A rendszerváltás kutatása
A "rendszerváltás" a történetkutatás témája lett. El kell készíteni
az adattárakat: régi és új politikai képviselők, az új gazdasági elit, a tegnapi
vezetők és a "kisemberek" életrajzait éppúgy, mint gyűjteni a társadalmi
átalakulást mutató statisztikai számokat társadalmi rétegek elszegényedéséről
és hirtelen kiemelkedéséről, generációk hanyatlásáról és emelkedéséről. A cél:
jól látszó pontos vonalakkal reális képet rajzolni fel a magyar társadalom elé
közvetlen múltunkról, jelenünkről.
A kutatás része a múltat átélők véleményének számbavétele és rögzítése is. Meg
kell hallgatni az "átélő" generációk élményeit. Mit tudnak a tegnapról,
hogyan látták a maguk szerepét, közösségük sorsát? Mi maradt meg emlékezetükben?
A történész kötelességszerűen gyűjti az átélők visszaemlékezéseit. És örül,
ha megállapításait az átélők kíváncsisággal, a maguk tegnapi élményein elgondolkodva
fogadják, és viseli nyugodt lélekkel, türelemmel, ha az átélők dühödten kérik
rajta számon a maguk egyéni történelemlátásukat...
Most, a demokráciában mindenkinek joga van elmondani: számára mit jelentett
a szovjet megszállás idején, majd a független Magyarországon élni. Mert mindenkinek
joga van ahhoz, hogy a maga igazát keresse a maga megnyugtatására. Bármelyik
oldalon - hol éppen ezen, hol éppen azon az oldalon - politizált is. Bármilyen
céllal törte a földet, épített utat, nevelte gyermekeinket, működtette az adminisztrációt...
Így van ez rendjén a demokráciában. És a demokrácia szabadsága ugyanúgy kijár
a velem vitatkozónak, a más véleményt vallónak, mint nekem. A "nekem demokrácia,
neked hallgass" a diktatúrák alapelve. A "győztesnek demokrácia, a
vesztesnek hallgass" a diktatúrához vezető emelkedő első lépcsője.
Természetesen a demokrácia nem csak intézmények rendszere. A demokrácia társasági
viselkedésforma is. A demokrata tudomásul veszi: ugyanazt a tegnapot sokan,
sokféleképpen élték meg, s hogy az átélt időkről "annak idején", azaz
tegnap, csak nagyon meghatározott számú és meghatározott körből származó ismeretei
voltak. És ezen tegnapi ismeretek alapján ítélte és ítéli meg ma is a "tegnapot".
A maga vagy mások cselekedeteit. A demokráciához tartozik tehát a tolerancia
és ugyanakkor az igény, hogy mások véleményét is megismerjem ugyanarról a tegnapról.
És ebben segít a tudomány. Az ismeretek összegyűjtésében, szembesítésében. A
demokráciához tartozik tehát a közvetlen múlt tudományos megismerésének igénye.
"A rendszerváltás Magyarországon és Közép-Európában" napjaink egyik
legnagyobb történettudományos témája. A Széchenyi-program keretében 2001-ben
az MTA Társadalomkutató Központja, illetve kilenc együttműködő akadémiai intézet
nyerte el a megbízatást a téma kidolgozására. A Néprajzi, Politikatudományi,
Világgazdasági, Szociológiai, Jogtudományi, Történettudományi, Kisebbségkutató,
Mezőgazdasági, Földrajztudományi Intézetek konzorciuma vállalta 2002-2005 között
a téma kidolgozását. A História folyóirat a program történeti részeinek egyik
szervezője, és az eredmények közlője. Ezért kezdtünk a rendszerváltás szisztematikus
feltárásához, először a nemzetközi körülményekről közölve összeállítást (2001/4.
sz.), ezért adtuk ki a 2001/9-10. számot a közép-európai rendszerváltások tematikájával,
indítottunk "Jelenidőben" címmel állandó rovatot. (Már a 2002/1. számban
is olvashatták.)
Tanulmányok íratása és közlése mellett szándékunkban áll visszaemlékezések közlése
is. Az alábbiakban két volt politikustól közlünk visszaemlékezést arról: mennyire
látták, mint cselekvő politikusok, annak idején a magyarországi politikát is
meghatározó világpolitikai tényezőket? Azokat a világpolitikai tényezőket, amelyekről
a História 2001/4. számában közöltünk cikkösszeállítást.
G.