PÉTER KATALIN: A Vizsolyi Biblia
A Biblia Vizsolyon jelent meg először magyarul. A fordítást Károlyi Gáspár
gönci református esperes 1586 folyamán kezdte, és a mű 1590-ben jött ki a nyomdából.
Ez a két mondat a mai ember képzeletét messze felülmúló teljesítményről szól.
Mert ma is készülnek bibliafordítások, de teológusok, nyelvészek és sok más
tudomány képviselőinek hosszú időn át összehangolt munkája eredményeiből születnek.
Ki gondolna arra, hogy egyetemek jól felszerelt könyvtáraitól távol, vidéki
kisvárosban ilyen vállalkozást el lehetne indítani? A másik irányból nézve pedig:
mikor menne el valaki, aki anyanyelvére tudja fordítani a több ezer év alatt,
különböző nyelveken írt szövegeket, Göncre papnak? Végül fantáziát mozgató a
harmadik tény is: a kiadás. Sok száz oldalt szedett ki kézzel a nyomdász, Mantskovits
Bálint. Az egész munka így minden idők magyar könyvkiadásának legnagyobb műve
lett.
A történet bizonyos elemei általában jellemzőek az akkori Európára. Bizonyos
elemei - bizonyos történések - viszont csak a 16. századi Magyarországon fordulhattak
elô.
Általános volt az akkori emberek fantasztikus munkabírása. Jellemzőnek tekinthető
az is, hogy hittek az egyén lehetőségeinek vagy képességeinek korlátlanságában.
(Ez politikusoknál vagy hadvezéreknél sokszor tévedésnek bizonyult.) A szellem
emberei sokszor hihetetlenül nagy teljesítményekre voltak képesek. E teljesítményeket
rendszerint nagyvárosokban, szellemi központokban, egyetemi környezetben hajtották
végre.
A 16. századi Magyarországon viszont nem volt egyetem, nem voltak nagyvárosok.
Az itteniek elmehettek külföldi egyetemekre - mint ahogyan el is mentek sokan.
Aztán ott maradhattak volna a világvárosokban - de kevesen maradtak ott. A külföldet
járt értelmiség túlnyomó része hazajött. Kis városokban, de még inkább falvakban
lettek lelkészek vagy tanítók. Nekik köszönhetjük, hogy a magyar kultúra - Magyarország
történelmének szerencsétlen fordulatai ellenére - sem szakadt le az egyetemes
művelődés száláról.
Károlyi Gáspár ezek közé a külföldről hazatért, tanult emberek közé tartozott.
Írt mást is, de mivel itthon a magyar nyelvű biblia megjelentetését érezte égető
feladatnak, teljes erejével ebbe a munkába vágott bele.
Nem tudjuk, mennyire ismerte az előzményeket. Azt csak később derítette ki a
tudomány, hogy először a huszita felkelés idején, még a 15. században fordították
magyarra egyszerű szerzetesek a Bibliát. Az azonban nem jelent meg nyomtatásban,
és több kézirat is elveszhetett. Az első, nyomdába került fordítás Szent Pál
leveleit tartalmazta. Komjáti Benedek egy főrangú asszony, Frangepán Kata megrendelésére
készítette, illetve adta ki 1533-ban. Aztán Sylvester János 1541-ben, Nádasdy
Tamás támogatásával kiadott Újszövetség-fordítása tekinthető mérföldkőnek. A
nagy jelentőségű vagy kevésbé sikerült részleges, többnyire meg is jelent fordításokat
pedig hosszan lehetne sorolni.
Károlyi Gáspár kitartó munkájához és valószínűleg három segítőjéhez a környék
nagy műveltségű főuraitól kapott támogatás csatlakozott. Rákóczi Zsigmond, aki
utóbb erdélyi fejedelem lett (1607-1608) és Báthori István országbíró (1586-1605)
baráti köre szervezte. Így jelenhetett meg az akkori fogalmak szerint óriási,
hét-nyolcszáz példányban és három kötetben a Vizsolyi Biblia. Mára Magyarországon
20 példánya maradt.
A magyarság szerencséje, hogy Károlyi Gáspár a magyar nyelv művésze volt. Nagy
hatású szöveget alkotott. Fordítása később még számtalan kiadásban jelent meg.
Egyszerű emberek és szellemi kiválóságok egyaránt olvasták. Így lett a Vizsolyi
Biblia a magyar nyelv mércéje. Akár tudjuk, akár nem, ma úgy beszélünk magyarul,
ahogyan Károlyi Gáspár több mint négyszáz évvel ezelőtt leírta. Vagy az általa
felállított mércét kerüljük meg.