RÓNA-TAS ANDRÁS: Történelem és politika a középkori Kínában

Hivatalnokok vizsgakérdései

Hivatalok elnyeréséért a kínai köztisztviselőknek komoly vizsgákat kellett tenniük. A vizsga része volt annak bizonyítása is, mennyire tájékozottak a történelemtudományban. Szung Pan, a nevezetes Hanlin Akadémia tagja (†1334), a következő vizsga-kérdést tette fel: "A Szung-dinasztia, amelyet a Csao család alapított, több mint háromszáz évig tartott. A Liao- és a Csin-dinasztiák vele egykorúak voltak... Az udvar fontolgatja, hogy közösen állíttassa össze krónikájukat. A kérdések: [1.] A Co-csuant vagy a Si-csit kövessük? [2.] Hogyan döntsünk az Elvek elfogadása vagy elvetése ügyében [3.] és hogyan a helyes naptár tárgyában?"
Néhány megjegyzés szükséges a kérdés közelebbi megértéséhez és a mögötte rejlő csapda leleplezéséhez.
A kínai Tang-dinasztia uralma 907-ben ért véget. Ekkortól Kínát belső harcok dúlták, s öt dinasztia harcolt részben egymással, részben külső erőkkel. E harcoknak 916-ban Kína északi részén a mongol eredetű Liao (eredeti nevén Kitan/Kitaj, innen Kína orosz neve) vetett véget. A fokozatosan délre szorult, kínai eredetű Szung-dinasztia első uralkodója 960-ban lépett a trónra. A Szung-dinasztia elvileg egész Kína uralkodójának tartotta magát. A Liao-dinasztiát egy másik nomád dinasztia, a mandzsu-tunguz nyelvcsaládhoz tartozó dzsürcsi Csin- vagy Arany-dinasztia váltotta fel északon 1115-ben, míg a Szung-dinasztia Déli Szung néven 1278-ig tartotta magát Kína déli részén. Ekkor döntötte meg véglegesen a Dzsingisz kán utódaiból álló Jüan-dinasztia. E dinasztia első kínai uralkodója, a nevezetes Kubiláj 1280-ban lett egész Kína császára, egyaránt legyőzve északon a dzsürcsi Arany-dinasztiát és a Déli Szungokat. A történészek kérdése valójában a Jüan-dinasztiát megelőző dinasztiák legitimitása volt.

A kínai dinasztiák legitimitás-elvei között tartják számon az Égtől kapott megbízatást, a "helyes" (törvényes) leszármazást, a kozmológiai értékűként felfogott és ciklikusan ismétlődő öt elem (víz, tűz, fém, fa, föld) misztikus birtoklását és nem utolsósorban az egész birodalom felett való tényleges uralmat. Nem hiányzott a legitimitás-elméletekben az erkölcsre való hivatkozás sem.
A Kínát uraló mongol Jüan-dinasztia udvarában két történészirányzat volt. Az egyik szerint a Kitaj- és az Arany-dinasztia idegen, barbár dinasztiák voltak, ezért a történelmet úgy kell megírni, hogy az a Szung-dinasztia, a legitim dinasztia története legyen, és a másik két, egymást követő dinasztia eseményeit csak mint "párhuzamos történetet" kell előadni. A másik párt szerint a két nomád eredetű dinasztia legitim volt, ezért a három dinasztia történetét az ô szempontjukból kell megírni.
A kérdés természetesen az volt, hogy a mongol udvar melyik változatot támogatja. [...]

A vizsgakérdésekre térve. Az első kérdés arra irányult, hogy a kronologikus rendet tartsák be [...] vagy az annales-biográfikus rendszert. A kronologikus rendszer azokat támogatta, akik csak a Szung-dinasztia legitimitását fogadták el, a biográfikus rendszer viszont lehetővé tette volna, hogy a "párhuzamos életrajzok" rendszerével az északi dinasztiák uralkodóit is legitim szereplőként mutassák be.
A második kérdés az Elvek felől tudakozódott, ami a legitimitás alapján választott sorrendet döntötte el. S végül a vizsgázóknak a naptár ügyében is nyilatkozniuk kellett. A kínai naptár ugyanis az uralkodók éveihez igazodott, és az uralkodói periódusokon belül megkülönböztette az ún. nien-hao-kat, vagyis uralkodói devizákat, jelszavakat. [...] Aki tehát a naptárról döntött, annak döntenie kellett arról is, hogy kit gondolt az adott évben legitim uralkodónak, mert a párhuzamosan uralkodó császárok nem azonos évben léptek trónra, és nien-hao-juk (uralkodói jelszavuk) is eltérő időben kezdődött.
Igazából tehát a 14. század eleji történelemvizsga arra irányult, hogy a vizsgázót színvallásra bírja. A kérdés nem az volt, hogy legitimnek tartja-e a mongol eredetű Jüan-dinasztiát. Ez ekkor fel sem merült. A kérdés az volt, hogy milyen legitimitás-elvek alapján áll a kérdezett. Az erre adott válasz pedig azt árulta el, hogy az udvaron belüli két párt melyikéhez áll közel a vizsgázó.

Tudjuk-e, hogy a kínai vizsgázók milyen választ adtak? Két adatunk van. 1343 áprilisában az udvari kancellár, a mongol származású Togto feliratot küldött a császárnak, Togon Temürnek. [...] Ez a felirat, amely a történeti munkák megírását sürgeti, azt mutatja, hogy a kancellária minisztere mindhárom dinasztiát legitimnek tartotta.
A megoldást egy Vang Vei nevű tudós művében olvashatjuk. [...] Ez a vélemény azt állítja, hogy a legitimitás nem volt mindig folyamatos, az megszakadhatott. Az a vizsgázó, aki ezt válaszolta, biztosan megfelelt a vizsgán.
A fenti elvek alapján állították tehát össze a kitaj Liao-, a dzsürcsi Csin- és a kínai Szung-dinasztia történetének végleges szövegét, bár a részleteket még tovább vitatták. A három dinasztikus történet 1345 végére készült el. A mongol Jüan-dinasztiának ekkor még 23 éve volt hátra, 1368-ban döntötte meg a kínai eredetű Ming-dinasztia.

Vissza a tartalomjegyzékhez