GYARMATI GYÖRGY: Jelenkori "népvándorlás" Közép-Kelet-Európában
1939-48
Az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer, annak ellenére, hogy
azt a legkülönbözőbb meggyőződésű politikai irányzatok egyaránt "rossznak"
tekintették, meglehetősen életképesnek bizonyult. Az ekkor létrejött új államalakulatok,
illetve "nemzetállamok" területét - Lengyelországot leszámítva - a
második világháborút követően sem érte igazán komoly változás. Ugyanakkor megerősödtek
a "tiszta" nemzetállamok kialakítására irányuló törekvések, amelyek
céljaikat részben a kisebbségeket menekülésre kényszerítő retorziós belpolitikai
intézkedésekkel, részben egyenlőtlen arányú lakosságcserével, illetve egyoldalú
kitelepítésekkel kívánták elérni. Ezek a törekvések kiváltottak ugyan egy többmilliós
nagyságrendű kényszerű, jelenkori "népvándorlást", de a problémát
korántsem tudták rendezni. Mindezt színezte, hogy közben Közép- és Kelet-Európában
társadalmi formációváltozás is végbement.
Az antifasiszta nagyhatalmi koalíció vezető államférfijainak (Churchill, Roosevelt,
Sztálin) megbeszélésein, illetve levelezésében már korábban is felmerült a háború
utáni nemzetközi méretű népmozgás kérdése. 1944 második felében pedig mind a
cseh emigráns kormány, mind pedig a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság
jegyzékben fordult az antifasiszta nagyhatalmi koalíció tagjaihoz, hozzájárulásukat
kérve ahhoz, hogy a háborút követően országaik területéről eltávolíthassák a
német nemzetiségű kisebbségeket, mely számukra "az elmúlt események következtében
nem kívánatos".
A potsdami konferencián (1945. július 17-augusztus 2.), ahol kimondják, hogy
az emberiség ellen elkövetett súlyos bűntettei miatt az egész német népnek bűnhődnie
kell, számolnak azzal, hogy azon országokban, ahol jelentősebb számú német nemzetiségű
kisebbség él, velük szemben diszkriminációs intézkedéseket fognak életbe léptetni.
Ezen túlmenően a konferencia zárónyilatkozatában három országot (Csehszlovákia,
Lengyelország, Magyarország) konkrétan is megnevez, ahonnét a német nemzetiségű
lakosság vagy annak egy része kitelepítendő.
Ugyanakkor a második világháborút követő kényszerű népvándorlás nemcsak a kollektív
bűnösséggel bélyegzett németségre terjed ki, hanem más európai etnikumok kisebbségi
sorsukban közös százezreire is. S ha ezen nem német kisebbségek államközi egyezmények
alapján történt kölcsönös áttelepítése (lakosságcsere) esetleg humánusabb módon
is zajlott le, mégiscsak természetellenesen szakított ki összességében több
millióra rúgó népességet az évszázadok során otthonukká vált társadalmi és geográfiai
környezetből. Elgondolkodtató, hogy Európa népességének a második világháborúban
a harci cselekményekkel közvetlenül összefüggő, mintegy húszmilliós vérvesztesége
mellett további közel húszmilliónyi népesség kényszerült otthonának tekintett
szülőföldje elhagyására. [...]
Bulgária
kitelepítettek 175 ezer törököt.
Csehszlovákia
elmenekült 370 ezer német (a német csapatok visszavonulásakor);
39 ezer magyar (az 1945 áprilisában nyilvánosságra hozott ún. "kassai programot"
követő csehszlovák retorziós politika következtében);
kitelepítettek 3 millió németet (Németország különböző megszállási zónáiba.
A felügyeletet gyakorló Szövetséges Ellenőrző Bizottság Csehszlovákiából eredetileg
2,5 millió német nemzetiségű lakos kitelepítéséhez járult hozzá.);
áttelepítettek 68 407 magyart (a Magyarország és Csehszlovákia között 1946 februárjában
aláírt lakosságcsere-egyezmény értelmében, miután a magyarok Csehszlovákiából
történő egyoldalú kitelepítését a győztes nagyhatalmak nem támogatták);
önként áttelepült 60 ezer német (Németországnak a nyugati nagyhatalmak által
megszállt övezeteibe);
43 ezer német (a Szovjetunió által megszállt övezetbe, abból a mintegy 80 ezernyi
német kisebbségből, akiknek demokratikus múltjuk miatt engedélyezik a Csehszlovákiában
maradást);
4500 orosz és ukrán (a Szovjetunióba, a mintegy 90 ezer főnyi csehszlovákiai
orosz és ukrán kisebbségből);
hazatelepült 228 ezer cseh és szlovák (Csehszlovákiába, Európa különböző országaiból;
ebből 73 273 szlovák a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény aláírását
követő csehszlovák "toborzás" eredményeként).
Jugoszlávia
elmenekült 147 500 német (hivatalos kitelepítésről nem tudunk, ugyanakkor az
1930. évi népszámlálás szerint az itt élt mintegy 500 ezer főnyi német kisebbség
1948-ra 50 ezer főre csökkent).
Lengyelország
(A külföldi történeti irodalom, illetve források egy része "Lengyelországból"
származónak tekinti a potsdami konferencián Lengyelország nyugati határaként
megállapított Odera-Neisse-vonaltól keletre eső területekről - a korábban a
Harmadik Birodalomhoz tartozó Kelet-Brandenburg, Kelet-Pomeránia, Poznan, Felső-
és Alsó-Szilézia, Kelet-Poroszország, illetve Danzig (Gda¤sk) - elmenekült vagy
kitelepített németeket.)
elmenekült 2,7 millió német (a német csapatok visszavonulásakor; beleértve a
balti államokból, valamint Kelet- Poroszország szovjet igazgatás alá került
északi feléből származó menekülteket is);
kitelepítettek 6,4 millió németet (beleértve a balti államokból, valamint Kelet-Poroszország
szovjet igazgatás alá került északi feléből származó kitelepítetteket is. A
Szövetséges Ellenőrző Tanács Lengyelország új határok közötti területéről eredetileg
3,5 millió német nemzetiségű lakos kitelepítésével számolt.);
áttelepült 53 ezer orosz és ukrán (a Szovjetunióba);
hazatelepült 2 millió lengyel (a Szovjetunióból), 190 ezer lengyel (Európa más
országaiból, akiknek jelentős része az 1939. szeptember 1-jei német támadást
követően emigrált).*
Magyarország
elmenekült 20 ezer német (a német csapatok visszavonulásakor);
kitelepítettek 185 600 németet (a németországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság
1945. novemberi jegyzékében 500 ezer német nemzetiségű lakos kitelepítését irányozta
elő);
hazatelepült 6 ezer magyar Csehszlovákiából. (A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény
alapján történt népmozgást lásd a csehszlovákiai adatsorban.) 210 ezer magyar
Európa más államaiból, főleg Romániából és Jugoszláviából.
Románia
elmenekült 148 ezer német (Romániából hivatalosan nem történt kitelepítés, ugyanakkor
az 1930. évi népszámlálás szerint az itt élt mintegy 745 ezer főnyi német nemzetiségűek
száma 1948-ra 344 ezerre csökkent). [...]