TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS: A világ népeinek utolsó 13 ezer éve

Egy könyvszenzációról

Miért alakult másként a történelem az egyes földrészeken? Miért pont az európaiak gyarmatosították Amerikát, Ausztráliát és Afrikát, miért nem az utóbbiak Európát? Miért Pizarro jutott el az inkákhoz, miért nem inkább az inka uralkodó épített óceánjáró hajókat, hogy leigázhassa az európaiakat? Ilyesféle fontos és érdekes kérdésekre keresi, és adja meg a választ Jared Diamond Háborúk, járványok, technikák (Typotex Kiadó, 2000) című könyvében.
Sokan vélik úgy, hogy egyes népek intelligensebbek a többinél. Szerintük természetesen a fehér ember a legokosabb, és ez rögtön választ is ad a fenti kérdésekre. Minden ilyesféle rasszista magyarázat kolosszális tévedés - véli a könyv fehér amerikai szerzője. [...]

Kelet-nyugati főtengely
Diamond másféle magyarázattal rukkol elő. Szerinte döntően földrajzi és biogeográfiai tényezők határozták meg a népek sorsát. Érvelésének lényege a következő: Eurázsia nagyobb a többi kontinensnél, ráadásul főtengelye kelet-nyugati irányultságú, ellentétben az elsősorban észak-déli kiterjedésű Amerikával és Afrikával. Ez annyit jelent, hogy Eurázsiában az ember, valamint háziállatai, haszonnövényei és találmányai viszonylag könnyen terjedhettek, hiszen ezer kilométereket is meg lehet tenni nagyjából ugyanazon a szélességi körön; vagyis anélkül, hogy a klíma, a napszakok hosszúsága, vagy az évszakok váltakozása gyökeresen módosulnának. Próbálnák ugyanezt Amerikában vagy Afrikában! Valószínűleg próbálták is, csak nemigen ment. E kontinenseken ugyanis nem lehet hoszszabb utat megtenni ugyanazon a szélességi körön. Az észak-déli irányú vándorlás során viszont egyszer az esőerdővel, utána a szavannával, majd hirtelen a sivataggal találja szembe magát az ember. Ugyanígy megváltoznak a napszakok és az évszakok mintázatai is. A korai ember, de főként háziállatai és haszonnövényei számára ez legtöbbször leküzdhetetlen akadálynak bizonyult.

Háziasítható fajok
Nagyságának és élőhelyei sokféleségének köszönhetően Eurázsiában élhetett a legtöbb potenciálisan háziasítható állat- és növényfaj. A civilizáció bölcsője Mezopotámia - főleg éghajlatának köszönhetően - különösen szerencsés volt e tekintetben. Ennél a pontnál azonban joggal vetődhet fel bárkiben, hogy Afrika a nagytestű emlősök paradicsoma, közel annyi fajuk él itt, mint a nagyobb területű Eurázsiában. Akkor miért nem háziasítottak egyet sem közülük? Azért, mert egy állatnak a háziasításhoz egyszerre több szempontból is meg kell felelnie, és az afrikai jelöltek közül valamiért egy sem akadt, amelyik minden tekintetben kiállta volna a próbát. Amerikában és Ausztráliában is éltek szép számmal nagytestű, a háziasításra esetleg alkalmas emlősök, ezek az állatok azonban felettébb pechesek voltak. [...] E két földrész tehát majdhogynem háziállatok nélkül maradt, szántásra fogható jószágot például sohasem háziasíthattak az Újvilágban. Mindez évezredekkel késleltette a mezőgazdaság kialakulását e területeken. (Íme egy példa arra, hogy miért is óriási hiba a fajok mai ész nélküli pusztítása.)
Az élővilág gazdagsága következtében Eurázsiában (Mezopotámiában, majd Kínában) alakulhatott ki először a mezőgazdaság, és a kelet-nyugati főtengelynek köszönhetően könnyen és gyorsan terjedhettek a háziasított állatok és növények a kontinens széltében-hosszában. Ezáltal az eurázsiaiak - ellentétben például az amerikaiakkal - nem voltak rákényszerítve egy-egy élőlény többszöri, egymástól független háziasítására; az egyes eurázsiai népeknek sokkal egyszerűbb volt átvenni őket szomszédaiktól. A mezőgazdaság fejlődése egy idő után az élelmiszer-felesleg felhalmozódásához vezetett, ami azután lehetővé tette a népesség letelepedését és növekedését (ami viszont még inkább katalizálta a mezőgazdaság fejlődését), valamint azt, hogy a társadalom képes legyen élelmet nem termelő specialisták (pl. kézművesek, feltalálók, írnokok, politikusok) eltartására. Vagyis egyre nagyobb méretű és népsűrűségű, letelepedett, központosított, osztályokra tagolódó társadalmak alakultak ki, először megint csak Mezopotámiában.

Technika, írásbeliség, járványok, ló
Az élelmet nem termelő specialisták jelenléte előfeltétele volt a technológiai fejlődésnek, és ezzel el is jutottunk azokhoz a közvetlen okokhoz, amelyek végül is Eurázsia (de főleg Európa) világhódítását eredményezték. Először is a technológiai fejlettség egy bizonyos szintje tette lehetővé az óceánjáró hajók építését, valamint a puskák és acélkardok feltalálását. Másodszor, a nagy, letelepedett, osztályokra tagolódó társadalmak fejlett, központosított államigazgatási rendszert hívtak életre, és ezzel szoros összefüggésben kialakult az írásbeliség (a változatosság kedvéért először Mezopotámiában). Egy komplexebb, központosított társadalomban pedig hatékonyabb a különböző tevékenységek szervezése, ami szintén előfeltétele volt a hódításoknak. Harmadszor, önzetlen háziállatainktól rengeteg kórokozót kaptunk, amelyek örömmel szoktak át ránk, hiszen a sűrű, letelepedett emberi populációkban könnyen terjedhettek. Habár ez rövid távon számos halálesethez vezetett, hosszabb távon mégis előnyösnek bizonyult, hiszen egy idő után az eurázsiai népesség többé-kevésbé ellenállóvá vált, nem úgy, mint a más kontinenseken élők, akik tömegesen pusztultak az európaiak által "exportált" fertőző betegségektől. Különös, de igaz: az eurázsiai kórokozók lényegesen több bennszülöttet öltek meg, mint az eurázsiai fegyverek. Negyedszer pedig ott volt a mai Ukrajna sztyeppéin háziasított ló, amely nagy előnyt jelentett az európaiak számára hódításaik során. (A közhiedelemmel ellentétben az indiánoknak kezdetben nem voltak lovaik, a sápadt arcúaktól szerezték őket.)
Eurázsia nyugati felének központja közben mind nyugatabbra került. Vajon miért vesztette el vezető szerepét a mezopotámiai régió? Nos, leginkább a természet elpusztítása miatt. Az egykor dúsan burjánzó erdőket szinte az utolsó fáig kivágták. Az erdőpusztítás és a túllegeltetés nyomán fellépő erózió fokozatosan elszegényítette a talajokat, egyre nehezebbé téve a mezőgazdasági termelést. Csökkent a csapadék mennyisége is, ami viszont lehetetlenné tette a növényzet újbóli megtelepedését. Nyugat-Európa ellenben szerencsésebb volt, mert habár a természet kizsákmányolása ott is jelentős méreteket öltött, az óceán közelsége miatt több csapadék hullott. (Íme egy újabb, a mára nézve igencsak tanulságos história.)
Történelmi tanulságok
Ez volna tehát európai "felsőbbrendűségünk" története dióhéjban. Jól látszik belőle, hogy inkább csak jó helyre születtünk. Jared Diamond természetesen sokkal részletesebben fejti ki a témát, rengeteg példát idéz, és mindig nagyon óvatosan fogalmaz. Rendhagyó történelemkönyv ez, Diamond nagyobb idő- és térskálákon vizsgálódik, mint a történészek zöme. A historikusok nagyrészt csak az utolsó 5000 évet (vagyis az írásbeliség kezdete óta eltelt időt) kutatják, ráadásul többségük érdeklődése Eurázsia nyugati felére korlátozódik. A "primitív" népek története a történelemkönyvek legtöbbje szerint csak leigázásuk után kezdődik. Diamond műve ezzel szemben az utolsó jégkorszak óta eltelt 13 000 évet veszi szemügyre, és a Föld összes népével foglalkozik. Így olyan összefüggések kerülnek a szemünk elé, amelyeket kisebb idő- és térskálákon vizsgálódva sohasem vehettünk volna észre. [...]
Könyve lenyűgöző szintézis. Bizonyos, hogy a valaha írt legjobb és legátfogóbb történelemkönyvek egyike, amiért méltán kapott 1998-ban Pulitzer-díjat.

Vissza a tartalomjegyzékhez