabályok szerint megengedett czélokra minden további kifogás nélkül
használhassa."
Az épület telekkönyvi bejegyzésére 1882. április 27-én került sor, e szerint
a telken egy háromemeletes ház áll.
Még ugyanebben az évben, egy szeptember 27-i keltezésű adásvételi szerződés alapján változott a tulajdonos személye, az ingatlant Holl Frigyes vásárolta meg. Birtoklása alatt az épületen nem történt jelentősebb átalakítás, feltehetően Holl csupán befektetési szándékkal vette meg a házat. Ezt látszik igazolni az, hogy már három évvel később továbbadta azt Perlmutter Jakabnak. (Utóbbi minden bizonnyal azonos azzal a személlyel, aki vezetője és résztulajdonosa volt a Kőbányai Serház Társaságnak, melyet 1862-ben vett meg ifj. Dreher Antal, a bécsi Schwehati Városi Serház serfőzőmesterének fia.) Valószínűsíthető, hogy Perlmutter Jakab sem végeztetett nagyobb átalakításokat az épületen, az továbbra is - eredeti formájában - bérházként funkcionált. [...]
A háztulajdonos, Perlmutter Jakab halála után az ingatlan a családon belül öröklődött tovább, 1919. április 18-án Perlmutter Izidor Izsák és Perlmutter Alfréd Ábrahám tulajdonjoga került bejegyzésre. Az örökösök közül Perlmutter Izsák festőművész az ismertebb személy. (Feltehető, bár jelenleg nem bizonyítható, hogy az épület kapualjában nemrégiben előkerült puttók az ő munkái.) A másik testvér, Alfréd Ábrahám 1930-ban meghalt, így az ingatlan teljes egészében Perlmutter Izsák tulajdonába került.
A festőművész tulajdonos 1931. október 24-én, mintegy fél évvel halála előtt végrendelkezett. Ebben úgy intézkedett, hogy özvegyének és nevelt leányának majdani elhunyta után minden vagyonát a Pesti Izraelita Hitközség örökölje azzal a feltétellel, hogy az a vagyon negyed részét fordítsa az ekkortájt megalakuló Zsidó Múzeum céljaira. [...]
Örökös a hitközség, bérlők a nemzetiszocialisták
A továbbra is bérházként funkcionáló épület egyik bérlője már 1937-ben a nyilas párt volt, legalábbis a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megalakulásakor Szálasi Ferenc ezt, közelebbről az épület első emeletét adta meg a párt hivatalos címeként. A "Hűség Háza" néven hírhedetté vált ház telekkönyvileg egyébként soha nem került a nyilasok birtokába, az a háborús években is - a telekkönyv szerint - Reiszner Gizella nevén szerepelt.
Az épület háborús sérüléseiről sajnos nem rendelkezünk bővebb információval. Annyi bizonyos, hogy bombatalálat érte, melynek során a szomszédos épület (Andrássy út 62.) is károkat szenvedett.
A Hűség Házából ÁVH-székház, 1945
Pest ostromának befejeződése után már néhány nappal, január 26-án, más források szerint három nappal később, egy ún. "belügyminiszteri különítmény" vette "birtokba" az épületet, mely ettől kezdve előbb a Politikai Rendészeti Osztály, majd ennek utódszervezetei - 1946 októberétől a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), 1948-tól a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) - félelmetes székházául szolgált.
Kérdéses volt ugyanakkor az épület tényleges tulajdonjoga. [...]
1947 elején megkezdődött az épület helyreállítása is. [...]
A bérleti szerződés megújítása, illetve a helyreállítás költségeinek megosztása körül vita bontakozott ki a tulajdonos és a bérlő között. Özv. Ali Achmed Mirzáné ugyanis továbbra is a korábbi lakbért követelte, a renoválás költségének beszámítása nélkül. Ezt a kincstári jogügyi igazgatóság vitatta, így nem volt hajlandó megkötni az új szerződést, valamint megfizetni a korábban felhalmozódott hátralékokat. A késedelmi kamatok ügye bíróságra került, az a tulajdonos felperesnek adott igazat, s kötelezte a kincstárt a kért összeg, valamint a perköltségek megfizetésére.
Vállalatok, 1951
Az épületet 1951-ben államosították, ezt követően kezelői jogát a Közép-magyarországi Boripari Tröszt kapta meg. 1957-ben a Chemolimpex Magyar Vegyiáru Külkereskedelmi Vállalaté lett az épület, mely ezt követően - egészen a jelenlegi funkcióváltásig - mindvégig külkereskedelmi vállalatok kezelésében maradt.
****
Láttuk tehát: kereskedők és festőművészek, polgárok és arisztokraták, zsidók
és keresztények, műemlékvédők és keretlegények éltek e falak között. Alkottak
és romboltak, szerettek és gyűlöltek. A házak nem bűnösök. Legfeljebb, akik
benne élnek.