ZSOLDOS ATTILA: A Szent Korona árnyékában
Királyné és korona
A magyar uralkodók királyavatási szertartásán használt fejék, a magyar Szent
Korona történetének vitatott kérdései mind a történettudományon belül, mind
a szélesebb közvéleményben élénk érdeklődést keltenek. Mindezen viták hevében
többnyire szó sem esik az uralkodó feleségének, a királynénak a koronájával
kapcsolatos kérdésekről. A királynénak megvolt a maga koronája, melyet egy -
a királyihoz hasonló, ám azzal mégsem azonos - koronázás során nyert el. [...]
Gizella koronája
Az első magyar uralkodó, akit egyházi szertartás keretei között királlyá koronáztak,
az 1083-ban szentté avatott I. István volt. A koronázás időpontjában, 1000.
december 25-én vagy 1001. január 1-jén - a pontos dátum nem határozható meg
- István már házasember volt: feleségével, a bajor Gizella hercegnővel 996/997
táján kelt egybe. Mivel a későbbiekben a trónra lépő királlyal együtt koronázták
meg feleségét is, feltételezhető, hogy nem történt ez másként Gizella esetében
sem. Bár a részleteket illetően forrásaink cserben hagynak bennünket, az esemény
megtörténtében nincs okunk kételkedni, hiszen István feleségét koronával a fején
ábrázolták mind a koronázási paláston, mind azon a kereszten, amelyet Gizella
anyja sírjára készíttetett. A tárgyi emlékek tanúságát ráadásul egy írott forrásunk
is megerősíti. 1217-ben ugyanis a szentföldi hadjáratára induló II. András király
(1205-1235) útba ejtette Veszprémet, s a püspökség kincstárából magához vette
"a boldog emlékű Gizella királyné koronáját", amelyet aztán Palesztinában
- költségei fedezésére - pénzzé tett. [...]
A történet lehetőséget kínál bizonyos következtetésekre. Az a tény, hogy Gizella
koronáját a veszprémi egyház kincsei között őrizték, továbbá az, hogy András
- vélhetően eleve a későbbi értékesítés szándékával - magával vitte, egyértelműen
arra látszik utalni, hogy azt már nem használták. Okunk van tehát azt hinni,
hogy minden királynénak megvolt a maga koronája, alkalmasint több is. Gizella
koronájának története arra bizonyság, hogy a királynék koronázásának rendjéből
hiányzott azon előírás, mely egy meghatározott fejék használatát követelte volna
meg a királynéi koronázás alkalmával, mint történt az a királyok esetében.
A királynék veszprémi egyháza
A másik körülmény, amelyre a Gizella-féle koronáról szóló tudósítás felhívja
a figyelmünket, a királyné és Veszprém kapcsolata. Nem tekinthető véletlennek
ugyanis, hogy az első magyar királyné koronáját éppen a veszprémi egyházban
őrizték majd 200 éven keresztül.
A veszprémi püspökség alapítására vonatkozó forrásainkban rendre felbukkan az
az állítás, mely szerint a veszprémi egyház alapítója Gizella királyné volt.
[...] Feltételezhető, hogy a felesége által alapított egyházat István tette
meg országa egyik püspökségévé.
Bármilyen szerep is jutott Gizellának a veszprémi püspökség alapítása terén,
az bizonyos, hogy a veszprémi egyház és a királynéi méltóság között Gizella
révén kialakult kapcsolat tartósnak bizonyult. [...]
A királyné koronázása
A királynék és a veszprémi egyház közötti kapcsolat a veszprémi egyház főpapjának,
a püspöknek is kitüntetett szerepet juttatott. Ennek legfontosabb eleme az volt,
hogy Veszprém püspökét illette meg a királyné koronázásának joga. Erről a kiváltságról
1216-ban hallunk először, ám későbbi forrásaink a püspök "régtől fogva",
illetve egyenesen a veszprémi egyház "alapítása óta" gyakorolt jogának
mondják. S valóban, bizonyos, hogy e kiváltság nem 1216-ban született meg, hiszen
ez évben a veszprémi püspök már pereskedett érte, a pápa ítéletét kérve az esztergomi
érsek ellenében, akinek a jogai csorbítását vetette a szemére. [...] III. Ince
pápa (1198-1216) megbízottai végül megegyezésre bírták a feleket, kimondva ítéletükben,
hogy "ha a királyt és a királynét egyszerre kell megkoronázni és felkenni,
az esztergomi [érsek] a királyt, a veszprémi [püspök] pedig a királynét koronázza
meg és kenje fel; ha viszont egyedül a királynét kell megkoronázni és felkenni,
az esztergomi [érsek] kenje fel és a veszprémi [püspök] tegye fel a koronát,
ha viszont az esztergomi [érsek] a királyné koronázásától távol maradna, a veszprémi
[püspök] kenje fel és koronázza meg a királynét".
A későbbi gyakorlatra fényt vető Árpád-kori adataink ugyanakkor arra látszanak
utalni, hogy utóbb változás következett be a királynék koronázásának rendjében.
IV. László (1272-1290) feleségének, a Magyarországon Erzsébetnek is nevezett
Anjou Izabella királynénak két 1280-ban kelt oklevelében azt olvashatjuk, hogy
őt a néhai Pál veszprémi püspök kente fel és koronázta meg. [...] A magyar királyné
felkenésének és koronázásának joga kiváltságai alapján illeti meg a veszprémi
egyház főpapjait. [...]
Arról, hogy a veszprémi püspök pontosan mikor és milyen körülmények között szerezte
meg a királyné koronázásának jogát a maga teljességében, nincsenek adataink.
A koronázás részleteit illetően szintúgy kevés ismerettel rendelkezünk, amit
forrásaink kis száma és esetenként ellentmondásos volta magyaráz. Egyik adatunk
szerint a szertartásra rendszerint Veszprémben került sor, ami alighanem arra
az esetre vonatkozik, ha a már uralkodó király feleségét kellett megkoronázni.
(Ez történhetett például a már említett Izabella királyné esetében.) IV. Béla
egy oklevele szerint a veszprémi püspök egy bizonyos "szent koroná"-val
koronázza meg a királynékat, ami felveti annak lehetőségét, hogy a szertartás
során a királyavató koronát használták. Más forrásaink ellenben valamiféle "királynéi
koroná"-kat emlegetnek, amelyeknek egyik - meglehet, legelső - példánya
alighanem az a Gizella királyné személyéhez kapcsolt korona lehetett, amelyet
1217-ig a veszprémi egyház kincstárában őriztek.
Az a kérdés, hogy a királynék koronázásakor milyen koronát használtak, aligha
dönthető el minden további kételyt kizáró módon, mindazonáltal a magyar királynéknak
az Árpád-korban nem jutott olyan államkormányzati szerep, amely indokolta volna
a királyavató korona használatát. Az újkorban mindenesetre, amikor már részletes
leírások állnak a rendelkezésünkre a király és a királyné koronázásakor követett
szertartásrendről, bizonyos, hogy külön királynéi koronával történt az uralkodó
feleségének megkoronázása. Ezen szertartás során a királyavató Szent Korona
csak oly módon jutott szerephez, hogy azt a veszprémi püspök által már megkoronázott
királyné jobb vállához érintette Esztergom érseke. E gesztus azt volt hivatva
szimbolizálni, hogy a királyné - ha mégoly csekély mértékben is - osztozik férjével
az uralkodás terheiben.