JOHANNES FRIED: Adalbert és Magyarország
A legendák és a hagyomány szerint Szent István király Szűz Mária oltalmába
ajánlotta Magyarországot.
Az esztergomi katedrális díszkapuja, a Porta Speciosa feletti timpanon felirata
szerint - mely 1190/96-ból származik, de visszavezet a 11. századba - az Istenanya
Szent Adalbertre, az érseki dóm patrónusára és mártírjára bízta a lelki ügyek
őrzését. S miért éppen Szent Adalbert lett a kiválasztott, miért az ő kultusza
terjedt el Magyarországon? [...]
Európa, 997
Szent Adalbert mártírhalálának (mise celebrálása közben megölték) évében, 997-ben
III. Ottó német-római császár volt az akkori Európa legnagyobb ura: jogot alkotott,
ítélkezett, pápává tette unokafivérét, fejedelmek vitáiban közvetített, békét
hozó házasságot szentesített unokahúga, a bajor Gizella és a magyar trónörökös,
István között. Ottó tervei nagyszabásúak voltak: az Európában újonnan kereszténységre
térteket és megtérítendőket a római világegyházba szándékozta bevonni. Ennek
egyik formája volt ezeken a területeken új királyságok létrehozása, az ottani
fejedelmek királlyá koronázása. [...]
Európa keleti felén új keresztény birodalmak voltak kialakulóban. Prágában a
Psemyslek, Gnieznóban a Piastok és Esztergomban az Árpádok uralkodtak. Mind
a későbbi Lengyelország területén, mind a Dunánál akkor formálódott egy birodalom,
annak megtérítése és az egyház kiépítése volt folyamatban. [...]
A lengyel Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) birodalma - mely a pogánysággal
határos legkülső határon feküdt, az akkor ismert világ határán - eközben még
a pogánysággal küzdött. Magyarországhoz hol békés, hol ellenséges kapcsolatok
fűzték. Vitéz Boleszláv folytatta az ország Rómához kapcsolását, s azon fáradozott,
hogy birodalmát tovább terjessze kelet felé: a pogány prusszok felé és az éppen
ortodoxá lett Kijev fele. Legkésőbb ezzel látókörébe került Bizánc és a Kelet
világa.
A kereszténység a magyarok körében sem jutott győzelemre még ekkor. Különböző
forrásokból tudjuk azt is, hogy a magyar fejedelmek mind Rómával, mind Bizánccal
kapcsolatban álltak. Érthető tehát, hogy a Nyugat izgatottan figyelt Kelet felé:
mi zajlik a szlávok és a magyarok körében.
Szent Adalbert
A prágai püspök, Adalbert évekig élt Rómában bencés és baziliánus szerzetesek
között; térített a magyarok, majd a pogány prusszok között. Személyében a Nyugat
egész kultúráját képviselte.
Adalbert 983-ban vett át egy püspökséget, melynek túlontúl hatalmas egyházmegyéje
meghaladta egyetlen püspök erejét. [...] Ez az óriási, nem teljes egészében
keresztény terület Adalbert prágai püspökségének idején - a déli részektől eltekintve
- megfelelt a cseh Psemyslek uralkodási területének. Adalbert még a 976-ig önállóan
kezelt morva püspökséget is integrálta.
A helyzet azonban megváltozott, miután a Piastok, I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv
989-ben meghódították Sziléziát és Krakkót, ezzel birodalmuk határait az Odera
forrásáig tolták ki. A Piastok és a Psemyslek között Sziléziáért dúló harcban
Adalbert kompromisszumot kötött a lengyel Piastokkal: feltehető, hogy a Piastok
éppen Adalbert segítségével kapták meg az érsekség alapításának engedélyét Gnieznóra
és a csehektől elhódított területekre, azokra a területekre, amelyekre I. Boleszláv
cseh fejedelem hiába kérte ugyanezt. [...]
Adalbert kultusza
A császár már 997-ben apátságot alapított Szent Adalbert tiszteletére Aachenben,
de birodalma egész területén terjesztette az Adalbert-kultuszt, relikviákat
osztogatva. [...]
Egyházat alapítani a frissen megkeresztelkedettek között - ez volt Adalbert
célja, és nevében, mártírhalálát felhasználva, éppen ezt tette III. Ottó császár,
érsekséget alapítva Esztergomban és Gnieznóban, véglegesen a latin kereszténység
körébe vonva ezen új európai birodalmakat. A tárgyalások, egyeztetések menetét
illetően bizonyos források arra utalnak, hogy a német-római császár mind István
magyar, mind Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemmel 997 és 1001 között egyeztette
terveit. [...]
A lengyel és a magyar fejedelmet is királlyá kellett koronázni. Magyarországon
először a koronázás zajlott le a felkenéssel, majd - ahogy azt az egyházjog
megkívánta, pápai engedéllyel - ez után az érsekség megalapítása (1001-ben).
(Lengyelországban ez fordítva történt, ezért hiúsult meg a koronázás.) A császár
az érsekség megalapításához Adalbert-relikviákat küldött - erre utal az esztergomi
székesegyház patrocíniuma. Ezek a tettek azonban nem alapozták meg a császári
uralmat az új királyság felett. A relikviaadományozás szimbolikája mást fejezett
ki: bekapcsolódást a latin kereszténységbe, a római világba. Szent Adalbert
glóriájának fényében zajlott le az ezredfordulón Európa újjáalakítása.