HELD JÓZSEF: Az ékírástól az információrobbanásig

Információs forradalmak régen és ma

Két amerikai történész bátran nekilátott egy olyan könyv megírásához, amely egy általánosan elfogadott, népszerû hiedelmet sikeresen cáfol meg. A szerzõk történelmi perspektívába állítják azt a ma már általánosan elfogadott véleményt, hogy egy teljesen új korban élünk, amelynek nincs elõzménye, s amely olyan, mintha felsõbbrendû lények (valószínûleg természettudósok!) alapozták volna meg.

A könyv címe Information Ages. Literacy, Numeracy and the Computer Revolution (Információs korok. Írásbeliség, számismeret és a komputerforradalom), szerzõi Michael E. Hobart és Zachary S. Schiffman (Baltimore, Maryland, Johns Hopkins University Press, 1998). A könyv megjelenésekor alig keltette fel a szakértõk figyelmét, de hosszabb távon jelentõségét egyre inkább el fogják ismerni. (Megjelentetése magyar nyelven is szükséges lenne.)

Ötezer évig megfejtetlenül

A szerzõk három "információs kort" különböztetnek meg. Az elsõ a klasszikus kor, amelyet az ékírás vezetett be. Erre az ösztönözte "feltalálóit", hogy a városiasodó sumér civilizációnak szüksége volt egy olyan rendszerre, amely képes számon tartani a begyûjtött javakat, s azok szétosztását. Az adóztatás kezdetével is összefüggött ez, a szervezett városállam kormányzatának kialakulásával, mert adóbegyûjtõinek - akik ekkor fõleg papok voltak - szükségük volt a maradandó feljegyzésekre. De a mezopotámiai ékírásos emlékek még többnyire listákból állnak, s csak elvétve lehet olyan ismereteket találni közöttük, amelyek az emberiség eredetére s más irodalmi mozzanatokra utalnak.

A suméroknak még nem volt olyan íráskészsége, amely a Homéroszhoz, majd a görög filozófusokhoz hasonló hosszú értekezéseket rögzíthetett volna. A legtöbbször említett és jól ismert sumér Gilgames-legenda volt az elsõ komolyabb írásbeli próbálkozás, ezt követte a vízözön leírása (amibõl a héberek Noé-legendája származik), s végül Hammurabbi törvénykönyve. De ezeknek irodalmi hatása alig volt. Megismerésükhöz az ékírásos táblák szövegének a megfejtésére volt szükség, ami több mint ötezer esztendõt váratott magára!

Információs forradalom eurázsiai méretekben

Az új korszak kezdetét a görög ábécé "feltalálása" jelentette, amelynek segítségével már nemcsak számokat, hanem a beszédnek megfelelõ írásjeleket is lehetett rögzíteni. Tehát a második "információs kor", amit szerzõink modern korszaknak neveznek, a görög írásbeliség megjelenésével kezdõdött. Ez már képes volt olyan információk terjesztésére, mint a homéroszi  költemények és a nagy görög filozófusok munkái.

A reneszánsztól kezdve egyre inkább tért hódított az absztrakt szimbólumok használata. Míg a klasszikus korban az írás gyakorlata még jó ideig nem volt elválasztható a listákban felsorolt jelenségektõl, s a listák a társadalom különbözõ összetevõit és a természeti jelenségeket igyekeztek számba venni, addig a modern kor már az analitikus gondolkodást hozta elõtérbe. Ennek volt a következménye a nagy tudományos forradalom, amely egyre inkább szimbólumokkal fejezte ki a gondolatokat.

Az ekkor készített enciklopédiák már megpróbálták az egész világmindenséget számba venni. A Diderot és D’Alambert által szerkesztett nagy francia Enciklopédia azonban még nem egy új korszakot jelölt, hanem egy korábbi korszak lezárását. Mert a felvilágosodás korában a természettudományok fejlõdése, éppen az analitikus módszernek köszönhetõen, már igen magas szintre jutott, és az analitika és a szimbolikus logika folyamatos egybefonódása következtében az információk közlése annyira leegyszerûsödött, hogy lehetségessé vált a komputer megszerkesztése.

A tudomány mindig "megtalálja" a maga géniuszait. Akik úgy vélik, hogy a komputer megjelenése egyedül a mi korunkra jellemzõ - ami a szerzõk szerint a harmadik "információs kor" -, azok tévednek. Ugyanis a számológép prototípusát már a 18-19. században megteremtették. Leibniz már szerkesztett egy "számológépet", amelynek alapelvei közel voltak a modern komputeréhez. Egész sor tudós kísérletezett már a 19. század folyamán azzal, hogy helyettesítse az írott nyelv alapszabályait egy általánosan elfogadható közlési rendszerrel, amely egyszerûsége folytán mindennemû információ közvetítésére képes lenne. Persze csak akkor lehetett ezt megvalósítani, amikor az újabb információs rendszert összekapcsolták az elektromos technika használatával. (Ennek a fejlõdésnek egyik fontos pionírja a magyar születésû Neumann János volt, akirõl az a pletyka járta a princetoni egyetemen, hogy tulajdonképpen a világûr egy másik civilizációjából származik, mert embernek egyszerûen nem lehet annyi esze, mint neki.)

Globális információrobbanás

A könyv szerzõi helyes úton járnak, amikor korunk információs forradalmát történelmi keretei közé helyezik - tehetjük hozzá az ismertetett gondolatmenethez mi, mai olvasók. Ami hiányzik könyvükbõl, az annak a "megérzése", ami mégiscsak megkülönbözteti korunkat a korábbi információs korsza- koktól, s ez az információs forradalom globális mérete. Az elsõ információs forradalom csupán a Közel-Kelet egy kis részét érintette. A második már az egész eurázsiai kontinenst. A korunkbeli pedig már az egész glóbuszra kiterjed. Hogy ennek milyen következményei lehetnek a jövõben, azt persze nehéz megjósolni...

Vissza a tartalomjegyzékhez