FARKAS ILDIKÓ: A csepeli Manhattan-terv
Manhattan - New York belvárosának "csodája" - a múlt században emelkedett ki, mint az USA keleti partvidéke gyors fejlõdésének szimbóluma. Nem régen, 1992-ben, az új kínai politikai-gazdasági program is megalkotta a maga Manhattanjét: Pudongot. Alig hat év alatt a világ egyik legnagyobb üzleti-kereskedelmi központját építették fel a Huangpu folyó keleti partján. Tíz esztendõvel ezelõtt rizsföldek, zöldséges kertek, kis bódék, ma pedig a látogatót lenyûgözõ építészeti alkotások, csodapaloták, üzleti és lakóépületek, amelyek közül egy-egy városnyi közösséget foglal magába.
Nagy feltûnést keltett 2000-ben Csepel városvezetésének terve: a sziget északi részén 186 hektárnyi területen új, szupermodern városrészt terveznek. Sokan Csepel (illetve Budapest) Manhattanjeként emlegetik a megálmodott új városrészt. A napi sajtóban is megjelentek az elsõ látványrajzok.
Összeállításunkban történeti leírást adunk az amerikai és a kínai Manhattanról.
Csepel-Szigetcsúcs - a Nagy-Duna és a Ráckevei-Dunaág által közrefogott térség - ma még be nem épített terület. A budapesti városközpont dél felé bõvülõ fejlesztési tervével (az új Nemzeti Színház, kongresszusi és szórakoztató központ) összekapcsolódik Észak-Csepel kiépítésének terve.
A Duna-gát (egykori Védgát utca) és a szigetcsúcs közötti terület hagyományosan kertészeti terület volt. "Bolgár kertészek" termeltek itt nagyban zöldséget, amelyet a csepeli, ill. budapesti piacokra vittek. Késõbb, az 1950-es évektõl raktárak, rakodóterek épültek. A Kis-Duna partján, ill. a Duna-öbölben sporttelepek alakultak ki, míg a Nagy-Duna partján az elsõ világháború után létrejött a híres nemzetközi Duna-kikötõ (a "Vámmentes").
A Lágymányosi hídtól délre esô két nagy városszerkezeti egység a Kvassay útig és a zsilipig bevásárlóközpontként, nemzetközi kereskedelmi centrumként és irodaházak együtteseként mûködne a tervek szerint. Az évek óta jelentkezõ befektetõi szándéknak engedve Budapesten itt lehetne magas épületeket emelni, megvalósítani a "csepeli Manhattant".
A Csepel-sziget csúcsának a Szabad- kikötõig terjedõ nyugati fele közparkká alakulna, lehúzódva a Ráckevei-Dunaág mentén, a Bolgárkertész-öbölig, és befogadná a lehetõség szerint legkorszerûbb, bemutatásra alkalmas központi szennyvíztisztító létesítményét, kiegészítve a technológia bemutatására kialakított Öko-Dóm együttesével.
A Duna két ága által közrefogott sík, szabad területen, közvetlen vízparti kapcsolattal, lakó- és irodaházakat építenének. A terület vonzerejét nagyban megnövelné a tervezett lagúnarendszer kialakítása. A lagúnapark lakóházai, lakásai egyrészt közvetlenül kapcsolódhatnának a természethez, a vízparthoz, másrészt valamennyi szolgáltatási és kereskedelmi lehetõséggel fel lennének szerelve.
A lagúnarendszerben helyet kapnának a vízisportok létesítményei: evezõspálya, csónakázótó, uszoda, strandfürdõ, evezõsklub, sportközpont szerepel a tervek között. Közöttük nagy kiterjedésû zöldfelületek maradnának a területen, akár még egy nagy helyigényû golfpályát is ki lehetne itt alakítani.
A dél-budapesti térség a millenniumi fejlesztéssel az ezredforduló nagyszabású városépítési akciójává válhat.