ZSOLDOS ATTILA: A Szent Korona árnyékában

Királyné és korona

A magyar uralkodók királyavatási szertartásán használt fejék, a magyar Szent Korona történetének vitatott kérdései mind a történettudományon belül, mind a szélesebb közvéleményben élénk érdeklődést keltenek. Mindezen viták hevében többnyire szó sem esik az uralkodó feleségének, a királynénak a koronájával kapcsolatos kérdésekről. A királynénak megvolt a maga koronája, melyet egy - a királyihoz hasonló, ám azzal mégsem azonos - koronázás során nyert el. [...]
Gizella koronája
Az első magyar uralkodó, akit egyházi szertartás keretei között királlyá koronáztak, az 1083-ban szentté avatott I. István volt. A koronázás időpontjában, 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén - a pontos dátum nem határozható meg - István már házasember volt: feleségével, a bajor Gizella hercegnővel 996/997 táján kelt egybe. Mivel a későbbiekben a trónra lépő királlyal együtt koronázták meg feleségét is, feltételezhető, hogy nem történt ez másként Gizella esetében sem. Bár a részleteket illetően forrásaink cserben hagynak bennünket, az esemény megtörténtében nincs okunk kételkedni, hiszen István feleségét koronával a fején ábrázolták mind a koronázási paláston, mind azon a kereszten, amelyet Gizella anyja sírjára készíttetett. A tárgyi emlékek tanúságát ráadásul egy írott forrásunk is megerősíti. 1217-ben ugyanis a szentföldi hadjáratára induló II. András király (1205-1235) útba ejtette Veszprémet, s a püspökség kincstárából magához vette "a boldog emlékű Gizella királyné koronáját", amelyet aztán Palesztinában - költségei fedezésére - pénzzé tett. [...]
A történet lehetőséget kínál bizonyos következtetésekre. Az a tény, hogy Gizella koronáját a veszprémi egyház kincsei között őrizték, továbbá az, hogy András - vélhetően eleve a későbbi értékesítés szándékával - magával vitte, egyértelműen arra látszik utalni, hogy azt már nem használták. Okunk van tehát azt hinni, hogy minden királynénak megvolt a maga koronája, alkalmasint több is. Gizella koronájának története arra bizonyság, hogy a királynék koronázásának rendjéből hiányzott azon előírás, mely egy meghatározott fejék használatát követelte volna meg a királynéi koronázás alkalmával, mint történt az a királyok esetében.

A királynék veszprémi egyháza
A másik körülmény, amelyre a Gizella-féle koronáról szóló tudósítás felhívja a figyelmünket, a királyné és Veszprém kapcsolata. Nem tekinthető véletlennek ugyanis, hogy az első magyar királyné koronáját éppen a veszprémi egyházban őrizték majd 200 éven keresztül.
A veszprémi püspökség alapítására vonatkozó forrásainkban rendre felbukkan az az állítás, mely szerint a veszprémi egyház alapítója Gizella királyné volt. [...] Feltételezhető, hogy a felesége által alapított egyházat István tette meg országa egyik püspökségévé.
Bármilyen szerep is jutott Gizellának a veszprémi püspökség alapítása terén, az bizonyos, hogy a veszprémi egyház és a királynéi méltóság között Gizella révén kialakult kapcsolat tartósnak bizonyult. [...]

A királyné koronázása
A királynék és a veszprémi egyház közötti kapcsolat a veszprémi egyház főpapjának, a püspöknek is kitüntetett szerepet juttatott. Ennek legfontosabb eleme az volt, hogy Veszprém püspökét illette meg a királyné koronázásának joga. Erről a kiváltságról 1216-ban hallunk először, ám későbbi forrásaink a püspök "régtől fogva", illetve egyenesen a veszprémi egyház "alapítása óta" gyakorolt jogának mondják. S valóban, bizonyos, hogy e kiváltság nem 1216-ban született meg, hiszen ez évben a veszprémi püspök már pereskedett érte, a pápa ítéletét kérve az esztergomi érsek ellenében, akinek a jogai csorbítását vetette a szemére. [...] III. Ince pápa (1198-1216) megbízottai végül megegyezésre bírták a feleket, kimondva ítéletükben, hogy "ha a királyt és a királynét egyszerre kell megkoronázni és felkenni, az esztergomi [érsek] a királyt, a veszprémi [püspök] pedig a királynét koronázza meg és kenje fel; ha viszont egyedül a királynét kell megkoronázni és felkenni, az esztergomi [érsek] kenje fel és a veszprémi [püspök] tegye fel a koronát, ha viszont az esztergomi [érsek] a királyné koronázásától távol maradna, a veszprémi [püspök] kenje fel és koronázza meg a királynét".
A későbbi gyakorlatra fényt vető Árpád-kori adataink ugyanakkor arra látszanak utalni, hogy utóbb változás következett be a királynék koronázásának rendjében. IV. László (1272-1290) feleségének, a Magyarországon Erzsébetnek is nevezett Anjou Izabella királynénak két 1280-ban kelt oklevelében azt olvashatjuk, hogy őt a néhai Pál veszprémi püspök kente fel és koronázta meg. [...] A magyar királyné felkenésének és koronázásának joga kiváltságai alapján illeti meg a veszprémi egyház főpapjait. [...]
Arról, hogy a veszprémi püspök pontosan mikor és milyen körülmények között szerezte meg a királyné koronázásának jogát a maga teljességében, nincsenek adataink.
A koronázás részleteit illetően szintúgy kevés ismerettel rendelkezünk, amit forrásaink kis száma és esetenként ellentmondásos volta magyaráz. Egyik adatunk szerint a szertartásra rendszerint Veszprémben került sor, ami alighanem arra az esetre vonatkozik, ha a már uralkodó király feleségét kellett megkoronázni. (Ez történhetett például a már említett Izabella királyné esetében.) IV. Béla egy oklevele szerint a veszprémi püspök egy bizonyos "szent koroná"-val koronázza meg a királynékat, ami felveti annak lehetőségét, hogy a szertartás során a királyavató koronát használták. Más forrásaink ellenben valamiféle "királynéi koroná"-kat emlegetnek, amelyeknek egyik - meglehet, legelső - példánya alighanem az a Gizella királyné személyéhez kapcsolt korona lehetett, amelyet 1217-ig a veszprémi egyház kincstárában őriztek.
Az a kérdés, hogy a királynék koronázásakor milyen koronát használtak, aligha dönthető el minden további kételyt kizáró módon, mindazonáltal a magyar királynéknak az Árpád-korban nem jutott olyan államkormányzati szerep, amely indokolta volna a királyavató korona használatát. Az újkorban mindenesetre, amikor már részletes leírások állnak a rendelkezésünkre a király és a királyné koronázásakor követett szertartásrendről, bizonyos, hogy külön királynéi koronával történt az uralkodó feleségének megkoronázása. Ezen szertartás során a királyavató Szent Korona csak oly módon jutott szerephez, hogy azt a veszprémi püspök által már megkoronázott királyné jobb vállához érintette Esztergom érseke. E gesztus azt volt hivatva szimbolizálni, hogy a királyné - ha mégoly csekély mértékben is - osztozik férjével az uralkodás terheiben.

Vissza a tartalomjegyzékhez