FONT MÁRTA: Magyarország és a Kijevi Rusz

A keleti szlávok törzsei letelepedett földművelő népességet alkottak, egyes csoportjaik gyakran estek áldozatul a szomszédos nomádoknak: elhurcolták, rabszolgaként alkalmazták vagy eladták őket. Az állam létrejöttéhez a földművelő társadalomból hiányzott az a "töltés", amely a társadalom differenciálódását meggyorsítja, a vagyoni különbségeket megnöveli és ezáltal a nemzetségi-törzsi keretek intézményesülését elősegíti. A 9-10. századi, még differenciálatlan, keleti szláv népesség számára a társadalom mobilizálásához szükséges impulzusokat a steppe nomádjai és az északon megjelenő normann-varégok biztosították.

Varég-normann hatás

A normannok szerepe azért lehetett fontosabb, mint a steppe nomádjaié, mivel nemcsak adóztatták a szláv törzseket, mintegy kívülről rájuk telepedve, hanem településeik a szlávoké közé ékelődvén, befolyásuk a szláv törzsi-nemzetségi rétegre közvetlenül hatott. A fejedelmi kíséretek varég és szláv elemeket egyaránt befogadtak, így a kíséretek az asszimilálódás színterévé váltak. A varég-normann és a szláv vezető réteg számára közös érdekeltséget teremtett a kazárellenesség: a szlávok az adófizetés, a varég-normannok kereskedelemi érdekeik miatt fordultak a kazárok ellen. (A vízi utak feletti ellenőrzés a varég kereskedelem számára létkérdés volt.)

Oleg hódításai

Az állam létrejöttét megelőző időszakban a keleti szláv-varég törzsszövetség meglehetősen nagy katonai aktivitást mutatott: Bizánc és a kazárok, illetve a fekete-tengeri steppét uraló besenyők voltak fő ellenfeleik. Északkeleti irányban terjeszkedve az ott élő finnugor népcsoportok nem tanúsítottak különösebb ellenállást a varég-rusz adóztatással szemben.
A varég-rusz törzsszövetség etnikailag vegyes összetételű volt. A 9-10. században túlsúlyban lehetett közöttük a varég elem, amint erről a személynevek tanúskodnak. Bizánc elleni hadjárataikra a Dnyeperen és a Fekete-tenger part menti vizein hajózva érkeztek. Ezért nevezi őket Pritsak a "tenger nomádjainak". A Fekete-tenger mentén élő besenyőkkel és kazárokkal is felvették a harcot, nem is sikertelenül.
Az orosz történetírás egyik ága a Kijevi Rusz államiságát korábbról eredezteti, Oleg fejedelem nevéhez köti, aki 882-ben Novgorodból a Dnyeperen lehajózva meghódította Kijevet, és a déli részeken is megvetette a lábát. Mások szerint Oleg fejedelem nem tett mást, mint ellenőrzése alá vonta a dnyeperi vízi utat - amely az őskrónika szerint "a varégoktől a görögökig" vezetett -, és adóztatott, amit a steppei nomádok is tettek e régió déli sávjában. Az Oleget követő fejedelmek tevékenysége is az adófizetők számának gyarapításából állt; azaz a térségben a kazároknak adózó keleti szláv törzseket a maga oldalára állította, ezzel uralmi szférájának határait tágította ki.
Az államszervezés irányába mutató jelenségek csak Vlagyimir fejedelem idején figyelhetők meg; azaz ugyanúgy a kereszténység felvételéhez köthető, mint a magyaroknál.

Államrendszer, kereszténység, magyarok

A szervezett keresztény hittérítés nem előzmények nélkül történt egyik oldalon sem. A magyarok közt a bizánci hittérítésnek a 10. század közepétől vannak nyomai. 953-ban Bizáncban egy Hierotheosz nevű szerzetest Turkia püspökévé szenteltek. Hierotheosz működési területe Erdélyben volt, a Gyulák törzse szállásterületén. Hierotheosz felszentelését megelőzte a Gyula megkeresztelkedése Bizáncban. Hierotheosz megjelenésének politikai következményét ismerjük: a Gyula nem vezetett zsákmányszerző hadat a Bizánci Birodalom ellen. Tevékenységének egyházi vonatkozásairól csak közvetett adat szól, pl. az erdélyi püspökség védőszentje Szent Mihály lett. A bizánci térítés a Kárpát-medence nyugati felében már a magyarok idejövetele előtt is jelen volt a morva misszió révén. Géza fejedelem 973-ban Quedlinburgba küldött követei és a nyomukban érkező hittérítők a korábbi bizánci misszió térvesztésével jártak. A nyugati misszió Sankt Gallenból indult ki Brúnó vezetésével, aki Gézát és családját is megkeresztelte. Géza nagyfejedelem a pogány kultuszokkal nem tudott - és lehet, nem is akart - maradéktalanul leszámolni.
A vallási szinkretizmus ebben az időben a többi frissen keresztény hitre tért területen is megtalálható.*
A kijevi keresztény hagyományokhoz kötődik az a híradás, amely Olga fejedelemasszony kereszteléséről szól. Olga járt Bizáncban (946 vagy 957), amiről Bíborbanszületett Konstantin a De ceremoniis c. munkájában megemlékezik. Olga esetleg már keresztényként érkezhetett Konstantinápolyba, mivel személyét különleges figyelem övezte. A császár és Olga között azonban valami konfliktus keletkezhetett. Olga Kijevbe visszatérte után követeket küldött I. Ottó császárhoz. [...]

Hittérítés állami eszközökkel

Vlagyimir fejedelem idején (980-1015) lényegében ismét a kezdő lépéseket kellett megtenni a hittérítés terén. Vlagyimir elődeinél határozottabb intézkedéseket tett: tömeges keresztelések a nagyobb településeken, az ún. tized templom felépítése és számára fejedelmi bevételei tizedének átengedése stb. Vlagyimir volt az első, aki templomot építtetett és anyagi eszközöket is a térítés szolgálatába állított. Valószínű, hogy Vlagyimir kíséretének java részével együtt "látszatkeresztény" vagy félig pogány maradt. Pogány szokásait és több feleségét továbbra is megtartotta. A kereszténységben felvett Vaszilij nevet sem kizárólagosan használta. Ugyancsak teret engedett az ezredfordulót követő években Querfurti Brúnó működésének, azaz nem zárkózott el a nyugati hittérítők elől sem. Végeredményben Vlagyimir keresztény egyházszervezése fő vonásaiban a magyar Géza fejedelem egyházszervezésének felel meg. Vlagyimir éppúgy az "átmenet embere" a pogányság és a kereszténység határán, mint Géza.
A keresztény hittérítés és az egyházszervezet kiépülése a világi hatalmi központokkal párhuzamosan történt. Lényeges különbség, hogy Magyarországon a felkent és megkoronázott uralkodó rex et sacerdos lett egyszemélyben. Tehát jogosulttá vált önállóan dönteni újabb egyházmegyék létrehozásáról, ehhez a pápától csak megerősítésre, illetve jóváhagyásra volt szüksége. [...]
A Kijevi Ruszban a bizánci gyakorlat átvételével azt várnánk, hogy a nagyfejedelem egyházi és világi ügyekben egyaránt illetékes módon intézkedhessen. Ez részben azért nem következett be, mivel a Rusz egyháza nem lett autokefál, azaz önálló egyházalapító jogú állam, hanem a konstantinápolyi pátriárkának volt alárendelve. Az ő hatáskörébe tartozott a püspökök kijelölése is, akiknek zöme a tatárjárás előtti időszakban görög származású. A püspökségek létesítéséről viszont semmi információnk nincs, rendszerint csak az állapítható meg, hogy egyik vagy másik püspökség egy adott időpontban már létezik.

Laza területi szervezet

A világi uralom megszervezése a Kárpát-medencében több ütemben történt. [...] Az Árpádok nagyfejedelmi pozíciói visszaszorultak, és csak a nyugat-magyarországi törzsek Lech-mezei veresége (933) teremtette meg az első lehetőséget az egykori pozíciók visszaszerzésére. 970 tájára juthattak a Kárpát-medence nyugati felének birtokába, de immár nem mint vezető törzs, hanem úgy, hogy a megyer törzs népessége lassan elfoglalta az elnéptelenedett területeket. Géza nagyfejedelem erősítette az Árpádok befolyását a Kárpát-medence keleti felében is: az erdélyi Gyulákkal házassági kapcsolatokon keresztül lépett szövetségre. A hegemónia megszerzése azonban csak Istvánnak sikerült. [...]
A Kijevi Ruszban a világi uralom területi egységeinek kialakításánál lényeges eltéréseket tapasztalunk. A kijevi nagyfejedelmek a Rusz egyes részeit az adózás szempontjából külön kezelték. "Adózási egységeknek" az egyes törzsi területeket tekintették. A szláv polján törzs és a varég kíséret fegyveres hatalmára támaszkodó kijevi nagyfejedelmek a keleti szláv törzsek feletti uralmukat az adózáson keresztül gyakorolták. Olegtől kezdve az adófizető törzsek számának gyarapítása volt a cél. Olegtől Vlagyimirig az adók behajtásán és az egyes törzsek katonai erejének összefogásán túl más egységesítő törekvéssel nem találkozunk. Az uralomnak ez a módja nem volt szilárd, az alkalmanként összeverbuvált harcosok számára a fizetség a zsákmány volt. [...]

Vlagyimir, a birodalomszervező

Az államszervezés csírái Vlagyimir fejedelemségének kezdeti szakaszában jelentkeztek. Szinte mindegyik uralma alatt álló törzsből hozott feleséget magának. A pogány kultuszok "összegyúrásával" is próbálkozott: a kijevi hegyen felállíttatta a többféle hagyományt mutató istenfigurákat, de áttörést nem tudott elérni. A birodalom méretű Rusz irányítása nem volt egyszerű. A fejedelmi kísérettel körbejárva adóztatni és egyidejűleg valamelyik határszélen hadakozni nem volt megoldható feladat. A kíséret tagjai helyett célszerűnek látszott fiait megbízni a helytartó-adóztató feladattal. [...]

A trón öröklése

Vlagyimir esetében nem tudunk arról, hogy a trónöröklést illetően bármiféle elképzelése lett volna. A nemzetségi alapon működő társadalmakban az uralkodó dinasztiára is érvényes a senioratus rendje: az elhunyt nagyfejedelem helyébe legidősebb fia lép. A rendszer nyilván bonyolultabban működött, hiszen amíg többnejűség létezett, a feleségek sem voltak azonos rangúak, így a tőlük született fiak sem. Az "elvi" sorrend mindig a valós (katonai) erőviszonyok alapján módosult. A kusza helyzetet volt hivatott szabályozni egy-egy ún. "végrendelet" (pl. Bölcs Jaroszláv [1019-1054] fiai közül csak háromnak juttatta a terület és a jövedelmek zömét, egyfajta hatalmi egyensúlyt akarva teremteni), később hasonló szerepet töltöttek be a fejedelmi gyűlések (szjezd), ahol megkíséreltek kompromisszumokat kötni.


Vissza a tartalomjegyzékhez