SIPOS PÉTER: Újszászy István, a titokzatos tábornok
A vezérkari főnökségtől az állambiztonságig
Bacsó Péter "Hamvadó cigarettavég" c. filmjének egyik főszereplője
Újszászy István vezérőrnagy. Az alkotás Karády Katalinhoz fűződő viszonyáról
szól, s kapcsolatukat a filmdíva és énekesnő dalszövegszerzőjének, Zsütinek,
azaz G. Dénes Györgynek a látószögéből ábrázolja. [...] Újszászy Istvánról, a
sztárhoz fűződő roppant erős hevületén kívül, csak keveset tudhatunk meg, de
végtére is ez Karády- és nem Újszászy-film. Annyi kiderül róla, hogy befolyásos
ember magas katonai beosztásban, s tevékenységéhez tartozik megfejtett rejtjeles
táviratok tanulmányozása. [...]
"Tájékozott központi ember"
Újszászy István vezérkari törzstiszt (sz. 1894-ben), 1930-38 között több magyar
követségen dolgozott mint katonai attasé. [...] Tapasztalatainak és nyelvismeretének
számottevő szerepe volt abban, hogy vezérkari ezredes rendfokozattal 1938. május
1-től kinevezték a vezérkari főnökség (Vkf) 2. hírszerző és kémelhárító osztálya
vezetőjének. Megbízatását valószínűleg az is motiválta, hogy Újszászy, akárcsak
elődje, Andorka Rudolf, nem tartozott a vezérkar túlnyomó többségét képező,
elvakultan németbarát tömörüléshez, hanem a Kánya Kálmán külügyminiszter által
fémjelzett, a nyugati hatalmakkal is kapcsolatokat fenntartó politikával rokonszenvezett.
[...]
Újszászy nem bízott a német győzelemben. Legfeljebb, mint megannyian, abban
reménykedett, hogy "az angol csapatok előbb érnek ide, mint az oroszok".
[...]
Újszászyt 1942. április 1-jén a kormányzó vezérőrnaggyá léptette elő. A Vkf
2. vezetését, amely ezredesi beosztás volt, augusztus elején át kellett adnia.
Rendfokozata alapján hadosztályparancsnoki helyre számíthatott. Kállay azonban
közölte vele, hogy "nem engedi ki a frontra, mert tájékozott központi ember",
akire itthon van szüksége.
Az állambiztonság élén
1942. június végén megalakult az Államvédelmi Központ (ÁVK) elnevezésű állambiztonsági
csúcsszerv, és vezetőjének a kormányzó július 1-jei hatállyal Újszászy Istvánt
nevezte ki. Az új intézmény feladata a katonai, rendőri és csendőri nyomozó
hatóságok munkájának koordinálása volt.
A miniszterelnök 1943 nyarán tájékoztatta Újszászyt a béketapogatózásokról és
közölte vele: katonai részről őt szemelte ki az angolszászokkal való tárgyalások
folytatására. [...] Újszászy kapcsolatot épített ki az olasz vezérkar hírszerző
és kémelhárító osztályával. Szóba került, hogy Kállay megbízásából utazzék Rómába,
a magyar "kiugrás" előkészítésének feladatával. A német csapatok azonban
1943. szeptember 10-én megszállták az olasz fővárost, így a terv meghiúsult.
Nem volt szerencsésebb kimenetele - főleg az állandó tétovázásból, az elszántság
hiányából következő késlekedés miatt - az amerikai titkosszolgálattal való közvetlen
kapcsolatfelvételnek sem. [...]
A közvetítő
Besúgóik révén a németek persze pontosan tudták a csoport tényleges célját,
és ismerték Újszászy szerepét is. Veesenmayer már 1944. április 14-i jelentése
szerint követelte Újszászy és Kádár Gyula vezérkari ezredes (1943. augusztus
1-jétől a Vkf 2. vezetője), "e két sötét személy azonnali eltávolítását".
A németek nem voltak elégedettek a magyar intézkedések tempójával, ezért április
17-ről 18-ra virradóra az SS Biztonsági Szolgálata (Sicherheitsdienst, SD) letartóztatta
a két tisztet. [...]
A kormányzó ismételten követelte kiadatásukat. A németek azonban nem siettek.
Különösen azért ragaszkodtak a személyükhöz, mert egy a német biztonsági szolgálat
iratai között megmaradt feljegyzés szerint "ezek a tisztek az egyetlen
koronatanúk, akikkel a magyar árulásról rendelkezünk".
Újszászy és Kádár végül július elején szabadlábra kerültek, de Vörös János vezérkari
főnök intézkedésére a hónap közepén, "saját érdekükben", magyar védőőrizet
alá helyezték őket. A fogság színhelye a Kapisztrán téri Nádor-laktanya volt
(ma a Hadtörténeti Intézet), ahonnan Újszászy könnyűszerrel tartotta a kapcsolatot
a kormányzósággal és ismerőseivel városszerte. Október elején közvetített az
ellenálló baloldali Magyar Front, valamint Horthy és fia között a fegyverszüneti
kísérletet előkészítő tárgyalásokon. [...]
"Fekete Iván"
Újszászy október 15. után a svéd követségen keresett menedéket. 1945 januárjában
a szovjet állambiztonsági hatóság fogságába került. Sorsa ezután sűrű ködbe
vész. Az bizonyos, hogy szovjet részről felhasználták arra, hogy a háborús főbűnösök
nürnbergi perében írásbeli tanúvallomást tegyen a német és a magyar vezérkarok
összeesküvéséről a kassai bombázás kitervelésében és lebonyolításában. Személyesen
azonban nem jelent meg a tárgyaláson. Ezért - Szegedy-Maszák Aladár finom megfogalmazásában
- "a vallomás szavahihetőségét és hitelességét Újszászy akkori helyzete
nem erősíti meg".
Bizonyos, hogy 1946-ban vagy 1947-ben visszaszállították Budapestre. Itt a magyar
állambiztonsági szervek "Fekete Iván" fedőnéven tartották őrizetben.
Újszászy részletesen beszámolt Péter Gábornak a Vkf 2. és az ÁVK felépítéséről,
működéséről, módszereiről, mondhatni rendszeres szemináriumokat tartott neki,
a kialakuló ÁVO vezetőjének a kémkedésről és a kémelhárításról. Az is bizonyos,
hogy 1948. szeptember 10-én még életben volt. Ezen a napon ugyanis levélben
köszönte meg Péternek az ajándékba kapott szép nyakkendőt. Kifejezte továbbá
háláját "korrekt, előzékeny és szívélyes magatartásáért". Hangsúlyozta,
hogy nem könnyű szívvel válik meg Pétertől, és szeretne vele együtt dolgozni.
Levele végén Újszászy nyugtalanságának és bizonytalanságának adott hangot "jövője
és szabadsága" tekintetében.
A tábornoknak minden oka megvolt az aggodalomra, rossz sejtelmei beigazolódtak.
Erőszakos halál lett a sorsa, de nem ismeretes, hogy kik, hogyan, mikor és hol
végeztek vele, s hová temették. S az igazi nagy kérdés - miért? Újszászy István
sok titkot magával vitt a sírjába.