STEMLERNÉ BALOG ILONA: Fénnyel írott történelem
Fotótörténeti kiállítás a Nemzeti Múzeumban
Afénykép történelmi dokumentum, lehetséges történeti forrás. Mentes a nyelvi kötöttségektõl. Egy pillantással tesz felfoghatóvá különbségeket és hasonlóságokat, láttat évszázados változást, fejlõdést, képes felidézni a kor hangulatát.
Felfedezése óta széles körben alkalmazták a fényképezést a tudomány területein, különösen az orvostudományban, a csillagászatban, a fizikában és a földrajzban. A társadalomtudományok közül a néprajz és a régészet köszönhet sokat a fotográfiának. A múlt század végétõl az igazgatásban is felhasználták: fénykép került a különbözõ igazolványokba, útlevelekbe, és a bûnüldözésben is hatékony segítõnek bizonyult.
A dagerrotípiától a sajtófotóig
A fotógyûjtemény legrégebbi darabjai a dagerrotípiák. Az ezüstözött rézlemezre készült csillogó, egypéldányos (direkt pozitív) kép minden addiginál élethûbb, részletgazdagabb mását adta tárgyának. Dagerrotípiáról ismerjük meg a kor kiemelkedõ személyiségeinek hiteles arcmását és a 19. század közepén élt tehetõs polgárokat, akik addig nemigen örökíttették meg magukat.
A dagerrotípia divatja azonban az 1860-as évek elején szinte egy csapásra megszûnt, átadva helyét új fotográfiai eljárásoknak, a ma is használatos negatív-pozitív eljárásnak. Talbot papírnegatívjáról tetszõleges mennyiségû pozitív kópiát lehetett másolni. Az eljárás lényegesen egyszerûbb és olcsóbb volt, a papírkép könnyebben színezhetõ, mint az ezüstös fémfelület, s így sokkal inkább megfelelt a festményekhez és a színes miniatûrökhöz szokott közönség ízlésének.
Az 1880-as évek második felére megjelenik a pillanatkép. Míg a korábbi mûfajok - portré, város- és tájkép, csendélet - a festészettõl örökölt témákat jelenítették meg a fotográfia eszközeivel, a pillanatkép hitelesen tudta rögzíteni egy esemény adott pillanatát a maga teljes részletgazdagságában. A fényképezõk tábora hatalmasra duzzadt, hiszen a könnyen kezelhetõ, a középrétegek, a polgárság számára elérhetõ áron forgalmazott fényképezõgépekkel bárki "sikerült" fényképeket készíthetett. Ezekben a gépekben az üveglemez-negatívot celluloid tekercsfilm váltotta fel, a nyersanyagokat és vegyszereket gyártó fotográfiai nagyipar és a szolgáltatások kiépülésével megvalósult a Kodak-jelmondat: "Csak nyomja meg a gombot, a többit bízza ránk!"
A századvég fotográfiájában a másik döntõ változást a nyomtatott fénykép, a sajtófotó megjelenése hozta. [...]
Fényírdák és fotográfusok
Az 1860-as évek elejétõl sorra nyíltak a fényírdáknak nevezett fényképészmûtermek Pest-Budán és a nagyobb vidéki városokban. Az elsõ fotográfusok az ötvösök, aranymûvesek, gyógyszerészek közül kerültek ki. Nekik voltak ugyanis olyan kémiai ismereteik, amelyeket jól hasznosíthattak a dagerrotípia, majd a papírkép készítésében, õk tudták többé-kevésbé biztonságosan kezelni a mérgezõ és tûzveszélyes vegyszereket. Az 1860-as években jellemzõen megnõtt a festõk száma a fotográfusok között.
A nyomtatott fényképpel párhuzamosan megjelent a fényképezésbõl élõ fotográfus új típusa, a fotóriporter. [...]
Magánfényképezés
A fényképgyûjtés az évtizedek múlásával "össznépi szórakozássá" vált. A családi fényképalbumokban - a rokonok, ismerõsök képei mellett - megjelentek a kor híres embereinek, mûvészeinek, uralkodóinak fotográfiái. Sokan gyûjtötték nevezetes mûalkotások fénykép- reprodukcióit, messzi tájak, városok, mûemlékek fényképeit - néha mint úti emléket, szuvenírt.
Kialakultak a magánfényképezés sablonjai, a leggyakoribb témák a kirándulás, a családi összejövetelek, a nyaralás, baráti és rokoni társaságok. De a mindennapok kis pillanatait, a lakás, a szûkebb környezet: az utca, a város vagy a falu életének apró történéseit is viszontlátjuk az amatõrök felvételein. A fényképpel díszített tárgyak, olcsó ékszerek sokasága öntötte el a bazárokat. Népszerû emléktárgy, úti szuvenír a fénykép. [...]
A mindennapi élet részeként
A két világháború közötti évtizedekben azonban a fénykép a mindennapi élet része lett. Általánosak a fényképes igazolványok, nyilvántartások. A tudomány segítõje, a röntgen, a mikro- és makrofelvételek megszokottá, a társadalomtudományok fontos dokumentációs eszközévé váltak. Egyre több könyvbe kerül fénykép-illusztráció. A reklám- és a divatszakma is mind szélesebb körben alkalmazza.
A fényképezõk tábora is tovább növekedett. Elsõsorban az értelmiség és az alkalmazotti réteg tagjai fényképeztek, postások, vasutasok, tisztviselõk. A munkások alig fotografáltak, a paraszti háztartásban pedig egyáltalán nincs fényképezõgép.
A két világháború közötti korszakból bõséges fényképanyagot ismerünk a jeles politikai és társadalmi eseményekrõl, vezetõ politikusok és családtagjaik közéleti szereplésérõl, a diplomácia protokollképeibõl. Az 1930-as évektõl a népélet, a magyar táj és a hagyományos viselet a fotók elsõdleges témái. A polgári humanista, illetve munkásmozgalmi elkötelezettségû szociofotó a társadalom perifériáin élõk kiszolgáltatottságára, nyomorára irányította a figyelmet. [...]
Az 1930-as évek második felétõl Agfacolor keretezett dia formájában, a színes fényképezés is megjelent.
Az újabb világháború ismét a háborús képek reneszánszát hozta. A hadsereg kötelékében mûködõ, kiképzett katonákból álló haditudósító alakulat látta el a tájékoztatást a hadi eseményekrõl. [...]
A nyilas hatalomátvételrõl hivatalos hírügynökségi és német haditudósítói képanyag tudósít. [...]
A szovjet hadsereg magyarországi harcát a szovjet haditudósítók fényképezték. Képeik pontos hely és idõ megjelölése nélkül, elsõsorban a moszkvai Forradalmi Múzeumból kerültek gyûjteményünkbe.
A háború után a romeltakarítás, az újjáépítés és az élet újraindításának lázában, a kiélezett politikai harcok légkörében dolgoztak a fotóriporterek, fényképeztek az amatõrök.
A politikai propaganda szolgálatában
Az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat, az MDP által irányított diktatórikus rendszer kiemelt szerepet juttatott a fényképnek, amelyet a politikai propaganda fontos eszközeként kezelt. [...]
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeirõl mintegy 2000 felvételt õriz a múzeum. [...]
Az 1956 utáni évtizedekben az MTI fényképszolgálata látta el hírfényképekkel a lapokat. Az MTI fotó igazi nagyüzem lett, riporterei mindenütt ott voltak, ahol "történt" valami: a szocialista ipar, mezõgazdaság és kultúra széles területérõl próbált áttekintést adni, nem titkolt politikai propagandacéllal. [...]
A televíziózás elterjedésével az 1960-as évektõl a képes sajtó jelentõsége megváltozott. A hír, a képes információ a tévébõl jön, a nyomtatott fénykép inkább csak emlékeztetõ, a már látottak felidézésére szolgál.