B. SZABÓ KÁROLY: A fáraók és Afrika. Az Egyiptom-kutatás új szempontjai

Az egyiptomi nyugati sivatagban kutatók aranymúmiákát, Sphinx- templomokat és karavánutakat találtak - egy csempészbirodalom nyomait messze a piramisoktól. Elképzelhető volna, hogy a titokzatos oázisok uralkodóival folytatott gazdasági háború vezetett a fáraók hanyatlásához?
Sahi Hawas, Gizeh tartomány régésze a közelmúltban a Kheopsz-piramis alatt fedezett fel egy rejtett járatrendszert, az "Ozirisz-aknát" és 350 km-re nyugatra, egy félreeső sivatagi oázisban, az "Aranymúmiák völgyét", Bahariját. [...]

Széth birodalma

A régi szövegemlékek szerint Baharijában datolya- és szőlőtermelő parasztok éltek. De hogyan engedhetett meg magának ez az eldugott hely ekkora halotti pompát? A fáraók a Nílustól nyugatra fekvő életveszélyes pusztaságot "descheret"-nek, vörös földnek nevezték, ahol éjjel sakálok üvöltöttek és a káosz és békétlenség istene, Széth uralkodott. [...]
Dachlában 20 templom került felszínre, köztük Egyiptom legnagyobb hivatalnoksírjai. Chargában festett agyagszarkofágok kerültek elő, illetve egy nagy ékszergyűjtemény ("Douch aranykincse"). A líbiai határ közelében, Belat al Roumban újabb temetőt tártak fel, legkevesebb 400 múmiával. [...]

Titokzatos karavánutak

Vajon honnan eredt a gazdagság, mellyel a Szahara-lakók sírjaikat és aranymúmiáikat díszítették? És miért hallgatnak a források a termékeny Nílus-völgytől távoli vidékről? Ezekre a kérdésekre az oáziskutatóknak izgalmas válaszuk van: gazdasági krimi játszódott le ezen a vidéken, küzdelem a nyersanyagokért, melyek ezen a senkiföldjén voltak találhatóak.
A nyugati sivatagot illegális kereskedők lakták, akik titkos karavánutakon Afrikából luxuscikkeket (oroszlánbőr, arany, strucctoll, elefántcsont stb.) szállítottak a Földközi-tengerhez. A Nílus menti birodalom megpróbálta ezt a feketekereskedelmi útvonalat ellenőrzése alá vonni, ezért fegyveres erővel hatolt be a Szahara mélyébe.
A piramisok szélárnyékában tehát "csempészkirályok" működtek. [...] Siva az eddig ismeretlen Szahara-út egyik fontos állomása volt. Az oázis kiskirályai pedig csempészek voltak, akik trópikus luxusárukkal kereskedtek, és évszázadokon át tetemes károkat okoztak az egyiptomi kincstárnak.
Ezeknek a felfedezéseknek köszönhetően a nyugati sivatag teljesen új jelentőséget kap. Széth misztikus birodalma hirtelen történelmi színtérré változik.

A fekete kontinens leigázása

Az eddigi kutatások a Nílus vidékére irányultak, ahol a folyó mentén az egyiptomi birodalom 3000 éves történelme során monumentálisat alkotott obeliszkjeivel, templomaival, a luxori szfinxekkel. [...]
Az egyiptológia azonban eddig alig foglalkozott a gazdasági háttér vizsgálatával, némelyek szerint egyenesen idealizálják a nílusi birodalmat és történelmietlenül felmentik az uralkodókat az önzés vádja alól. Lassan azonban fény derül az államkolosszus árnyoldalaira is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fáraók terjeszkedési politikát folytattak, rabszolgákat zsákmányoltak ki, külkereskedelmükben sem voltak éppen érzelgősek és Afrikát teljesen kirabolták. Fő kereskedelmi útvonalnak a Nílus számított, amelyen a luxuscikkek végtelen folyama érkezett Puntból (Eritrea), Djamból (Szudán) és Csádból. [...]
A déli területek kizsákmányolása is korán elkezdődött. Már az 1. dinasztia idején (Kr. e. 2900 k.) rendszeresen fegyveresek lépték át a birodalom Asszuánnál húzódó határát és indultak rablóhadjáratra. [...] A tudósok ezeket a vállalkozásokat sokáig "razziákként" könyvelték el, melyek célja a barbárok "észhez térítése" volt. Valójában azonban a Núbia elleni támadások a terület leigázására irányultak, és a fáraók a mai Szudán területén az emberiség történetének első gyarmatát hozták létre.
Már a 4. dinasztia idején (Kr. e. 2500-2400 k.) tervszerűen átkutatták a déli területeket, nyersanyagokat keresve. Akácot, ébenfát, aranyat, "az istenek húsát" szerezték be itt; a luxuscikkek közvetlenül a fáraóhoz érkeztek, a polgárok számára tilos volt a magánkereskedelem. Ideológiailag a kizsákmányolás könnyen megokolható volt. A núbiaiak előreálló állkapcsukkal, duzzadt ajkukkal és fülbevalóikkal a "Káosz gyermekeinek" számítottak, III. Thutmosis fáraó "Isten számkivetettjeinek" nevezte a feketéket. Minden idegen alapvetően lázadónak, határsértőnek számított, akiket szent kötelesség volt megfegyelmezni. Mindebből persze az állami kincstár húzott hasznot: már a 3. dinasztia idején (Kr. e. 2700-2500 k.) illatszereket és olajokat szállítottak a sumér birodalomba és a hettiták földjére - 300 százalékos haszonnal!
Az állam monopóliumát az afrikai kereskedelemben azonban érzékenyen megzavarták. [...]

Dachla, a sivatag kapuja

A dachlai oázis a legizgalmasabb hely ma az egyiptológusok számára, hiszen a rablók és kincskeresők "munkája" ellenére a homok alatt 3000 éves történelem konzerválódott. [...]
A legérdekesebb helyszín az oázis keleti oldalán található, ahol az egész területen cserepek, állatcsontok és strucctojások találhatók, és a földből vastag, az 5. dinasztiából (Kr. e. 2400- 2300 k.) származó katonai erődítmény falmaradványai emelkednek ki. [...] A Dachla-oázis elfoglalása után az őslakos beduinokat legyilkolták vagy elkergették, illetve asszimilálták őket, helyükre pedig megérkeztek Memphisből a fáraó hivatalnokai, írnokai és kereskedői. A következő oázis, Farafra - melyet a régi szövegek "tehenek országá"-nak neveznek - szintén ellenőrzés alá került. Ezeknek a területeknek a kormányzói a fáraó rokonságából kerültek ki.
A tartományi fejedelmek pompaszeretetéről tanúskodnak a masztaba-sírok, melyek egykoron uralták Dachla horizontját.[...]
Több szakember még mindig úgy gondolja, hogy a hódítók az oázisokban mezőgazdasági munkát akartak végezni, a valóságban azonban inkább elefántcsontot, strucctollat és ébenfát akartak szerezni. Vajon hol húzódott ez a transzkontinentális út Afrika belseje felé?

Sivatagi csempészet

Dachlától nyugatra kezdődik a föld legnagyobb homoktengere, amit lehetetlen volt átszelni. De Dachlától délre is sivár táj terül el. Egy 800 kilométeres szakaszt kell megtenni az első vízlelőhelyig - ilyen hosszú utat azonban egyetlen teve sem bír ki. A fáraók egyébként is csak a szamarakat ismerték, melyek csupán 3 napot bírnak ki víz nélkül. A megoldás: vízlerakatokat létesítettek. Ilyen volt Abu Ballas is Dachlától 200 km-re délkeleti irányban, ahol több mint 100 nagy agyagedényt tároltak. A feltevés szerint innen kiindulva a karavánok elérték a Kufra-oázist, majd Fekete-Afrikát. Az életveszélyes keleti Szaharán át tehát működött egy kereskedelmi útvonal, egy második selyemút, melyen fűszereket, párduc- és leopárdbőrőket juttattak el észak felé. Ez az útvonal volt az egyiptomiak előrenyomulásának oka. Aki Dachlát ellenőrzése alatt tartotta, az megállíthatta a sivatagon keresztüli feketekereskedelmet is.
Közel 3000 éven át dúlt a harc ennek az útvonalnak az ellenőrzéséért a görögök, föníciaiak és perzsák között, és valószínűleg a római kereskedők is ezen az útvonalon keresztül szállították az exotikus vadállatokat a gladiátorarénákba. Az Egyiptomi Birodalom óriási erőfeszítések árán sem volt képes a sivatagon át vezető fekete csatorna lezárására. [...]
A feketekereskedelmet történelmileg Krétán érhetjük tetten. Knosszosz és Phaisztosz palotáiban pompázatos falfestményeket láthatunk, melyek afrikai rabszolgákat, strucctojásokat és elefántcsontot ábrázolnak - világos nyomaiként a Belső-Afrikával folytatott kereskedelemnek. [...]
A 20. dinasztia (Kr. e. 1070 k.) végén a birodalom végérvényesen meggyengült. Titokzatos "tengeri népek" támadták meg a birodalmat. Kr. e. 945-ben a líbiai főnök, Sesonk ragadta magához a hatalmat a deltavidék fölött és királlyá kiáltatta ki magát. Kr. e. 740-ben pedig az örök ellenségek, a núbiaiak támadtak Thébára, és átvették a hatalmat. Ozirisz csillaga gazdaságilag is hanyatlani kezdett. A piramisok birodalma megszűnt világhatalom lenni, és főleg északon jelent meg egy veszélyes ellenfél: a görögök, akik gyarmatokat létesítettek, és észak-afrikai kereskedőik révén megalapították a mai Líbia területén Küréne városát. A fáraók azonban még mindig ellenőrzésük alatt tartották a nílusi kereskedelmet, és a trópusi áruk kivitelére 300%-os adót vetettek ki. A küréneiek viszont pontos tervvel rendelkeztek. Településüktől mintegy 300 km-re feküdt Siva oázisa, ahol tapasztalt beduin karavánvezetők éltek. Őket használták fel a görögök a feketekereskedelem megszervezésére Belső-Afrika felé. A kutatók Siva oázisát eddig egyiptomi befolyásoltságú területnek tartották, a valóságban azonban beduin banditák lakták, akik a görögökkel szövetségben a thébai államkincstárnak okoztak érzékeny veszteségeket. Amíg az istenkirályok a déli kereskedelmet ellenőrizték a Níluson keresztül, addig a csempészek a sivatagon keresztül feketekereskedelmet folytattak. [...]

*

Mindezek a felfedezések más irányt szabnak a kutatásoknak. Az eddig szegényes területeknek tartott oázisokról kiderült, hogy csempészek lakták őket, akik a központi hatalom gazdaságát károsították meg. Théba uralkodói, akik magukat "az istenek fiainak" és "az emberek egyedüli urainak" tartották, valójában kapzsi hatalmaskodók voltak, akik katonai erővel zsákmányolták ki az afrikai kontinenst - és végül még nagyobb "hamiskártyások" - a csempészek - játszották ki őket.

Matthias Schulz: Kalózok a homoktengerben című cikke (Spiegel, 2000/24. szám) nyomán

Vissza a tartalomjegyzékhez