PÁLFI ZOLTÁN: A hettiták világa

Kr. e. 1900-800
Az ókori civilizációk egyik jelentős birodalmát alkották a hettiták, de létük, államuk és kultúrájuk nyomaira csak a 19. században bukkantak. A tudósok több elméletet állítottak fel eredetükre és nyelvükre vonatkozóan, ezek közül az egyik legjelentősebb Bedrich Hrozny nevéhez fuződik, aki 1915-ben cikkében azt állította, hogy az Anatólia szívében néhány évtizeddel azelőtt fellelt táblák nyelve az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik. Két évvel később megjelentetett könyvében részletesen ismertette e nyelv szerkezetét, és az általa elvégzett szórokonításokat. A nép, amelynek nyelvét megfejtette, Kr. e. a II. évezredben Kis-Ázsiában hozott létre jelentős birodalmat.
A hettiták nyomai
Anatóliában, Ankarától 150 km-re található a mai Boghazköy falu, ennek közelében fekszik az egykori hettita főváros, Hattusas. A város romjait 1834-ben fedezte fel egy francia utazó. Mivel a rommező meglehetősen nagyméretu volt, eleinte a görög-római időszak valamelyik városával próbálták azonosítani. Az 1880-as években azonban A. H. Sayce olyan szobrokat talált, amelyek mind stílusukban, mind a rajtuk lévő piktografikus, azaz képírásban megegyeztek az Észak-Szíriából már ismert és nagy területen fellelt alkotásokkal. Ezt az írást Sayce a Biblia és az akkor már megfejtett egyiptomi szövegek alapján hettitának nevezte el.
Néhány évvel később kerültek elő az első ékírásos agyagtáblák, némelyikük a már ismert akkád, némelyikük viszont egy ismeretlen nyelven íródott. E nyelvet hol hettitának, hol ékírásos hettitának nevezték el, megkülönböztetendő a hettitának vélt piktografikus írástól. 1906-ban Büyükkale nyugati lejtőjén mintegy 2500 táblát találtak, köztük II. Ramszesz fáraó és III. Hattusilis hettita király szerződésének szövegét hettita nyelven. E táblákból kiderült, hogy a várost Hattusasnak hívták. A következő években felszínre kerültek az erődítés egyes részei, valamint néhány nagyobb épület, amelyek egy része biztosan templom volt. A két világháború miatt a rendszeres ásatások csak 1952-ben kezdődtek el Kurt Bittel irányításával, és a mai napig tartanak.
Hattik, hettiták, hurrik
Nem ritka jelenség a történelemben, hogy egy népet máshogy neveznek szomszédai, mint ők saját magukat. Ez történt a hettitákkal, akik "külső" nevüket az előttük itt élt hatti néptől örökölték. [...] Az ezredforduló tájékán áramlottak be az indoeurópai népcsoportok, melyek közül a hettiták voltak a legnépesebbek. Amikor Kr. e. 1900 körül az asszír kereskedők megélénkülő tevékenységével együtt az írásos emlékek is megjelentek a térségben, néhány fejedelemségnek már biztosan hettita uralkodója volt, mint ahogy az agyagtáblák névanyagában is felbukkantak indoeurópai, köztük hettita nevek. [...]
Hattusilis idejében a királyság hihetetlen gyorsan terjeszkedett dél és kelet felé: hamarosan már az észak-szíriai területeket fosztogatták. [...] Kr. e. 15. században több más államhoz hasonlóan a hettita trónra is hurri származású dinasztia került.
A nagyhatalom
A hettiták újbóli felemelkedése a Kr. e. 15-14. század fordulóján Tudhalijassal kezdődik, aki korábban elveszett területeket foglalt vissza. [...]
A Mitanni lehanyatlásával kialakuló légüres szíriai térbe a hettiták nyomultak be, és dinamikus déli terjeszkedésük közvetlenül fenyegette az egyiptomi fennhatóságot. Így lett a kezdetben jó kapcsolatokat ápoló két állam a hettiták megerősödése miatt ellenség. [...]
Az ellenségeskedésnek egy harmadik hatalom, a felemelkedő középasszír birodalom fenyegetése vetett véget. II. Ramszesz és az új hettita király, III. Hattusilis belátta, hogy közös érdekük egy szövetség létrehozása, és ezt 16 évvel a kádesi csata után házassággal is megpecsételték (a fáraó elvette a hettita király egyik lányát, Kr. e. 1259).
Hiába kötöttek azonban a hettiták Babilónnal is megállapodást, az asszír hadsereg zsákmányszerző hadjáratai során a hettita területekre tett betöréseit nem tudták megakadályozni. A következő király, IV. Tudhalijas már csak nyugatra tudott terjeszkedni: elfoglalta Ciprust.
A "tengeri népek" vándorlása
IV. Tudhalijas két fia volt az utolsó hettita uralkodó. Kr. e. 1200 körül a hettita városok, köztük Hattusas is, elpusztultak egy nagy népességmozgás során, amelynek végére átrendeződött Elő-Ázsia hatalmi térképe. E mozgás része volt a "tengeri népek" vándorlása, amely az egész Mediterráneumot érintette: összeomlott a mükénéi civilizáció, Egyiptom elveszítette a Földközi-tenger keleti partvidékét, és mozgásba lendültek az elő-ázsiai népek.
A hettiták nevét több Anatóliában és Szíria északi területén fekvő kisállam örökölte ("újhettita államok"), amelyek azelőtt a hettita birodalom meghódított területei vagy vazallus államai voltak, és a hettita birodalom bukása után önállósultak. Ugyanakkor megtartották a hettita hieroglif írást, és képzőmuvészetükben, vallásukban is erősen kötődtek a hettita ábrázolásmódhoz és hitvilághoz. [...]
A hettiták kultúrája
A nagyhatalom fővárosa, Hattusas építészetileg is méltóvá vált rangjához. A legnagyobb építkezések IV. Tudhalijas nevéhez köthetők (Kr. e. 1240-1220). [...] A vár is több teraszra épült, a házakat kiugró tornyos, kazamatás erődítésekkel vették körbe. Voltak lakónegyedek, fogadóépület és adminisztratív részleg is, levéltárral. A templomnegyed utcáin burkolás és csatornázás nyomait fedezték fel. Az egész várost a fellegvárhoz hasonló erődítés vette körül, díszes, nagy kapukkal.
A hettiták kultúráját leginkább a fennmaradt szövegekből ismerjük: akkád nyelvu orvosi szövegek, mezopotámiai típusú két- és többnyelvu szójegyzékek, saját eposzok és vallási szövegek maradtak ránk. A hettiták mindennapi használatra a mezopotámiai ékírást vették át, de rituális célra egy hieroglif írást alkalmaztak, melyet ma hettita-hieroglifnak hívunk. [...]
A hettita társadalom élén a király állt, de megőrződött a korábbi tanács szerepe is, különösen az ítélkezésekben. Vallásukban a viharisten és az ún. arinnai napistennő kultusza dominált. A vallási szertartásoknak nagyon fontos szerepet tulajdonítottak, előfordult, hogy még hadjáratot is félbeszakítottak emiatt.
*

A hettita írásos emlékek a legkorábbi indoeurópai nyelvu civilizációt mutatják be nekünk. Tanulmányozásuk azonban nemcsak az indoeurópai nyelvek fejlődésére vethet fényt, hanem hozzásegíthet a Kr. előtti évezredek történetének, kultúráinak, nagyhatalmi politikájának, gazdasági és kulturális kapcsolatrendszerének jobb megértéséhez is.

Vissza a tartalomjegyzékhez