FONT MÁRTA: Magyarország és a Kijevi Rusz
A keleti szlávok törzsei letelepedett földművelő népességet alkottak, egyes csoportjaik gyakran estek áldozatul a szomszédos nomádoknak: elhurcolták, rabszolgaként alkalmazták vagy eladták őket. Az állam létrejöttéhez a földművelő társadalomból hiányzott az a "töltés", amely a társadalom differenciálódását meggyorsítja, a vagyoni különbségeket megnöveli és ezáltal a nemzetségi-törzsi keretek intézményesülését elősegíti. A 9-10. századi, még differenciálatlan, keleti szláv népesség számára a társadalom mobilizálásához szükséges impulzusokat a steppe nomádjai és az északon megjelenő normann-varégok biztosították.
Varég-normann hatás
A normannok szerepe azért lehetett fontosabb, mint a steppe nomádjaié, mivel nemcsak adóztatták a szláv törzseket, mintegy kívülről rájuk telepedve, hanem településeik a szlávoké közé ékelődvén, befolyásuk a szláv törzsi-nemzetségi rétegre közvetlenül hatott. A fejedelmi kíséretek varég és szláv elemeket egyaránt befogadtak, így a kíséretek az asszimilálódás színterévé váltak. A varég-normann és a szláv vezető réteg számára közös érdekeltséget teremtett a kazárellenesség: a szlávok az adófizetés, a varég-normannok kereskedelemi érdekeik miatt fordultak a kazárok ellen. (A vízi utak feletti ellenőrzés a varég kereskedelem számára létkérdés volt.)
Oleg hódításai
Az állam létrejöttét megelőző időszakban a keleti szláv-varég törzsszövetség
meglehetősen nagy katonai aktivitást mutatott: Bizánc és a kazárok, illetve
a fekete-tengeri steppét uraló besenyők voltak fő ellenfeleik. Északkeleti irányban
terjeszkedve az ott élő finnugor népcsoportok nem tanúsítottak különösebb ellenállást
a varég-rusz adóztatással szemben.
A varég-rusz törzsszövetség etnikailag vegyes összetételű volt. A 9-10. században
túlsúlyban lehetett közöttük a varég elem, amint erről a személynevek tanúskodnak.
Bizánc elleni hadjárataikra a Dnyeperen és a Fekete-tenger part menti vizein
hajózva érkeztek. Ezért nevezi őket Pritsak a "tenger nomádjainak".
A Fekete-tenger mentén élő besenyőkkel és kazárokkal is felvették a harcot,
nem is sikertelenül.
Az orosz történetírás egyik ága a Kijevi Rusz államiságát korábbról eredezteti,
Oleg fejedelem nevéhez köti, aki 882-ben Novgorodból a Dnyeperen lehajózva meghódította
Kijevet, és a déli részeken is megvetette a lábát. Mások szerint Oleg fejedelem
nem tett mást, mint ellenőrzése alá vonta a dnyeperi vízi utat - amely az őskrónika
szerint "a varégoktől a görögökig" vezetett -, és adóztatott, amit
a steppei nomádok is tettek e régió déli sávjában. Az Oleget követő fejedelmek
tevékenysége is az adófizetők számának gyarapításából állt; azaz a térségben
a kazároknak adózó keleti szláv törzseket a maga oldalára állította, ezzel uralmi
szférájának határait tágította ki.
Az államszervezés irányába mutató jelenségek csak Vlagyimir fejedelem idején
figyelhetők meg; azaz ugyanúgy a kereszténység felvételéhez köthető, mint a
magyaroknál.
Államrendszer, kereszténység, magyarok
A szervezett keresztény hittérítés nem előzmények nélkül történt egyik oldalon
sem. A magyarok közt a bizánci hittérítésnek a 10. század közepétől vannak nyomai.
953-ban Bizáncban egy Hierotheosz nevű szerzetest Turkia püspökévé szenteltek.
Hierotheosz működési területe Erdélyben volt, a Gyulák törzse szállásterületén.
Hierotheosz felszentelését megelőzte a Gyula megkeresztelkedése Bizáncban. Hierotheosz
megjelenésének politikai következményét ismerjük: a Gyula nem vezetett zsákmányszerző
hadat a Bizánci Birodalom ellen. Tevékenységének egyházi vonatkozásairól csak
közvetett adat szól, pl. az erdélyi püspökség védőszentje Szent Mihály lett.
A bizánci térítés a Kárpát-medence nyugati felében már a magyarok idejövetele
előtt is jelen volt a morva misszió révén. Géza fejedelem 973-ban Quedlinburgba
küldött követei és a nyomukban érkező hittérítők a korábbi bizánci misszió térvesztésével
jártak. A nyugati misszió Sankt Gallenból indult ki Brúnó vezetésével, aki Gézát
és családját is megkeresztelte. Géza nagyfejedelem a pogány kultuszokkal nem
tudott - és lehet, nem is akart - maradéktalanul leszámolni.
A vallási szinkretizmus ebben az időben a többi frissen keresztény hitre tért
területen is megtalálható.*
A kijevi keresztény hagyományokhoz kötődik az a híradás, amely Olga fejedelemasszony
kereszteléséről szól. Olga járt Bizáncban (946 vagy 957), amiről Bíborbanszületett
Konstantin a De ceremoniis c. munkájában megemlékezik. Olga esetleg már keresztényként
érkezhetett Konstantinápolyba, mivel személyét különleges figyelem övezte. A
császár és Olga között azonban valami konfliktus keletkezhetett. Olga Kijevbe
visszatérte után követeket küldött I. Ottó császárhoz. [...]
Hittérítés állami eszközökkel
Vlagyimir fejedelem idején (980-1015) lényegében ismét a kezdő lépéseket kellett
megtenni a hittérítés terén. Vlagyimir elődeinél határozottabb intézkedéseket
tett: tömeges keresztelések a nagyobb településeken, az ún. tized templom felépítése
és számára fejedelmi bevételei tizedének átengedése stb. Vlagyimir volt az első,
aki templomot építtetett és anyagi eszközöket is a térítés szolgálatába állított.
Valószínű, hogy Vlagyimir kíséretének java részével együtt "látszatkeresztény"
vagy félig pogány maradt. Pogány szokásait és több feleségét továbbra is megtartotta.
A kereszténységben felvett Vaszilij nevet sem kizárólagosan használta. Ugyancsak
teret engedett az ezredfordulót követő években Querfurti Brúnó működésének,
azaz nem zárkózott el a nyugati hittérítők elől sem. Végeredményben Vlagyimir
keresztény egyházszervezése fő vonásaiban a magyar Géza fejedelem egyházszervezésének
felel meg. Vlagyimir éppúgy az "átmenet embere" a pogányság és a kereszténység
határán, mint Géza.
A keresztény hittérítés és az egyházszervezet kiépülése a világi hatalmi központokkal
párhuzamosan történt. Lényeges különbség, hogy Magyarországon a felkent és megkoronázott
uralkodó rex et sacerdos lett egyszemélyben. Tehát jogosulttá vált önállóan
dönteni újabb egyházmegyék létrehozásáról, ehhez a pápától csak megerősítésre,
illetve jóváhagyásra volt szüksége. [...]
A Kijevi Ruszban a bizánci gyakorlat átvételével azt várnánk, hogy a nagyfejedelem
egyházi és világi ügyekben egyaránt illetékes módon intézkedhessen. Ez részben
azért nem következett be, mivel a Rusz egyháza nem lett autokefál, azaz önálló
egyházalapító jogú állam, hanem a konstantinápolyi pátriárkának volt alárendelve.
Az ő hatáskörébe tartozott a püspökök kijelölése is, akiknek zöme a tatárjárás
előtti időszakban görög származású. A püspökségek létesítéséről viszont semmi
információnk nincs, rendszerint csak az állapítható meg, hogy egyik vagy másik
püspökség egy adott időpontban már létezik.
Laza területi szervezet
A világi uralom megszervezése a Kárpát-medencében több ütemben történt. [...]
Az Árpádok nagyfejedelmi pozíciói visszaszorultak, és csak a nyugat-magyarországi
törzsek Lech-mezei veresége (933) teremtette meg az első lehetőséget az egykori
pozíciók visszaszerzésére. 970 tájára juthattak a Kárpát-medence nyugati felének
birtokába, de immár nem mint vezető törzs, hanem úgy, hogy a megyer törzs népessége
lassan elfoglalta az elnéptelenedett területeket. Géza nagyfejedelem erősítette
az Árpádok befolyását a Kárpát-medence keleti felében is: az erdélyi Gyulákkal
házassági kapcsolatokon keresztül lépett szövetségre. A hegemónia megszerzése
azonban csak Istvánnak sikerült. [...]
A Kijevi Ruszban a világi uralom területi egységeinek kialakításánál lényeges
eltéréseket tapasztalunk. A kijevi nagyfejedelmek a Rusz egyes részeit az adózás
szempontjából külön kezelték. "Adózási egységeknek" az egyes törzsi
területeket tekintették. A szláv polján törzs és a varég kíséret fegyveres hatalmára
támaszkodó kijevi nagyfejedelmek a keleti szláv törzsek feletti uralmukat az
adózáson keresztül gyakorolták. Olegtől kezdve az adófizető törzsek számának
gyarapítása volt a cél. Olegtől Vlagyimirig az adók behajtásán és az egyes törzsek
katonai erejének összefogásán túl más egységesítő törekvéssel nem találkozunk.
Az uralomnak ez a módja nem volt szilárd, az alkalmanként összeverbuvált harcosok
számára a fizetség a zsákmány volt. [...]
Vlagyimir, a birodalomszervező
Az államszervezés csírái Vlagyimir fejedelemségének kezdeti szakaszában jelentkeztek. Szinte mindegyik uralma alatt álló törzsből hozott feleséget magának. A pogány kultuszok "összegyúrásával" is próbálkozott: a kijevi hegyen felállíttatta a többféle hagyományt mutató istenfigurákat, de áttörést nem tudott elérni. A birodalom méretű Rusz irányítása nem volt egyszerű. A fejedelmi kísérettel körbejárva adóztatni és egyidejűleg valamelyik határszélen hadakozni nem volt megoldható feladat. A kíséret tagjai helyett célszerűnek látszott fiait megbízni a helytartó-adóztató feladattal. [...]
A trón öröklése
Vlagyimir esetében nem tudunk arról, hogy a trónöröklést illetően bármiféle elképzelése lett volna. A nemzetségi alapon működő társadalmakban az uralkodó dinasztiára is érvényes a senioratus rendje: az elhunyt nagyfejedelem helyébe legidősebb fia lép. A rendszer nyilván bonyolultabban működött, hiszen amíg többnejűség létezett, a feleségek sem voltak azonos rangúak, így a tőlük született fiak sem. Az "elvi" sorrend mindig a valós (katonai) erőviszonyok alapján módosult. A kusza helyzetet volt hivatott szabályozni egy-egy ún. "végrendelet" (pl. Bölcs Jaroszláv [1019-1054] fiai közül csak háromnak juttatta a terület és a jövedelmek zömét, egyfajta hatalmi egyensúlyt akarva teremteni), később hasonló szerepet töltöttek be a fejedelmi gyűlések (szjezd), ahol megkíséreltek kompromisszumokat kötni.