RÓNA-TAS ANDRÁS: Történelem és politika a középkori Kínában
Hivatalnokok vizsgakérdései
Hivatalok elnyeréséért a kínai köztisztviselőknek komoly vizsgákat kellett
tenniük. A vizsga része volt annak bizonyítása is, mennyire tájékozottak a történelemtudományban.
Szung Pan, a nevezetes Hanlin Akadémia tagja (†1334), a következő vizsga-kérdést
tette fel: "A Szung-dinasztia, amelyet a Csao család alapított, több mint
háromszáz évig tartott. A Liao- és a Csin-dinasztiák vele egykorúak voltak...
Az udvar fontolgatja, hogy közösen állíttassa össze krónikájukat. A kérdések:
[1.] A Co-csuant vagy a Si-csit kövessük? [2.] Hogyan döntsünk az Elvek elfogadása
vagy elvetése ügyében [3.] és hogyan a helyes naptár tárgyában?"
Néhány megjegyzés szükséges a kérdés közelebbi megértéséhez és a mögötte rejlő
csapda leleplezéséhez.
A kínai Tang-dinasztia uralma 907-ben ért véget. Ekkortól Kínát belső harcok
dúlták, s öt dinasztia harcolt részben egymással, részben külső erőkkel. E harcoknak
916-ban Kína északi részén a mongol eredetű Liao (eredeti nevén Kitan/Kitaj,
innen Kína orosz neve) vetett véget. A fokozatosan délre szorult, kínai eredetű
Szung-dinasztia első uralkodója 960-ban lépett a trónra. A Szung-dinasztia elvileg
egész Kína uralkodójának tartotta magát. A Liao-dinasztiát egy másik nomád dinasztia,
a mandzsu-tunguz nyelvcsaládhoz tartozó dzsürcsi Csin- vagy Arany-dinasztia
váltotta fel északon 1115-ben, míg a Szung-dinasztia Déli Szung néven 1278-ig
tartotta magát Kína déli részén. Ekkor döntötte meg véglegesen a Dzsingisz kán
utódaiból álló Jüan-dinasztia. E dinasztia első kínai uralkodója, a nevezetes
Kubiláj 1280-ban lett egész Kína császára, egyaránt legyőzve északon a dzsürcsi
Arany-dinasztiát és a Déli Szungokat. A történészek kérdése valójában a Jüan-dinasztiát
megelőző dinasztiák legitimitása volt.
A kínai dinasztiák legitimitás-elvei között tartják számon az Égtől kapott
megbízatást, a "helyes" (törvényes) leszármazást, a kozmológiai értékűként
felfogott és ciklikusan ismétlődő öt elem (víz, tűz, fém, fa, föld) misztikus
birtoklását és nem utolsósorban az egész birodalom felett való tényleges uralmat.
Nem hiányzott a legitimitás-elméletekben az erkölcsre való hivatkozás sem.
A Kínát uraló mongol Jüan-dinasztia udvarában két történészirányzat volt. Az
egyik szerint a Kitaj- és az Arany-dinasztia idegen, barbár dinasztiák voltak,
ezért a történelmet úgy kell megírni, hogy az a Szung-dinasztia, a legitim dinasztia
története legyen, és a másik két, egymást követő dinasztia eseményeit csak mint
"párhuzamos történetet" kell előadni. A másik párt szerint a két nomád
eredetű dinasztia legitim volt, ezért a három dinasztia történetét az ô szempontjukból
kell megírni.
A kérdés természetesen az volt, hogy a mongol udvar melyik változatot támogatja.
[...]
A vizsgakérdésekre térve. Az első kérdés arra irányult, hogy a kronologikus
rendet tartsák be [...] vagy az annales-biográfikus rendszert. A kronologikus
rendszer azokat támogatta, akik csak a Szung-dinasztia legitimitását fogadták
el, a biográfikus rendszer viszont lehetővé tette volna, hogy a "párhuzamos
életrajzok" rendszerével az északi dinasztiák uralkodóit is legitim szereplőként
mutassák be.
A második kérdés az Elvek felől tudakozódott, ami a legitimitás alapján választott
sorrendet döntötte el. S végül a vizsgázóknak a naptár ügyében is nyilatkozniuk
kellett. A kínai naptár ugyanis az uralkodók éveihez igazodott, és az uralkodói
periódusokon belül megkülönböztette az ún. nien-hao-kat, vagyis uralkodói devizákat,
jelszavakat. [...] Aki tehát a naptárról döntött, annak döntenie kellett arról
is, hogy kit gondolt az adott évben legitim uralkodónak, mert a párhuzamosan
uralkodó császárok nem azonos évben léptek trónra, és nien-hao-juk (uralkodói
jelszavuk) is eltérő időben kezdődött.
Igazából tehát a 14. század eleji történelemvizsga arra irányult, hogy a vizsgázót
színvallásra bírja. A kérdés nem az volt, hogy legitimnek tartja-e a mongol
eredetű Jüan-dinasztiát. Ez ekkor fel sem merült. A kérdés az volt, hogy milyen
legitimitás-elvek alapján áll a kérdezett. Az erre adott válasz pedig azt árulta
el, hogy az udvaron belüli két párt melyikéhez áll közel a vizsgázó.
Tudjuk-e, hogy a kínai vizsgázók milyen választ adtak? Két adatunk van. 1343
áprilisában az udvari kancellár, a mongol származású Togto feliratot küldött
a császárnak, Togon Temürnek. [...] Ez a felirat, amely a történeti munkák megírását
sürgeti, azt mutatja, hogy a kancellária minisztere mindhárom dinasztiát legitimnek
tartotta.
A megoldást egy Vang Vei nevű tudós művében olvashatjuk. [...] Ez a vélemény azt
állítja, hogy a legitimitás nem volt mindig folyamatos, az megszakadhatott.
Az a vizsgázó, aki ezt válaszolta, biztosan megfelelt a vizsgán.
A fenti elvek alapján állították tehát össze a kitaj Liao-, a dzsürcsi Csin-
és a kínai Szung-dinasztia történetének végleges szövegét, bár a részleteket
még tovább vitatták. A három dinasztikus történet 1345 végére készült el. A
mongol Jüan-dinasztiának ekkor még 23 éve volt hátra, 1368-ban döntötte meg
a kínai eredetű Ming-dinasztia.