TOMPOS LILLA - KISS ERIKA: Magyar főúri öltözködés

Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Magyarországon a kora újkorban a főnemesség játszotta a főszerepet a politikai, gazdasági és kulturális téren. Számukra kötelező volt a reprezentáció, hiszen egy rendi főméltóság ruházatával, feleségének ékszereivel, udvartartásával is jelezte hatalmát. A pompa nem felesleges luxus tehát, hanem alapvető velejárója a közéleti szereplésnek. Ezért adták oda a főurak akár egy birtok árát is egy-egy szép ékszerért, ruháért.

A 16-17. században az öltözék árulkodott viselője neméről, rangjáról, családi állapotáról, társadalmi helyzetéről is. Ennek megfelelően, ahogyan lefelé haladunk a ranglétrán, silányodnak az alapanyagok, gyengülnek, majd teljesen elmaradnak a színezékek. Ruharendeletekkel óvták jogaikat az uralkodó osztályok, betiltva egyes ruhadarabokat, textíliákat, vagy éppen színeket. A társadalmi ranglétra csúcsán állók hordhattak finom hollandi posztót, arannyal átszőtt bársonyt, színes selymet, damasztot, korállt, gyöngyöt, arany csipkét, patyolat ingvállat, áttetsző fátylat, sárga és vörös csizmát, szőrméket, aranyat, ezüstöt, gyémántot.

Amagyar nôi viselet a nyugat-európaihoz hasonlóan a 16. században és a 17. század első felében a spanyol divat hatásáról árulkodik. Az udvarképes arisztokrácia díszruhája a szárnyujjú öltözék, ennek kevésbé rangos változata a lantujjú váll, azaz ruhaderék. Hosszú, köpenyszerű, boglárokkal, gombokkal díszített a spanyol köntös.

A spanyol divatú öltözékek mellett az írott forrásokban is találkozhatunk magyar viselettel. Atlaszselyemből, bársonyból, damasztból varrták a négyszögletes kivágású, vállpántos, elöl kapcsokkal záródó felsőrészeket. A 16. században a szoknyával összevarrták, a 17. században különállóan készítették el. Alatta patyolat felső inget viseltek, a szoknya elejére csipkés kötény borult. Mindkét vállhoz hordhattak selyemmel, gyönggyel vagy aranyfonallal kivarrott csipkegallért.

A hajadonok fejdísze a leányságukat jelképező párta volt. Ez gyakran bársony, selyem, üveg vagy valódi gyönggyel, korállal, arany boglárokkal kivarrt szalag. Az asszonyok családi állapotát a hajat beborító főkötő jelképezte.

A kesztyű és a legyező a nemes hölgyek előkelőségének jelképe volt, nem véletlen, hogy a róluk készült portrékon kezükben gyakran láthatóak.

A rózsa, levendula, rozmaring és a jázmin a korszak legkedveltebb illatai. Magyar nyelvű forrásokban találkozunk pézsmabőr vállal - bőrből szabott, illatosított ruhaderékkal - és jázmin kesztyűvel is. A 16-17. században többnyire övre akasztva viselték a díszes, gyakran zománcos arany- vagy ezüstgömbbe foglalt illatosított labdacsot.

A főúri ruházatnak, a személyes reprezentációnak nélkülözhetetlen kellékei voltak az ékszerek. A 16. századtól nagymértékben megváltozott ruhaszabás következtében az európai hölgyek ismét viseltek fülbevalót, karkötőt, egyszerre többféle hosszúságú nyakéket, függőket nemcsak láncra akasztva, hanem a ruhavállra, ruhaujjra, esetleg a frizurába tűzve is. Ezeken kívül az ékszerkészletekhez sorolták a gyűrűt, övet, a fejéket, kalapot, barettet, a ruhát díszítő boglárokat, a 17. századtól a kis órákat és a portréminiatűrt tartalmazó függőket is.  (A túlzó fényűzés, a drága ékszerek viselése ellen azonban gyakran a városok vezetői felemelték szavukat. Így próbálták megakadályozni, hogy polgáraik vagyona ilyen "haszontalan" formában öltsön testet.)

A16-17. században a magyar férfiviselet két kabátféléből állt: a dolmányból, melyet az ingre öltöttek föl, ujja rövid vagy csuklóig ér, ekkor szegélye ívesen, később trapéz alakú kutyafülben borult a kézfejre. A dolmányt selyemövvel, hálóövvel vagy zsinórövvel fogták össze.

A dolmányra felvett felsőkabát a mente, melyet felöltve, de vállra vetve is viseltek. Posztóból, selyemből, bársonyból is készülhetett, a télieket szőrmével bélelték. Varrták ujjatlan változatban, könyékig, vagy csuklóig érô ujjhosszal, de a legkedveltebb a sípujjú volt. Ezek a karnál hosszabb ujjak az öltözék aljáig függtek.

A magyar férfiviselet fontos kellékei a gombok. A leltárakban az ékszerekkel egyenrangú tárgyakként kezelték a díszfegyvereket, melyek a személyes reprezentáció és a diplomáciai ajándék elmaradhatatlan "kellékei" voltak.

A férfiak a házasságkötésig borotválták arcukat, utána szakállt és pödrött bajuszt növesztettek. Fejfedőjük a süveg, ezt lapos, kerek vagy magas tetővel, szélesen visszahajtott karimával is viselték. Készülhetett posztóból, nemezből, bársonyból, tollforgó és prémszegély volt a dísze.

A 16. századi nyugat-európai divatban a borjúszájú lábbeli volt népszerű. Magyarországon a török sarukat és csizmákat is viselték, de legkedveltebb a papucs és a bőrkapca volt.

Mi maradt ránk ebből a gazdagságból? Az öltözékek közül néhány azokból, melyeket főuraink kincstárai megőriztek: a 17. századból teljes nôi ruha - váll szoknyával - kettő, de a férfiruhák száma is alatta marad a húsznak. Fehérneműből, harisnyából, legyezőből, kesztyűből viszont egyetlen darabot sem tudunk bemutatni, ezért hívjuk felidézésükre segítségül a képi és az írott forrásokat.

A 16-17. századi magyar főúri öltözködést és kultúrát bemutató kiállítás első termében - a részleteket olykor kinagyítva - megmutatjuk,  milyen fonalakból, textíliákból készítették az öltözékeket, milyen színeket és motívumokat használtak fel, de azt is megtudhatjuk, az adott korszakban mit jelentett egy-egy szín, textília vagy ruhadarab.

A kiállítás második termében a kincstárakból származó díszöltözékekben gyönyörködhetünk, emellett a tárlat szereplői, a főnemesek is megjelennek a róluk festett életnagyságú portrékon. A festményeken a gazdag, barokk öltözékek minden rafinált részlete mellett mindaz látható, amelyeknek a tárgyi emlékanyagban híján vagyunk. A terem második részében a főúri jegyességhez, házasságkötéshez kapcsolódó tárgyak láthatók.

A harmadik terem labirintusában a szépség sokféleségének tévelyítőjébe invitáljuk a látogatót. A bűnös és tiszta, a földi és mennyei szépség eszméje, képei elevenednek meg virágénekek, prédikációk, egyházi énekek és szerelmi varázslások tükrében. A sokszor felemelő, máskor bűnre csábító, édes és csalfa szerelem ösvényén való kiigazodáshoz útmutató nyújt segítséget.

Vissza a tartalomjegyzékhez