VALKI LÁSZLÓ: BÁRDOSSY A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT
A felelősségre vonás jogi megalapozottsága
Bárdossy Lászlót a népbíróság több háborús bűntett miatt marasztalta el. Mindenekelőtt azért, mert Magyarország az ô kezdeményezésére és/vagy irányítása mellett átengedte a területét a Jugoszlávia megtámadására felvonuló német csapatoknak, majd 1941. április 11-én maga is bekapcsolódott a Jugoszlávia elleni háborúba és megszállta annak egy részét. Továbbá 1941. június 27-én, öt nappal a Szovjetunió ellen indított német támadást követően, a Kassa ellen intézett légitámadásra hivatkozva, hadállapotban levőnek nyilvánította az országot a Szovjetunióval, és rögtön meg is támadta azt, azután 1941. december 12-én bejelentette, hogy Magyarország hadban állónak tekinti magát az Egyesült Államokkal. 1941 júliusában pedig nem igyekezett megakadályozni a Magyarországon tartózkodó, mintegy 18 ezer idegen állampolgárságú zsidó Galíciába,
azaz német uralom alatt levő területre való deportálását, "bár erre törvényes hatáskörében eljárva módja lett volna". A vádpontok között nem szerepelt Bárdossynak a harmadik zsidótörvény előkészítésében és az országgyűlés elé terjesztésében játszott szerepe.
A háborúindítás tilalma
A népbírósági eljárás megítélésem szerint jogszerű volt. A tárgyalásvezető bíró stílusa és az eljárás néhány mozzanata ugyan nem felelt meg a jogállami követelményeknek, a lényeget illetően azonban a helyzet egyértelmű volt. A háborúindítás 1941-ben már mind a nemzetközi jogban, mind a magyar belső jogban tiltott magatartás volt. Az első, korlátozott tilalmat a Népszövetség Egyezségokmányának 10. cikke tartalmazta, amelyben a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy "más államok területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják". Más szavakkal, nem indítanak hódító háborút más államokkal szemben. A közönséges államközi vitákból eredő háborúk eltiltására a Népszövetség alapítói 1919-ben még nem vállalkoztak. A teljes tilalmat az Általános szerződés a háború igénybevételéről való lemondásról, ismertebb nevén a Kellogg–Briand paktum mondta ki 1928-ban. Ehhez az akkori nemzetközi közösség tagjainak túlnyomó többsége – kereken 60 állam – csatlakozott, köztük 1929- ben Magyarország is. Az országgyűlés mind az egyezségokmányt, mind a paktumot törvényei közé iktatta, így azok a magyar belső jog részévé váltak. (Az egyezségokmányban jelent meg egyébként első ízben az amúgy immunitást élvező uralkodók, politikusok személyes felelősségének eszméje is.)
A szövetséges és társult hatalmak a második világháború folyamán az 1942. január 13-i londoni, majd az 1943. október 30-i moszkvai nyilatkozatukban figyelmeztették az agresszor államok politikai vezetőit arra, hogy a háború befejezése után felelősségre vonják őket az általuk elkövetett háborús bűntettekért. Ennek alapján 1945. augusztus 8-án megkötötték Az európai tengelyhatalmak háborús főbűnöseinek üldözéséről és megbüntetéséről szóló londoni egyezményt. Az egyezmény előírta, hogy a háborús főbűnösöket a – nemsokára Nürnbergben felállított – nemzetközi katonai törvényszék előtt kell felelősségre vonni. Az aláíró felek felidézték a moszkvai nyilatkozatban foglalt egyik elvet, miszerint a többi háborús bűnöst azokban az országokban kell bíróság elé állítani, amelyekben cselekményeiket elkövették. A katonai törvényszék alapokmánya a bűncselekmények között az első helyre sorolta a béke elleni bűntetteket, amelyek agresszív, illetve a nemzetközi egyezmények megsértésével indított háború előkészítésében vagy kirobbantásában valósultak meg. Ennek alapján számos vezető politikust ítéltek halálra (például a Vichy-kormány miniszterelnökét, Lavalt vagy a norvég Quislinget).
Népbíráskodás Magyarországon
A szövetséges és társult hatalmak és Magyarország között 1945. január 20-án létrejött moszkvai fegyverszüneti egyezményben Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy "közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában [vagy] az ítélkezésben e személyek felett". Ennek alapján bocsátotta ki 1945. január 25-én az akkori ideiglenes kormány a népbíráskodásról szóló rendeletet, amelynek módosított szövegét az országgyűlés néhány hónap múlva törvényben is kihirdette. Egyik rendelkezésének értelmében háborús bűnös egyebek között az, "aki mint a kormány, az országgyűlés tagja vagy mint vezető állást betöltő közalkalmazott kezdeményezője, vagy, bár a következményeket előre láthatta, részese volt olyan határozat hozatalának, amely a magyar népet az 1939. évben kitört világháborúba sodorta". Bárdossy Lászlót elsősorban ennek a rendelkezésnek az alapján vonták felelősségre.