PRITZ PÁL: Bárdossy László a perben
A Németországban letartóztatott, háborús bűnösként perbe fogott Bárdossy László tárgyalása 1945. október 29-én a Zeneakadémia nagytermében kezdődött el.
A bíróságnak mindig az a dolga, hogy az igazságosztás serpenyőibe higgadt tárgyilagossággal helyezze el az érveket és az ellenérveket. A háborús veszteségek és pusztítások fölött érzett fájdalom és indulat külső nyomása alatt azonban a bíróság nem lehetett szenvedélymentes. Bárdossy Lászlót a népbíróság olyan "gonosz" személynek látta és láttatta, aki olyan hallatlanul súlyos bűncselekményeket követett el, amilyen "az egész világtörténelemben nem található".
Másfelől viszont Bárdossy védekezését nem csupán fölényes értelme, ragyogó - irodalmi szintű - fogalmazási készsége, széles körű felkészültsége, a rabulisztikát sem mellőző debatteri készsége erősítette, hanem a területi revízióval való érvelése. Bárdossy az első és második bécsi döntés, a kárpátaljai és délvidéki akció területileg kétségkívül előnyös konzekvenciáinak alapján védekezett. Ugyanakkor a bíróság egyszerűen nem tehette meg, hogy - az ország adott nemzetközi helyzetében - a nemzeti érzékenységre megközelítően is tekintettel legyen.
Az egész perben Bárdossy a felelősség és a bűnösség közötti különbséget hangsúlyozza. Ezért mondja bűnpe- rében, hogy egész életében jelentéktelen (kis)tisztviselő maradt - a saját felelősségtől ilyetén történt menekülés tényét a múló idő mind élesebben világítja meg. Szavakban ugyan vállalja a felelősséget, azonban a felelősség és a bűnösség közötti kapcsolat merev szétválasztásával valójában minden felelősséget elhárít magától.
Ellentmond azonban a történelmi tényeknek az az állítása, hogy az ország nemzetközi helyzetének súlyos meghatározottsága abszolút determinizmust jelentett. Az ország nemzetközi helyzetének kényszerpályás meghatározottsága nem zárta ki azt, hogy igenis volt mozgástér, amely az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt hol nagyobb, hol kisebb volt. Bárdossynak viszont nem volt ereje, nem volt államférfiúi tálentuma arra, hogy az ország örvény felé sodródó sajkáját erőteljes kormánymozdulatokkal más vizek felé kormányozza. Mit tett helyette? Kormányzása nem egészen egy esztendeje alatt a hazát három világhatalommal hozta hadiállapotba. A Szovjetunióval történt szembekerülés akkor elkerülhető lett volna, s ezért Bárdossy Lászlót - az államfő mögött a második helyen - igenis bűnös felelősség terheli.
Anépbírósági perben Bárdossyt az egész ellenforradalmi rendszer reprezentánsaként is a vádlottak padjára ültették, holott való igaz, hogy ez a törekvés nemtelen volt. Bárdossynak igaza van akkor, amikor elutasítja ezt a beállítást. A jogos elhárítás örvén azonban teljesen negligálja a maga nem kis szerepét úgy, hogy a korszakról olyan képet fest, amely azt sugallja, hogy minden eleve elrendeltetett. Végig a helyzetről, a korszakot bénító determinizmusokról beszélt.
A per - azzal együtt is, hogy a legkeményebb ítélet a tárgyalás megkezdésétől nyilvánvaló volt - nem volt koncepciós. Bárdossy tevékenysége több mint elégséges anyagot szolgáltatott elítélésére.
Más dolog, hogy az ítélet keménységéről akkor is sokan vitatkoztak, ma pedig ez még inkább indokolt lehet. Erre int a háború utáni törvényes megtorlások nemzetközi összehasonlító vizsgálata, amelyből kitűnik, hogy - például - abban az Ausztriában, amelynek lakói közül egyáltalán nem kevesen vettek részt a hitleri elnyomó és megtorló gépezetben, összesen 32 személyt végeztek ki ilyen bűnökért, míg Magyarországon 189 embert ért utol így a sorsa. (A számok egybevetésénél ugyanakkor tudni kell, hogy sok osztrák háborús bűnöst abban az országban vontak felelősségre, ahol tettét elkövette.)
Ugyanakkor a pervitel számos vonatkozásban nem volt kifogástalan. Tévedések, ferde beállítások, a hivatkozott dokumentumok idézésénél elképzelhetetlenül nagy tömegű pongyolaság, nem egy ízben rosszindulatú ferdítések, jogforrásként hatályukat vesztett törvényhelyek említése, bírói indulat elszabadulása csúfította az eljárást.
Mindazonáltal a népbíróság alapjában véve nem került szembe az igazságszolgáltatás normáival. Ezt igazolja az is, hogy - bár Bárdossy nem ismerte el a népbíróság illetékességét - sem ő, sem védője nem érvelt a nullum crimen sine lege kifogással, vagyis azzal, hogy törvényes ítéletet csak olyan cselekményekért lehet kimondani, amelyet elkövetése idején már jogszabály tilt, bűncselekménynek minősít.
A halál árnyékában - számos, élete során felvett cinikus vonást maga mögött hagyva, mélyen átérezve a második világháború okozta mérhetetlen szenvedéseket - Bárdossy így fogalmazott: "Belátom, hogy a jogosan felgyűlt indulatokat és keserűségeket le kell vezetni. Módot kell találni arra, hogy a lélek megkönnyebbüljön, csak azért, hogy a fájdalmából felocsúdó lélek visszataláljon a nemzet egységéhez. Semmiféle áldozat nem lesz nagy, mely ide elvezet." Igaz, ehhez ő még hozzáfűzte: "ha az áldozathozatal módjának nincs is köze az igazságszolgáltatáshoz, ahogyan nincsen."
Az alapgondolat mégis, szemmel láthatóan, az indulatok és keserűségek jogosságának az elismerése.