BÍRÓ LÁSZLÓ: A Karadjordjevicek

A Karadjordjevicek

Egy helyi dinasztia felemelkedése

Szerbiában kisebb pártok nyíltan hangoztatták a monarchia visszaállításának programját, egy ideig még a legnagyobb ellenzéki párt vezetője is lebegtette a monarchia kérdését.  A volt királyok, illetve a jugoszláv trónörökös egykori országába való utazása mindig politikai indulatokat kavart, a hatalom birtokosai nem örültek neki. A volt uralkodók - Jugoszlávia esetében Karadjordjevics Sándor trónörökös - pedig általában úgy nyilatkoztak, nem zárkóznak el a politikai szerepvállalástól, akár az ország vezetésétől sem, ha a sors úgy kívánja. A jugoszláv király sohasem mondott le a trónról - emlékeztetett Sándor többször is.

Jugoszláviában 1947-től a miloąevići rendszer bukásáig kellett várni arra, hogy Karadjordjević Sándor 2001-ben visszakapja állampolgárságát (a szocialista politikusok a dinasztia egy másik tagját kedvelték). A parlament döntése értelmében ez év júliusában két épületet is visszakapott: a Régi, illetve a Fehér Palotát. (Az épületeket a korábbi vezetők használták.)

Sándor trónörökös 1945. július 17-én született Londonban, katonai szolgálatát a Rajna-vidéken teljesítette, a századosi rangig vitte. A civil életben dolgozott: a reklámiparban, bankoknál, volt egy amerikai biztosítótársaság londoni irodájának vezetője, politikai szerepet azonban eddig nem játszott. Három gyereke van (Péter, Fülöp, Sándor), jelenleg második házasságában él. ő számít most a család fejének, amelynek felemelkedése a 19. század elejére tehető.

Karadjordje: az alapító

A dinasztiaalapító Karadjordje Petrović valószínűleg nem gondolt arra, hogy utódai Szerbia uralkodói lesznek majd, mivel ekkor maga Szerbia sem létezett mint független állam. Karadjordje 1762 körül született, szegény családban, mely megélhetést keresve sokat változtatta lakhelyét. [...]

1805-ben választották a kenézek Karadjordjét a felkelés vezetőjévé. A felkelés során megjelent már a politikai cél is: a szerb területek autonómiája, ami magasabb szintű vezetőt igényelt. Karadjordje később már uralkodónak tekintette magát, akinek hatalma a családban öröklődik. [...]

Az Obrenovic-család

1815-ben újabb felkelés kezdődött, de ezúttal egy másik szerb úr, Obrenović Miloą vezetése alatt. [...] 1817-ben Miloą fejedelemnek deklarálta magát. Hogy uralmát biztosítsa, megölette Karadjordjét. Ezzel kezdetét vette a két fejedelmi család és támogatóik közti - gyakran gyilkos - hetven évig tartó harc. [...]

Sándor: az elmozdított fejedelem

Az Obrenovićok egészen 1842-ig uralkodtak, ebben az évben lett fejedelem Karadjordje fia, Sándor (1806-1885). [...]

A Sándor uralkodása alatt megtett modernizációs lépések közül meg kell említeni az 1844-ben osztrák példák alapján elfogadott polgári törvénykönyvet, ill.  az oktatási és kulturális intézmények fejlesztését. A nemzeti összefogás megnyilvánulásaként 1848-49-ben szerb önkénteseket küldött a Délvidékre.

1858. november végén az alkotmányvédők ellenfelei, az Obrenović-pártiak kerekedtek felül. Sándor fejedelmet letették a trónról, aki először a belgrádi erődben a török parancsnoknál kapott menedéket, majd a Habsburg Birodalomba távozott. (Temesvárott halt meg 1885-ben.) A trónon ismét az Obrenovićok következtek.

I. Péter: az egyesítô király

Az utolsó Obrenović-uralkodó 1903-ig élvezhette hatalmát, amikor is a sokak által gyűlölt (Obrenović) Sándort egy összeesküvő katonatiszti csoport feleségével együtt a királyi palotában meggyilkolta. Gyakorlatilag a hadsereg emelte a királyi trónra I. Karadjordjević Pétert (1844-1921). Néhány nap múlva, 1903. június 15-i ülésén a parlament is megerősítette.

Uralkodásának kezdetén visszaállította az 1888. évi alkotmányt, amely valódi szerepet ad a parlamentnek. Külpolitikai irányváltást hajtott végre: egyre inkább Oroszországra támaszkodott, függetleníteni akarta országát az Osztrák-Magyar Monarchia befolyása alól. [...]

Péter uralkodása idején jött létre a Balkán-szövetség a félsziget még török uralom alatt lévő területeinek megszerzésére. A két Balkán-háború (1912-13) után Szerbia területe jelentősen kiteljesedett Koszovó, Makedónia és a Novi Pazar-i szandzsák egy-egy részével, és ha hozzávesszük, hogy forma szerint Péter volt az 1918 decemberében létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság uralkodója is, akkor az országnövelésben igencsak sikeresnek tekinthető.

A háború kitörése után Péter betegségére való hivatkozással kisebbik fia, Sándor trónörökös kezébe adta a hatalmat. [...]

II. Sándor: szerb vagy jugoszláv?

Az államfői teendőket 1914-től  fia, Sándor (1888-1934) látta el. Általános iskoláit Genfben, a gimnáziumot Szentpétervárott végezte, majd apja hazatérte után Belgrádban és Szentpétervárott katonai nevelésben részesült. Parancsnokként részt vett a Balkán-háborúban, a világháborúban a szerb hadsereg parancsnoka. A katonai nevelés nagy befolyással volt felfogására (fényképein szinte csak egyenruhában látható).

Néha felteszik vele kapcsolatban a kérdést: szerb vagy jugoszláv király volt? Kétségtelen, a szerb erőkre támaszkodott, elfogadta az 1921. évi centralista, a horvát követelésekre nemet mondó, ún. Vid-napi alkotmányt, amely számára is széles körű jogokat, a politikába közvetlen beavatkozást biztosított. Autokrata volt, igazából nem szerette maga mellett az erős embereket, mégis gyakran rájuk szorult, de amikor tehette, azonnal elbocsátotta őket. Hitt viszont a jugoszláv állam életképességében, a “háromtörzsű nemzet” létezésében.

Nem szívlelte a pártpolitikai csetepatékat és a nemzeti ellentétek nyílt megnyilvánulásait, ezért amikor azok által állama létét veszélyeztetve látta, kezébe vette a hatalmat. A belgrádi pátriárkával való megbeszélés után magához kérette a pártok vezetőit, és bejelentette, hogy királyi diktatúrát vezet be (1929. január 6.). Betiltotta a pártok működését (nemzeti alapon később sem engedte azok alapítását), új nevet adott országának (Jugoszlávia), majd 1931-ben új alkotmánnyal is “megajándékozta” államát, amelyben a királyi hatalom még szélesebb körű jogosítványokon nyugodott.

Jugoszlávia fennállását azonban több radikális, terrorista csoport ellenezte, az egyik, a VMRO (makedón forradalmi szervezet) 1934. október 9-én Marseille-ben sikeres merényletet követett el ellene. [...]

II. Péter: az utolsó a trónon

II. Péter (1923-1970) nagykorúságáig a régestanács feje, Pál herceg (1893-1976) állt az ország élén. Manapság szerb részről igen negatív a megítélése. Mindenesetre nem egyszerű időszak jutott neki. [...] A nyugati figyelmeztetések ellenére, német nyomásra a jugoszláv kormány 1941. március 25-én csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A diplomáciai lépésre válaszul - az angol titkosszolgálat támogatásával - 1941. március 27-én tiltakozó tömeg lepte el a belgrádi utcákat. Vértelen fordulatot hajtottak végre: II. Pétert nagykorúvá nyilvánították, és új kormány alakult.

II. Péternek nem sok idô adatott - mintegy két hét -, hogy országában uralkodjon. A fordulat után egyből készen állt a német terv Jugoszlávia lerohanására. A német támadás után, április 15-én a király kormányával elhagyta az országot, és Londonba menekült. [...]

1945-ben eldőlt Jugoszlávia belső berendezkedésének és külpolitikai orientációjának kérdése: a baloldali alkotmányos nemzetgyűlés 1945. november 29-én eltörölte a monarchiát, II. Pétert és a Karodjordjevics-házat megfosztották jogaitól. 1947-ben elvették állampolgárságát is, és igen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a királyi házból valaki is (az egykori) Jugoszlávia földjére léphessen.

Vissza a tartalomjegyzékhez