KERTÉSZ ISTVÁN: Kalandozások Odüsszeusszal.

A hérósz útja

Az Odüsszeia vitatott kilétű szerzője (akit, a hagyományt követve, mi is Homérosznak nevezünk) különös fintorral alkotta meg hőseinek sorsát. A trójai háború harcosai közül azt az Akhilleuszt emelte ki, aki nőnek kiadva magát igyekezett elkerülni a háborús részvételt, és mellette azt az Odüsszeuszt tette meg az ostrom sikeres befejezését biztosító cselvetés kivitelezőjének, aki hasonlóan békeszerető megfontolásból, a hadjárat megindulása előtt bolondnak tettette magát.
Hasonló módszerrel járt el a Trójából hazainduló hérószok történetének megírásánál is. A látszólag szerencsés Agamemnón, a győztes akhájok fővezére hamar hazatalál, hogy azután megérkezését követően nem sokkal felesége és annak szeretője gyilkos merényletének essen áldozatául. Ezzel szemben a sokáig a balsors üldözöttjének tekintett Odüsszeusz tízéves fárasztó kalandozás után békés öregkort érdemelt ki.

Odüsszeusz bolyongása

Odüsszeusz nagy utat tett meg eddig a nyugalomteljes boldogságig. A költő szerint Tróját 12 hajóval odahagyva először a kikónok földjére érkezett híveivel. Itt zsákmányra éhesen feldúlták Iszmarosz városát. Csak Apollón papját kímélte meg Ithaka királya nagy bölcsen, nemhiába volt ő a nagyeszű Hermész isten dédunokája. A paptól ajándékba kapott erős bor később életét mentette meg.
A kikónok országából a tengerre szállt harcosok hajóit a vihar és a tomboló szelek a lótuszevők földjéhez sodorták. Itt oly mézédes lótusz termett, amelynek húsát ha valaki ízleli, soha többé nem kíván hazatérni. Ezért az erős elhatározású Odüsszeusz ismét a gályákra kényszerítette embereit, és elhajózva egy lakatlan szigeten kötöttek ki. Innen a főhős egyetlen hajóval és 12 emberrel egy barlangokkal tűzdelt területre kelt át. Mint utóbb kiderült, itt laktak a küklópszok. Az egyetlen kerek szemüket a homlokuk közepén hordó robusztus szörnyek nappal juhaikat legeltették, így akadtak az éhes vándorok Poszeidón tengeristen fia, Polüphémosz üres barlangjára. Ebben pihentek meg, de nyugalmuknak vége szakadt, amikor este megérkezett a szörny, és két társukat rögvest felfalta. Másnap még négyen estek az óriás martalékául, aki sziklával torlaszolta el a menekülés útját. Ekkor Odüsszeusz a kikónok papjától kapott borral leitatta az óriást, majd egy nyárssal kidöfte egyetlen szemét. A cselvetés után elmenekültek, hajóra szálltak, de a tengerre kiérve Odüsszeusz hetykén elárulta a dühöngő Polüphémosznak a nevét. Ezzel az apa, Poszeidón nem szűnő haragját zúdította magára.
A vándorok következő állomása a szelek királya, Aiolosz országa, Aiolé szigete volt. Itt a barátságos Aiolosz bőrtömlőbe zárva átadta nekik a barátságtalan szeleket, hogy könnyebben haza találjanak. Ám egy óvatlan pillanatban Odüsszeusz társai kinyitották a hitük szerint kincset rejtő tömlőt, és a kitóduló szelek visszaűzték hajóikat Aioloszhoz. Őt már felbőszítette Poszeidón, és elkergette őket.
Így jutottak az emberevő óriások, a laisztrügónok vidékére. A durva lények országában újabb csapások vártak rájuk. Egyetlen hajójuk menekült csak meg az itt lakók romboló dühétől, és a vándorok java része a robusztus kannibálok tápláléka lett. A szelek a varázserejű Kirké szigetére röpítették az életét mentő Odüsszeuszt, aki maradék embereivel egy esztendőt töltött a csábos boszorkány fogságában.
Hermész isten azonban megsegítette dédunokáját, és Odüsszeusz leszállhatott az Alvilágba, hogy megtudja, miként érheti el végre vágyott hazáját. A lelkek birodalmában a vak jós, Teiresziasz igazítja útba őket, és ők folytatják kalandos utazásukat.
Elhaladnak a bűbájos halál asszonyi démonai, a Szirének partja mellett, áthaladnak a hatfejű szörny, a Szkülla és a fekete örvényt okádó Kharübdisz sziklái között, és a borzalmas megpróbáltatások miatt alaposan megcsappant létszámú társaság végül Trinakria partjain keres menedéket. A kedvezőtlen széljárás miatt hosszabb időt pihennek itt, és elfogy ételük. Így azután, noha a vak jós intelme nyomán Odüsszeusz megtiltotta hajósainak, hogy Héliosz napisten ott legelő nyájából akár egyetlen állatot is levágjanak, az éhség rávitte őket a bűnre. A büntetés rettenetes volt. Az ismét útjára kelt hajót a tengeri vihar úgy megdobálta, hogy mindenki elpusztult, az egy Odüsszeusz kivételével. Őt az áramlatok Ógügié szigetére sodorták, ahol Kalüpszó nimfa élt. E gyönyörű nő hét esztendőn át láncolta magához elfáradt hősünket, mígnem az istenek megelégelték Odüsszeusz hányattatásait. Parancsukra Kalüpszó útjára engedte Ithaka királyát, aki maga ácsolta tutajon indult újabb kalandok felé.
A phaiakok birodalma közelében a haragvó Poszeidón még egyszer rárontott tarajos hullámaival, ám járműve pusztulása után a tenger megenyhült szigorral partra tette testét. A vidék jólelkű királya, Alkinoosz, megismerve a hérósz megrázó históriáját, azután végre hazájába küldte a megfáradt vándort.

A Wolf fivérek kísérlete

Néhány évvel ezelőtt a Magyar Televízió bemutatta azt a filmre vett tudományos kísérletet, amelynek segítségével Dr. Armin Wolf és fivére, valamint munkatársaik rekonstruálni kívánták az antik mitikus hős előbb leírt kalandozásainak útvonalát. Vitorlás hajójukkal pontosan igyekeztek Homérosz leírásait követni, és ahol lehetett, a régészet eddig elért eredményeinek, valamint földrajzi és meteorológiai megfigyeléseknek a felhasználásával beazonosítani az Odüsszeiában említett helységeket, természeti képződményeket.
A mesés kaland első állomásának, a kikónok földjének azonosítása nem okozott problémát. Az ókori források gyakran emlegették a dél-thrák égei partvidéken, a Nesztosz és Hebrosz folyók közti területen lakó kikónokat, sőt római költők olykor a thrák népnév szinonimája gyanánt használták a kikón elnevezést. Homérosz Iliasza szerint egyébként részt vettek a trójai háborúban, és az ostromlottakat segítették. Pártállásuk nem meglepő, hiszen Trójától nem messze éltek.
E vidékről továbbhaladva a Maleia- foknál érte el Odüsszeusz kicsiny flottáját a vihar. Wolfék a mai görög-török határ környékéről délre hajóztak azon feltevés alapján, melyet már az ókorban is sokan osztottak, hogy a költeményben említett Maleia-fok a Dél-Peloponnészosz ama tengerbe nyúló mészkőplatójával azonos, amely Kütheré szigetével szemben emelkedik. [...]
De hát hol lehetett a lótuszevők országa, a következő kaland helyszíne? A szelek Észak-Afrika partjai felé sodorhatták a hajókat - gondolták Wolfék. Ezért ők is erre vették útjukat, és némely antik hagyományt követve a mai Tunéziához tartozó Gabesi-öböl, más néven a Kis-Szürtisz szigeteinél kötöttek ki. Valóban, egyes antik szerzők szerint az itteni Dzserba szigeten alapították annak idején Méninx városát a lótuszevők. Mindenesetre a pálmafa jóízű gyümölcse ma sem hagyja étlen-szomjan az arra utazót.
Wolf és társai számára nem volt kétséges, hogy innen továbbra is nyugat felé vihették Odüsszeuszékat a nyugtalan hullámok. Észak-Afrika marokkói partvidékén sötét torkú barlangok tátonganak, és juhnyájak legelésznek a sovány földön. A görögök szerint itt a régi időkben vademberek éltek, amit lám az is alátámaszt, hogy Polüphémosz vízzel vegyítetlen issza a bort, ráadásul fogalma sincs a vendéglátás és az ajándékozás elemi szabályairól. Ide helyezik Wolfék a küklópszok földjét.
A kezdetben oly barátságos Aiolosz szigete szerintük Málta lehetett, ahonnan a végzet a laisztrügónokhoz sodorta Odüsszeusz hajóit, a tudományos megfontolás pedig Wolfék vitorlását Motüé szigetéhez vitte. Itt, Szicília legnyugatibb kiszögellésénél feküdt a föníciaiak megerődített települése, ahol a régészek az emberáldozatot követelő Baal-kultusz nyomaira bukkantak. Elképzelhető, hogy az emberevő laisztrügónok hagyománya erre épült? Homérosz verse szerint a sziget vad lényei "mint halakat, szigonyozták őket a csúf lakomához".
Szicília nyugati csücskétől egy északkeleti irányú fordulattal jutott el Odüsszeusz Kirké szigetéhez, Aiaéhoz. Ez Wolfék szerint nem más, mint Ustica, a Türrhén-tenger déli részén, a Lipari-szigetektől nyugatra fekvő sziget. Itt a régészek bronzkori település nyomait találták, bizonyítékaként a civilizáció viszonylag korai meglétének. A sziget halászai napjainkban is a tengervíz kivájta barlangokba rejtik hajóikat, amint azt a költeményben Odüsszeusz is teszi.
Innen ment a hérósz az Alvilágba, vagyis mint Homérosz írja: "Hádész házához". Mit lehet erről tudni? A kimmeriosz nép hazája az valójában, "ködbe és felhőbe takartan". Wolfék az észak-szicíliai Himera városára gondolnak, melyet antik források olykor Kimera néven is emlegetnek. Úgy vélik, a közeli kénbányákból feltörő por idézhette elő már az ókorban is a költő által említett ködöt, amely a beljebb fekvő Henna környékét, a Démétér-kultusz egyik centrumát is befedte. Itt rabolta el egy mítosz szerint az alvilági isten, Hádész Démétér leányát. Hádész háza valójában Hádész temploma lehetett e tájon, azt kereste fel Odüsszeusz, kitudni a jövő titkait.
Ez a német kutatók véleménye, akik azután a következőképpen rekonstruálják Odüsszeusz további útját: a köveket hányó Sztromboli közelében hajózva jutott el a Messinai-szoros északi bejáratánál emelkedő Pelórosz-fokig. Az itteni tengerpart homokos zátonyai által a hajósokat fenyegető állandó veszély allegorikus megszemélyesítőiként ekkor jelentek meg előtte az igéző hangú haláldémonok, a Szirének. A Szkülla és a Kharübdisz a Messinai-szoros bejáratának sziklák és örvények veszélyeztette szűk tengerszakaszát jelezték. Trinakria (Thrinakié) szigete a mai Messina, ókori Messzéné városa volt, amelyet keskeny földnyelv választ csak el Szicília szigetétől, és amely maga is sziget lehetett a régi időkben. Innen jutott Odüsszeusz Ógügié szigetére Kalüpszóhoz, az "elrejtő" nimfához. A szélirányt és a hajózási időt figyelembe véve ez a Wolf testvérek szerint a Lipari-szigetek egyike lehetett. Majd hosszú itt-tartózkodást követően tutaja a hőst a phaiakok országába vitte, amelyet a film alkotói a dél-itáliai Calabria tartománnyal azonosítanak. Ezután már nincs más, mint egy rövid keleti irányú utazás, és Odüsszeusz a nyugat-görög partvidék előtt kiemelkedő szigetre, Ithakába érkezik. Itt fejezik be kísérletező körutazásukat Wolfék is.
2000-ben Vass Tibor vezetésével magyar "Odüsszeusz expedíció" is megpróbálkozott az antik hős útjának rekonstruálásával. Vass négy, "abszolút új" helyszín felfedezését vallja magáénak. Ő is nagyjából az újkori kutatók hagyományos felfogásához igazodva Szicília környékén hajózott, és a küklópszok földjét Levanzo szigetével azonosította - bár Homérosz nem írja, hogy a "kerekszeműek" szigetén éltek volna. Aiolosz szigetének ő Usticát tekinti, míg Kirké hazájának a Nápoly magasságában fekvő Ponza szigetét. Negyedik "felfedezését", miszerint Héliosz nyája Messina területén legelt, Wolfék már elorozták előle.

Homérosz a földrajztudós?

A küméi Eratoszthenész, aki a Kr. e. 3. században megalapította a tudományos földrajzot, nem becsülte sokra Homérosz geográfiai ismereteit. Magát az Odüsszeiát ötletszerűen összeillesztett epizódok szervetlen sorozatának nevezte, és azt állította: "csak akkor lehetne fölfedezni azokat a helyeket, ahol Odüsszeusz bolyongott, ha megtalálnánk azt a szíjgyártót, aki a szelek tömlőjét készítette". Már a Kr. e. 2. századi történetíró, Polübiosz és az 1. században élt földrajztudós, Sztrabón másképpen gondolkodott erről. Geógraphikájában ez utóbbi megjegyzi: "Merőben csodás elemeknek minden valódi alap nélkül való egymáshoz csatolása nem homéroszi eljárás." Arra azonban egyikük sem vállalkozott, hogy egyáltalán perspektivikusnak vélje a lehetőséget Odüsszeusz követésére.
A Wolf testvérek filmje bizonyította, hogy az Odüsszeia szerzője sokat tudott a világról, és ha csak egyes helyazonosítások megállják a helyüket, akkor nyilvánvaló a költő földrajztudása is. Azt Sztrabón is az ókorban, és a modern kutatás is - élén M. I. Finleyvel - valószínűleg jogosan feltételezi, hogy a homéroszi hős kalandjainak java része Szicília környékén játszódott le. Vagy legalábbis ide helyezte őket a költői képzelet. Finley a Kr. e. 10-9. századot tekinti "Odüsszeusz világának", annak a kornak, amely a Kr. e. 650 körül írásba foglalt mű tényanyagát meghatározta. Márpedig ez az időszak a görögség nyugatra történő tájékozódásának a kezdeti szakasza. Ez azonban még nem elégséges ahhoz, hogy azt higgyük, Homérosz egy valóban rekonstruálható hajóutat írt meg. Inkább egy laza egységbe foglalt hellén hagyományanyagról lehet szó, amely a görögök számára ismert világ egymástól sokszor nagy távolságra fekvő, de analóg jelenségeket mutató helyszíneit villantja fel.

Antik hagyományok, modern becslések

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy míg Wolfék és Vass Tibor néhány antik hagyományt követve a Szküllát és Kharübdiszt a Messinai-szoros bejáratához gondolják, addig mások a Boszporusz környékére lokalizálták őket. Ugyanígy a laisztrügónok kannibáli vidékét a krími Balaklava környékén vélték meglelni. Odüsszeusz nyomát tehát egyesek nyugaton, mások ellenkező irányban kutatták. Annak a sok ötletnek pedig se szeri, se száma, amelyekkel a kaland egyes epizódjait már antik írók is az adott földrajzi körzet, tehát Itália közvetlen környéke területén elhelyezték. [...]

Vissza a tartalomjegyzékhez