Az utolsó orosz dinasztia sorsa. A Romanovok ma

Az orosz császári családot, Miklóst, feleségét, öt gyerekét, az orvost és még néhány inast a bolsevikok Jekatyerinburgban 1918 júliusában kivégezték. [...]

Persze jónéhány nagyherceg volt, aki már az ideiglenes kormány idején az emigrációt választotta. Elég sokan megmenekültek így a családból, az emigrációban pedig a fiatalabbak házasodásai következtében számuk egyre inkább gyarapodott. [...]

Kirill, a “trón őrzője”

A családon belül a trónöröklés rendjét még I. Pál császár szabályozta a 18. század végén, a férfiági elsőszülöttség elve alapján, ezt az öröklési rendet pontosan be is tartották. II. Miklós halála után III. Sándor (1845-1894) öccsének, Vlagyimir (1847-1909) nagyhercegnek a legidősebb fia, Kirill számított az utódnak.

Kirill 1876-ban született. Mint általában a család férfitagjai, a katonai pályára lépett. [...] Az 1917. februári forradalom után felajánlotta szolgálatait az ideiglenes kormánynak. A kormánytól engedélyt kapott az emigrálásra, egy ideig Finnországban maradt. Itt született 1918-ban fia, Vlagyimir, az utolsó Romanov, aki még - legalábbis elvben - orosz területen látott napvilágot. Finnországból a család Franciaországba távozott, de Coburgban is tartózkodtak sokáig. [...]

Kirill 1922-ben franciaországi székhelyéről, egy Saint-Malo közelében lévő faluból bejelentette, hogy vállalja a trón őrzését, 1924-ben pedig felvette az orosz császári címet.

A húszas évek során a jogigény szempontjából megerősödött Kirill helyzete. 1928-ban Koppenhágában ugyanis meghalt Marija Fjodorovna özvegy császárné, III. Sándor özvegye (eredetileg Dagmar dán hercegnő), II. Miklós édesanyja, akinek a véleményével számolni kellett. 1929-ben pedig meghalt Miklós nagyherceg is, aki I. Miklós unokája volt. Vele eltűnt az a családtag, aki a rátermettség okán konkurense lehetett volna Kirillnek. [...]

1938-ban Kirill Párizsban meghalt, gangrénában. Coburgban temették el, hiszen felesége az itteni családhoz is tartozott.

Vlagyimir nagyherceg

Kirill halála után természetes volt, hogy fia lesz az utódja, aki nagyatyja után a Vlagyimir nevet kapta. Az ô otthona is a franciaországi, normandiai ház volt. 1937-ben viszont Londonba ment és a közgazdasági egyetemet végezte el. Elvette az egykori grúz királyi család egyik leányutódát, Leonyidát. (1948-ban Svájcban ortodox egyházi szertartás szerint is feleségül vette a grúz királylányt.) Vlagyimir már óvatosabb volt atyjánál, nem vette fel a császári címet, csak a nagyhercegit használta, amely addig általában a család minden tagját megillette. Hogy ettől függetlenül ôt kell a Romanov-ház fejének tekinteni, azt ekkorra már senki sem vitatta. [...]

Az oroszországi rendszerváltozás után, 1991-ben A. A. Szobcsak akkori szentpétervári polgármester meglátogatta otthonában, és még az év novemberében Vlagyimir családjával ellátogatott Moszkvába. Ettől kezdve már megkönnyebbedtek a hazai kapcsolatok. Amikor 1992-ben Vlagyimir meghalt, már természetes volt, hogy Szentpétervárott a Péter-Pál-erőd templomában temették el, mint I. Péter óta mind a szentpétervári császárokat. 1995-ben már Coburgban eltemetett atyját, Kirillt is ide hozták át.

Mária és Georgij

Vlagyimir halála után egyetlen leánya, az 1953-ban született Mária lett a család feje. Oxfordban végezte az egyetemet. A házasságból Madridban 1981-ben fiú született, Georgij. [...]

1992-ben Mária és Georgij (György) Luzskov moszkvai polgármester meghívására az orosz fővárosban is járt. Később Georgij több ízben is megfordult Oroszországban. [...]

A Romanov családi törvények szerint tehát most Mária a trón várományosa, fia pedig a trónörökös, tehát a ceszarevics cím járna neki. [...]

Nosztalgia, elhatárolódás

Már a Szovjetunió feloszlása előtti hónapokban Moszkva, azt mondják, tele volt II. Miklós arcképeivel. [...] Képének a megjelenése a házak falain, köztereken nyilván nem a történeti személyiség iránti vonzódás kifejeződése volt, hanem az elhatárolódás a bolsevik rendszertől.

A család viszonya az országhoz és a kormányhoz voltaképpen bizonytalan. A családtagok számontartják a jogfolytonosságot, de nem léptek fel eddig azzal az igénnyel, hogy ôk az ország legitim uralkodói.

Az orosz közvéleményben változatlanul van érdeklődés a család, pontosabban a történeti elődök iránt, sorra jelentek meg könyvek az egyes uralkodókról vagy az egész családról. [...]

Nem valószínű, hogy bármilyen formában visszatérhetnének a hatalomba. De bizonyos tisztelet irányukban megnyilvánul. Amikor 1991-ben megtalálták Miklós és családja földi maradványait (csak a trónörököst és az egyik inast nem sikerült agnoszkálni), ugyancsak a Péter-Pál-erődben temették el őket. És Borisz Jelcin akkori orosz köztársasági elnök - aki egykor, helyi potentát korában felrobbantatta Jekatyerinburgban az Ipatyev-házat, amelynek a pincéjében a családot kivégezték - gyertyával a kezében ülte végig a temetést. [...]