JOHANNES FRIED: Adalbert és Magyarország

A legendák és a hagyomány szerint Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot.
Az esztergomi katedrális díszkapuja, a Porta Speciosa feletti timpanon felirata szerint - mely 1190/96-ból származik, de visszavezet a 11. századba - az Istenanya Szent Adalbertre, az érseki dóm patrónusára és mártírjára bízta a lelki ügyek őrzését. S miért éppen Szent Adalbert lett a kiválasztott, miért az ő kultusza terjedt el Magyarországon? [...]

Európa, 997

Szent Adalbert mártírhalálának (mise celebrálása közben megölték) évében, 997-ben III. Ottó német-római császár volt az akkori Európa legnagyobb ura: jogot alkotott, ítélkezett, pápává tette unokafivérét, fejedelmek vitáiban közvetített, békét hozó házasságot szentesített unokahúga, a bajor Gizella és a magyar trónörökös, István között. Ottó tervei nagyszabásúak voltak: az Európában újonnan kereszténységre térteket és megtérítendőket a római világegyházba szándékozta bevonni. Ennek egyik formája volt ezeken a területeken új királyságok létrehozása, az ottani fejedelmek királlyá koronázása. [...]
Európa keleti felén új keresztény birodalmak voltak kialakulóban. Prágában a Psemyslek, Gnieznóban a Piastok és Esztergomban az Árpádok uralkodtak. Mind a későbbi Lengyelország területén, mind a Dunánál akkor formálódott egy birodalom, annak megtérítése és az egyház kiépítése volt folyamatban. [...]
A lengyel Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) birodalma - mely a pogánysággal határos legkülső határon feküdt, az akkor ismert világ határán - eközben még a pogánysággal küzdött. Magyarországhoz hol békés, hol ellenséges kapcsolatok fűzték. Vitéz Boleszláv folytatta az ország Rómához kapcsolását, s azon fáradozott, hogy birodalmát tovább terjessze kelet felé: a pogány prusszok felé és az éppen ortodoxá lett Kijev fele. Legkésőbb ezzel látókörébe került Bizánc és a Kelet világa.
A kereszténység a magyarok körében sem jutott győzelemre még ekkor. Különböző forrásokból tudjuk azt is, hogy a magyar fejedelmek mind Rómával, mind Bizánccal kapcsolatban álltak. Érthető tehát, hogy a Nyugat izgatottan figyelt Kelet felé: mi zajlik a szlávok és a magyarok körében.

Szent Adalbert

A prágai püspök, Adalbert évekig élt Rómában bencés és baziliánus szerzetesek között; térített a magyarok, majd a pogány prusszok között. Személyében a Nyugat egész kultúráját képviselte.
Adalbert 983-ban vett át egy püspökséget, melynek túlontúl hatalmas egyházmegyéje meghaladta egyetlen püspök erejét. [...] Ez az óriási, nem teljes egészében keresztény terület Adalbert prágai püspökségének idején - a déli részektől eltekintve - megfelelt a cseh Psemyslek uralkodási területének. Adalbert még a 976-ig önállóan kezelt morva püspökséget is integrálta.
A helyzet azonban megváltozott, miután a Piastok, I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv 989-ben meghódították Sziléziát és Krakkót, ezzel birodalmuk határait az Odera forrásáig tolták ki. A Piastok és a Psemyslek között Sziléziáért dúló harcban Adalbert kompromisszumot kötött a lengyel Piastokkal: feltehető, hogy a Piastok éppen Adalbert segítségével kapták meg az érsekség alapításának engedélyét Gnieznóra és a csehektől elhódított területekre, azokra a területekre, amelyekre I. Boleszláv cseh fejedelem hiába kérte ugyanezt. [...]

Adalbert kultusza

A császár már 997-ben apátságot alapított Szent Adalbert tiszteletére Aachenben, de birodalma egész területén terjesztette az Adalbert-kultuszt, relikviákat osztogatva. [...]
Egyházat alapítani a frissen megkeresztelkedettek között - ez volt Adalbert célja, és nevében, mártírhalálát felhasználva, éppen ezt tette III. Ottó császár, érsekséget alapítva Esztergomban és Gnieznóban, véglegesen a latin kereszténység körébe vonva ezen új európai birodalmakat. A tárgyalások, egyeztetések menetét illetően bizonyos források arra utalnak, hogy a német-római császár mind István magyar, mind Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemmel 997 és 1001 között egyeztette terveit. [...]
A lengyel és a magyar fejedelmet is királlyá kellett koronázni. Magyarországon először a koronázás zajlott le a felkenéssel, majd - ahogy azt az egyházjog megkívánta, pápai engedéllyel - ez után az érsekség megalapítása (1001-ben). (Lengyelországban ez fordítva történt, ezért hiúsult meg a koronázás.) A császár az érsekség megalapításához Adalbert-relikviákat küldött - erre utal az esztergomi székesegyház patrocíniuma. Ezek a tettek azonban nem alapozták meg a császári uralmat az új királyság felett. A relikviaadományozás szimbolikája mást fejezett ki: bekapcsolódást a latin kereszténységbe, a római világba. Szent Adalbert glóriájának fényében zajlott le az ezredfordulón Európa újjáalakítása.

Vissza a tartalomjegyzékhez