B. SZABÓ KÁROLY: A fáraók és Afrika. Az Egyiptom-kutatás új szempontjai
Az egyiptomi nyugati sivatagban kutatók aranymúmiákát, Sphinx- templomokat
és karavánutakat találtak - egy csempészbirodalom nyomait messze a piramisoktól.
Elképzelhető volna, hogy a titokzatos oázisok uralkodóival folytatott gazdasági
háború vezetett a fáraók hanyatlásához?
Sahi Hawas, Gizeh tartomány régésze a közelmúltban a Kheopsz-piramis alatt fedezett
fel egy rejtett járatrendszert, az "Ozirisz-aknát" és 350 km-re nyugatra,
egy félreeső sivatagi oázisban, az "Aranymúmiák völgyét", Bahariját.
[...]
Széth birodalma
A régi szövegemlékek szerint Baharijában datolya- és szőlőtermelő parasztok
éltek. De hogyan engedhetett meg magának ez az eldugott hely ekkora halotti
pompát? A fáraók a Nílustól nyugatra fekvő életveszélyes pusztaságot "descheret"-nek,
vörös földnek nevezték, ahol éjjel sakálok üvöltöttek és a káosz és békétlenség
istene, Széth uralkodott. [...]
Dachlában 20 templom került felszínre, köztük Egyiptom legnagyobb hivatalnoksírjai.
Chargában festett agyagszarkofágok kerültek elő, illetve egy nagy ékszergyűjtemény
("Douch aranykincse"). A líbiai határ közelében, Belat al Roumban
újabb temetőt tártak fel, legkevesebb 400 múmiával. [...]
Titokzatos karavánutak
Vajon honnan eredt a gazdagság, mellyel a Szahara-lakók sírjaikat és aranymúmiáikat
díszítették? És miért hallgatnak a források a termékeny Nílus-völgytől távoli
vidékről? Ezekre a kérdésekre az oáziskutatóknak izgalmas válaszuk van: gazdasági
krimi játszódott le ezen a vidéken, küzdelem a nyersanyagokért, melyek ezen
a senkiföldjén voltak találhatóak.
A nyugati sivatagot illegális kereskedők lakták, akik titkos karavánutakon Afrikából
luxuscikkeket (oroszlánbőr, arany, strucctoll, elefántcsont stb.) szállítottak
a Földközi-tengerhez. A Nílus menti birodalom megpróbálta ezt a feketekereskedelmi
útvonalat ellenőrzése alá vonni, ezért fegyveres erővel hatolt be a Szahara
mélyébe.
A piramisok szélárnyékában tehát "csempészkirályok" működtek. [...]
Siva az eddig ismeretlen Szahara-út egyik fontos állomása volt. Az oázis kiskirályai
pedig csempészek voltak, akik trópikus luxusárukkal kereskedtek, és évszázadokon
át tetemes károkat okoztak az egyiptomi kincstárnak.
Ezeknek a felfedezéseknek köszönhetően a nyugati sivatag teljesen új jelentőséget
kap. Széth misztikus birodalma hirtelen történelmi színtérré változik.
A fekete kontinens leigázása
Az eddigi kutatások a Nílus vidékére irányultak, ahol a folyó mentén az egyiptomi
birodalom 3000 éves történelme során monumentálisat alkotott obeliszkjeivel,
templomaival, a luxori szfinxekkel. [...]
Az egyiptológia azonban eddig alig foglalkozott a gazdasági háttér vizsgálatával,
némelyek szerint egyenesen idealizálják a nílusi birodalmat és történelmietlenül
felmentik az uralkodókat az önzés vádja alól. Lassan azonban fény derül az államkolosszus
árnyoldalaira is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fáraók terjeszkedési politikát
folytattak, rabszolgákat zsákmányoltak ki, külkereskedelmükben sem voltak éppen
érzelgősek és Afrikát teljesen kirabolták. Fő kereskedelmi útvonalnak a Nílus
számított, amelyen a luxuscikkek végtelen folyama érkezett Puntból (Eritrea),
Djamból (Szudán) és Csádból. [...]
A déli területek kizsákmányolása is korán elkezdődött. Már az 1. dinasztia idején
(Kr. e. 2900 k.) rendszeresen fegyveresek lépték át a birodalom Asszuánnál húzódó
határát és indultak rablóhadjáratra. [...] A tudósok ezeket a vállalkozásokat
sokáig "razziákként" könyvelték el, melyek célja a barbárok "észhez
térítése" volt. Valójában azonban a Núbia elleni támadások a terület leigázására
irányultak, és a fáraók a mai Szudán területén az emberiség történetének első
gyarmatát hozták létre.
Már a 4. dinasztia idején (Kr. e. 2500-2400 k.) tervszerűen átkutatták a déli
területeket, nyersanyagokat keresve. Akácot, ébenfát, aranyat, "az istenek
húsát" szerezték be itt; a luxuscikkek közvetlenül a fáraóhoz érkeztek,
a polgárok számára tilos volt a magánkereskedelem. Ideológiailag a kizsákmányolás
könnyen megokolható volt. A núbiaiak előreálló állkapcsukkal, duzzadt ajkukkal
és fülbevalóikkal a "Káosz gyermekeinek" számítottak, III. Thutmosis
fáraó "Isten számkivetettjeinek" nevezte a feketéket. Minden idegen
alapvetően lázadónak, határsértőnek számított, akiket szent kötelesség volt
megfegyelmezni. Mindebből persze az állami kincstár húzott hasznot: már a 3.
dinasztia idején (Kr. e. 2700-2500 k.) illatszereket és olajokat szállítottak
a sumér birodalomba és a hettiták földjére - 300 százalékos haszonnal!
Az állam monopóliumát az afrikai kereskedelemben azonban érzékenyen megzavarták.
[...]
Dachla, a sivatag kapuja
A dachlai oázis a legizgalmasabb hely ma az egyiptológusok számára, hiszen
a rablók és kincskeresők "munkája" ellenére a homok alatt 3000 éves
történelem konzerválódott. [...]
A legérdekesebb helyszín az oázis keleti oldalán található, ahol az egész területen
cserepek, állatcsontok és strucctojások találhatók, és a földből vastag, az
5. dinasztiából (Kr. e. 2400- 2300 k.) származó katonai erődítmény falmaradványai
emelkednek ki. [...] A Dachla-oázis elfoglalása után az őslakos beduinokat legyilkolták
vagy elkergették, illetve asszimilálták őket, helyükre pedig megérkeztek Memphisből
a fáraó hivatalnokai, írnokai és kereskedői. A következő oázis, Farafra - melyet
a régi szövegek "tehenek országá"-nak neveznek - szintén ellenőrzés
alá került. Ezeknek a területeknek a kormányzói a fáraó rokonságából kerültek
ki.
A tartományi fejedelmek pompaszeretetéről tanúskodnak a masztaba-sírok, melyek
egykoron uralták Dachla horizontját.[...]
Több szakember még mindig úgy gondolja, hogy a hódítók az oázisokban mezőgazdasági
munkát akartak végezni, a valóságban azonban inkább elefántcsontot, strucctollat
és ébenfát akartak szerezni. Vajon hol húzódott ez a transzkontinentális út
Afrika belseje felé?
Sivatagi csempészet
Dachlától nyugatra kezdődik a föld legnagyobb homoktengere, amit lehetetlen
volt átszelni. De Dachlától délre is sivár táj terül el. Egy 800 kilométeres
szakaszt kell megtenni az első vízlelőhelyig - ilyen hosszú utat azonban egyetlen
teve sem bír ki. A fáraók egyébként is csak a szamarakat ismerték, melyek csupán
3 napot bírnak ki víz nélkül. A megoldás: vízlerakatokat létesítettek. Ilyen
volt Abu Ballas is Dachlától 200 km-re délkeleti irányban, ahol több mint 100
nagy agyagedényt tároltak. A feltevés szerint innen kiindulva a karavánok elérték
a Kufra-oázist, majd Fekete-Afrikát. Az életveszélyes keleti Szaharán át tehát
működött egy kereskedelmi útvonal, egy második selyemút, melyen fűszereket,
párduc- és leopárdbőrőket juttattak el észak felé. Ez az útvonal volt az egyiptomiak
előrenyomulásának oka. Aki Dachlát ellenőrzése alatt tartotta, az megállíthatta
a sivatagon keresztüli feketekereskedelmet is.
Közel 3000 éven át dúlt a harc ennek az útvonalnak az ellenőrzéséért a görögök,
föníciaiak és perzsák között, és valószínűleg a római kereskedők is ezen az
útvonalon keresztül szállították az exotikus vadállatokat a gladiátorarénákba.
Az Egyiptomi Birodalom óriási erőfeszítések árán sem volt képes a sivatagon
át vezető fekete csatorna lezárására. [...]
A feketekereskedelmet történelmileg Krétán érhetjük tetten. Knosszosz és Phaisztosz
palotáiban pompázatos falfestményeket láthatunk, melyek afrikai rabszolgákat,
strucctojásokat és elefántcsontot ábrázolnak - világos nyomaiként a Belső-Afrikával
folytatott kereskedelemnek. [...]
A 20. dinasztia (Kr. e. 1070 k.) végén a birodalom végérvényesen meggyengült.
Titokzatos "tengeri népek" támadták meg a birodalmat. Kr. e. 945-ben
a líbiai főnök, Sesonk ragadta magához a hatalmat a deltavidék fölött és királlyá
kiáltatta ki magát. Kr. e. 740-ben pedig az örök ellenségek, a núbiaiak támadtak
Thébára, és átvették a hatalmat. Ozirisz csillaga gazdaságilag is hanyatlani
kezdett. A piramisok birodalma megszűnt világhatalom lenni, és főleg északon
jelent meg egy veszélyes ellenfél: a görögök, akik gyarmatokat létesítettek,
és észak-afrikai kereskedőik révén megalapították a mai Líbia területén Küréne
városát. A fáraók azonban még mindig ellenőrzésük alatt tartották a nílusi kereskedelmet,
és a trópusi áruk kivitelére 300%-os adót vetettek ki. A küréneiek viszont pontos
tervvel rendelkeztek. Településüktől mintegy 300 km-re feküdt Siva oázisa, ahol
tapasztalt beduin karavánvezetők éltek. Őket használták fel a görögök a feketekereskedelem
megszervezésére Belső-Afrika felé. A kutatók Siva oázisát eddig egyiptomi befolyásoltságú
területnek tartották, a valóságban azonban beduin banditák lakták, akik a görögökkel
szövetségben a thébai államkincstárnak okoztak érzékeny veszteségeket. Amíg
az istenkirályok a déli kereskedelmet ellenőrizték a Níluson keresztül, addig
a csempészek a sivatagon keresztül feketekereskedelmet folytattak. [...]
*
Mindezek a felfedezések más irányt szabnak a kutatásoknak. Az eddig szegényes területeknek tartott oázisokról kiderült, hogy csempészek lakták őket, akik a központi hatalom gazdaságát károsították meg. Théba uralkodói, akik magukat "az istenek fiainak" és "az emberek egyedüli urainak" tartották, valójában kapzsi hatalmaskodók voltak, akik katonai erővel zsákmányolták ki az afrikai kontinenst - és végül még nagyobb "hamiskártyások" - a csempészek - játszották ki őket.
Matthias Schulz: Kalózok a homoktengerben című cikke (Spiegel, 2000/24. szám)
nyomán