ORMOS MÁRIA: A nemzetközi erőviszonyok és Magyarország, 1941

Ki a felelõs?

Az Oberkommando der Wehrmacht ügyében lefolytatott nürnbergi perben ("tábornagy-per") benyújtott vádirat többek között leszögezte: "A mérvadó politikusok bûne annál nagyobb, mivel a katonák és tisztek széles tömegeit használják fel egy nemzetközi jogot sértõ bûntett végrehajtásában; az egyes katona vagy tiszt, aki nem tartozik a politikai vezetéshez, nem egyéb, mint a mérvadó politikusok eszköze..."

Nincs kollektív bûnösség

Ezzel az állásponttal alapozták meg azt a döntést, hogy a hadseregeket (Wehrmacht, Honvédség stb.) nem tekintik kollektíve bûnös testületeknek, és a vezetõ katonatisztek közül is csak azokat vonják büntetés alá, akik vagy részt vettek a mérvadó politikai döntésekben vagy pedig a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközi szokásjoggal össze nem férõ, azokba beleütközõ gyilkossági parancsokat adtak ki, illetve ilyeneket saját elhatározásuk alapján hajtattak végre.

A háború kérdésében e szerint - és a gyakorlatban is - a döntõ felelõsség a mérvadó politikai vezetõket illette és terhelte. A felelõsség további megoszlása azonban nagyon is eltérõ lehetett. A végsõ szót ugyan szinte minden esetben az államfõnek kellett kimondania, ezek helyzete és befolyása azonban döntõ módon különbözött. [...]

1941-ben azok az információk, amelyeken Horthy Miklós döntése nyugodott, részben tudatosan félrevezetõek, részben hibásak voltak. Ez annyit jelent, hogy bár a döntésért formailag a fõ felelõsség a kormányzóra hárult, az nagy részében mégis visszahullt azokra, akik tudatosan félrevezették, illetve alapjában hibásan tájékoztatták.

A hadüzenet

Nem kétséges, hogy Bárdossy László miniszterelnök és kormányának többsége eredetileg húzódozott attól, hogy a kis országot belevigye a nagyok gyilkos küzdelmébe. Sajnos nem lehetséges közelrõl megfigyelni azt a tudati-lelki változást és annak motívumait, amelyek a miniszterelnököt végül a másik út választása felé sodorták. E húzódozást mutatja többek között az is, hogy a német szövetségesek körében Magyarország volt az utolsó, amely e döntést meghozta. [...]

Nem kétséges, hogy a döntés során Horthyt mind a miniszterelnök, mind a vezérkari fõnök manipulálta (elsõsorban információk elhallgatásával), és az sem kétséges, hogy az utóbbi mindent megtett, hogy érvek mellett megalapozatlan helyzetmegítéléssel befolyásolja a miniszterelnököt. Bárdossy László legfõbb felelõssége abban állt, hogy Werth Henrik felhõtlenül optimista háborús jóslatának végül hitelt adott. [...]

Németország keleti hadjárata

Nem kétséges, hogy 1940-41-ben a Wehrmacht fantasztikus teljesítményének a csúcsán állt, és ez sokakat megtévesztett. Németország uralta a kontinens nagy részét. Az angol politikusok egyetlen és végsõ reménye (miként egyébként Hitler is megállapította) abban állt, hogy a német hadsereg megtámadja Sztálin birodalmát, és ebben a csatában, ha talán nem is vérzik el teljesen, de legalább kivérzik, és mindenesetre idõhöz juttatja Nagy-Britanniát, valamint potenciális szövetségesét, az Egyesült Államokat. A keleti hadjárat ezért - minden más vonatkozás mellett - harc volt az idõért. [...]

A magyar kormány "tájékozottsága"

[...] hová tették a magyar politikusok a józan mérlegelõ képességüket, amikor ennek a forgatókönyvnek hitelt adtak? Mint láthattuk, Teleki Pál már 1940-ben világosan látta az alapvetõ alternatívát, mert tudott olvasni a térképrõl, és tudta, hogy Németország elõbb vagy utóbb bele kell hogy bukjon abba az agresszív, szinte korlátlan hódító tervbe, amelyet õ már körvonalozódni látott. [...] Világos volt, hogy a kontinens nagy részének német megszállása vagy befolyásolása ellenére nem lehet egyszerûen leírni Nagy-Britanniát és a Brit Birodalmat, valamint az is, hogy London mögött máris ott állt a maga szinte kimeríthetetlen anyagi-gazdasági és élõerõ potenciáljával az Amerikai Egyesült Államok, és hogy csak idõ kérdése, mikor fog az USA gyakorlatilag is beavatkozni a küzdelembe. [...]

Két világhatalommal szemben

Mindez gyorsan be is következett, miközben a Werth Henrik-féle jóslat ugyancsak gyorsan megbukott. Alig indultak el a német alakulatok, midõn július 12-én aláírták az angol-szovjet egyezményt a kölcsönös segítségnyújtásról és arról, hogy egyik hatalom sem köt különbékét. Mi több, 1941. augusztus vége felé az angolok és a szovjetek már közös hadmûveletet kezdtek Irán ellen. Nem maradt el ennek következménye Magyarország vonatkozásában sem. Jóllehet London 1940-41 folyamán többször is fenyegetõzött azzal, hogy hadat üzen Magyarországnak, amennyiben támogatást nyújt a német hadmûveletekhez, az angol kormány ezt a jugoszláviai akciókban való magyar részvétel ellenére mégsem tette meg, amiben vélhetõen Teleki miniszterelnök öngyilkossága nagy szerepet játszott. A Szovjetunió magyar megtámadása után azonban valóban hadat üzent.

[...] Már 1941 augusztusában világossá vált, hogy a német villámháborús terv megbukott. Ezt maga Werth is tudta, midõn félmilliós magyar haderõ frontra küldését kezdte követelni, miközben támadta a magyar kormányt a hadviselésben mutatkozó "kelletlensége" miatt, és fantasztikusan fényes jövõt vázolt fel egy olyan általa ismerni vélt német terv keretében, amelynek során a Kárpát-medencébõl kitelepítenek minden idegent, hogy azt egyedül és kizárólag a magyarok tölthessék be.

Bárdossy e terv ellen teljes erejébõl tiltakozott, beleértve ebbe az általa irracionálisnak és veszedelmesnek tartott telepítési terveket is, és ennek minden bizonnyal nagy szerepe volt abban, hogy a kormányzó egyik napról a másikra cserét hajtott végre a vezérkari fõnöki poszton. [...]

Hadüzenet az USA-nak

A lejtõ további állomása volt, hogy német kívánságra Bárdossy december 12-én hadat üzent az Egyesült Államoknak, majd 1942 januárjában hozzájárult egy az addiginál sokkal jelentõsebb magyar részvételhez a keleti hadmûveletekben (ennek megfelelõen kezdték el hamarosan a 2. hadsereg felállítását), jóllehet ekkor már mind a nemzetközi erõviszonyok világosan kirajzolódtak, mind a gyors német gyõzelem teljesen kilátástalanná vált. [...]

Bárdossy bukása

E politika felett - jóval azelõtt, hogy bármilyen törvényszék számon kérte volna - az elsõ ítéletet, konzervatív tanácsadóira hallgatva, maga a kormányzó mondta ki, amikor 1942. március 7-én távozásra szólította fel Bárdossyt, hogy olyan új miniszterelnököt kereshessen, aki a szakadék felé tántorgó szekeret talán még megállíthatja a lejtõn.

Ha egy hibás, rossz, nemzetellenes döntésért a fõ felelõsséget a mérvadó politikai vezetõ kör viseli, úgy az 1941. június 26-27-i történelmi léptékû tévedés ódiuma formailag ugyan a kormányzóra, az õ hû tájékoztatásának hiányában azonban mégis elsõsorban a miniszterelnökre (és mellette az õt is manipuláló vezérkari fõnökre) hárul vissza.

Vissza a tartalomjegyzékhez