GYÖRFFY GYÖRGY: Magyarok a steppén. Magyarok és elődeik, I.

Napjainkban szemlélõi vagyunk egy nagy múltra visszatekintõ nézet, a kettõs vagy többszörös honfoglalás elmélete megelevenedésének.

Ennek az elméletnek a lényege az, hogy a magyar nép nem a 895-i honfoglalás alkalmával költözött a Kárpát-medencébe, hanem már ezt megelõzõen, egy keletrõl jött népvándorlás során. Abban a tekintetben megoszlik az új nézetet valló kutatók véleménye, hogy egy vagy több korábbi honfoglalást kell-e feltételezni, és hogy mely alkalommal költözött be az a finnugor alapnépesség, amelyet Árpád a honfoglaláskor itt talált. [...]

I. Magyarok elõdei a steppén

[...] Ma már nyilvánvaló, hogy a modern nyelvi nemzet fogalmával az ókori és középkori etnikum nem közelíthetõ meg, és a népvándorlás kori népek etnikai kontinuitásának feltételezése még akkor is kérdéses, ha a név azonos, és a nevet hordó mag bizonyos kontinuitása állapítható meg. A népnevek mögött rejlõ etnoszociológiai folyamatok megismerése ugyanakkor hozzájárulhat olyan történeti folyamatok felderítéséhez, amelyek a modern nemzetfogalom torzító szemüvegén át nem érzékelhetõk.

A konkrét példák elõtt a népvándorlás népeirõl szólok néhány szót, és arról, hogy mi rejlik a népnevek mögött.

Heterogén nomádok

Az i. e. II. évezredtõl kezdve évezreden át lovas nomád népek nyomultak Nyugat felé az Eurázsia tengelyét alkotó steppeországúton. Az iráni nyelvû kimmereket, szkítákat, szarmatákat és alánokat török és mongol nyelvû törzsek, hunok, bolgárok, avarok, türkök, besenyõk, úzok, kunok és tatárok követték, miközben a steppén maradt iráni töredékeket is sodortak magukkal.

E nomád népek már megjelenésükkor sem voltak homogének, egyivásúak; nemzetségeik és törzseik a füves pusztán aszerint álltak össze "néppé", ahogyan egyik vagy másik nemzetségnek, törzsnek sikerült az élre verekednie magát és megszerveznie a többieket. A csatlakozott vagy behódolt törzseket katonai segédnéppé degradálva sorolták maguk mellé, a véres harcban legyõzötteket pedig állatállományukkal együtt szétosztották, s ezek rab cselédként dolgoztak az úr "auljában", nomád gazdasági üzemében. Ilyen módon amikor Európa kapujában megjelent egy nomád nép, ez inkább már csak a nevében volt azonos az élre került belsõ-ázsiai "õsnemzetséggel", embertanilag, sõt olykor nyelvileg is heterogén alakulat volt.

Nomádok, megtelepült népek

A népvándorlás sodrába azonban nemcsak tiszta nomádok jutottak be, hanem félig megtelepült steppei peremnépek is. Ennek oka egyrészt az, hogy a steppei nomádok többnyire szimbiózisba kerültek a mellettük lakó erdei és ligetes pusztai népekkel, másrészt az, hogy az erdõlakó steppei peremnépek a belsõ-ázsiai példák tanúsága szerint könnyen és gyorsan változtattak életformát, idomultak a pusztai életmódhoz. [...] A peremnépek és nomádok egymást kiegészítõ gazdasága mindkét oldalnak hasznos szimbiózishoz vezetett, melyet természetesen a nomád fél uralkodó rétege fölözött le. [...] A közösséget a vezetõ etnikum katonai apparátusa fogta össze, és mind az ókorban, mind a kora középkorban ez volt a döntõ etnikumképzõ tényezõ. A legyõzöttek igyekeztek a gyõzõhöz hasonulni, felvették nevét, és külsõségekben is követték némely szemmel látható jellegzetességét. [...]

A "magyar" népnév

[...] A magyar, hajdan mogyer népnév két tagból álló elhomályosult összetétel: utótagja a finnugor er férfi, ember szó, míg elõtagja az ugor népek közös neve volt. [...] A magyaroknak török törzsekkel, az obi-ugoroknak pedig egy tajgalakó õsnéppel való egybeolvadása elõtt manycs(i) néven nevezte magát a finnugoroknak a Volga-Káma- Ural-vidéken lakó délkeleti ága. [...]

Ez a népnév egyezik az indoeurópai népek saját magukra használt nevével, az indoeurópai mánu-, [...] ember, férfi’ szóval.

Ennél a nyelvészetileg megalapozott egybevetésnél megoldatlan kérdésként vetõdik fel, hogy hogyan válhatott az indoeurópaiaknak saját magukra ‘ember, férfi’ jelentéssel használt neve a délkeleti finnugorok saját magukra használt népnevévé?

Ami a földrajzi kereteket illeti, ismeretes, hogy a hunok megjelenése elõtt az eurázsiai steppeországút indoeurópai eredetû irániak lakhelye volt, s a magukat a fenti néven nevezõ óirániak szomszédosak voltak a finnugorokkal, majd az irániak az ugorokkal. Ennek a szoros kapcsolatnak emlékei a finnugor õsnyelv óiráni és az ugor nyelvek közös iráni jövevényszavai. [...] Ha a steppelakó irániak egy csoportja kiterjesztette uralmát a szomszédos ugorokra, a "társadalmi mimikri" arra késztethette az ugorokat, hogy hasonuljanak a gyõzõhöz, felvegyék a hódító nevét, és magukat hasonló néven mansinak mondják. [...]

"Kettõs honfoglalás"?

E történelem elõtti érintkezés kérdésében akkor fogunk tisztábban látni, ha a magyar nyelv iráni jövevényszavai új feldolgozást nyernek, de az elmondottak lényege: feltûnik egy nép, amely nevének gyökerében indoeurópai, nyelvében finnugor, mûvelõdésében "onogur" és politikai szervezetében "türk" - már most is szemlélteti, hogy milyen sok összetevõvel kell számolni egy steppei nép alakulásában.

Steppei peremnépek már a kimmerek uralmától kezdve bekerülhettek a népvándorlás sodrába, s így elvben számolni kell azzal a lehetõséggel, hogy maguk vagy töredékeik eljutottak a Kárpát-medencébe. Egy ilyen feltevés azonban még forrásszerû bizonyítás esetén sem jelenti szükségszerûen azt, hogy az ide sodródott néptöredék a Kárpát-medencében eredeti népiségét, nyelvét megõrizte. A Kárpát-medence ugyanis egyik nomád "honfoglalás" idején sem volt lakatlan, az itt talált és ide költözött köznép pedig a gyõztes nomád törzs uralmi keretei között alakult "néppé".

 

II. A Kárpát-medence lakói

Avarok

Ami az avarokat illeti, a történeti adatok és a régészeti-embertani leletek alig hagynak kétséget afelõl, hogy heterogén népalakulat volt. Már az Európába költözött igazi avarokat, a "varkunokat" is csak ál-avaroknak mondják a bizánciak, a Kárpát-medencében meg éppenséggel gepidákkal, szlávokkal és más népelemekkel elegyedtek oly módon, hogy a vezetõ rétegben a honfoglaló avarok voltak fölényben. Az avarok adták az uralkodóházat. [...]

Ebben a heterogén közösségben pedig bizonyára hatott a kora középkori néppé válás folyamata, ami azt jelentette, hogy a nem avar nyelvû alattvaló elõbb-utóbb avarnak vallotta magát. Nem csupán azért, mert a vezetõ avar etnikum katonai apparátusa fogta össze a közösséget, hanem mert erre késztette a "társadalmi mimikri". Ez azt jelentette, hogy a magukat avarnak vallók relatív aránya a Kárpát-medencében sokszorosára nõtt, annak ellenére, hogy viszonylag mind kevesebb volt köztük az igazi ál-avar, a "várkony". De azt is jelenti, hogy amikor a "nemzetfenntartó" avar uralkodó osztály katonai kíséretével együtt elbukott, a "társadalmi mimikri" arra késztette az egykori avar alattvalókat, hogy sietve bolgárrá, frankká és morvává váljanak. [...]

Nép és utódai

Az egykori avar birodalom különféle nyelvû alattvalói, kisebb "várkony" néprészek, ogur-bolgárok, szlávok, gepidák és a frissen Pannóniába telepített görög-római kézmûvescsoportok elvben tovább örökíthették volna a birodalomban beszélt nyelveket, a történelmi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a kor nem kedvezett az etnikai-nyelvi folytonosságnak. Az I. évezred Európája etnikai tekintetben fortyogó kohónak tekinthetõ, s benne a különféle törzsek az ezredforduló táján álltak össze és szilárdultak meg új elrendezésben, s a néppé válás az ekkor kialakult uralmi keretek szerint történt. Ilyen módon egy népvándorlás kori nép még akkor sem egészen azonos utódaival, ha neve történetesen egyezik. Nyelvcsaládok - mint germán, román, szláv és ugor - folyamatos továbbélésérõl beszélhetünk, etnikumok kontinuitásáról azonban nem: az olasz, francia, német és holland ugyanúgy nem alakult még ki, mint a lengyel, szlovák, horvát és román. Árpád hét mogy-er törzse magyarul beszélt, de csak ezt követõen, a 10. században, a kabarok, dunai szlovének és "várkony" töredékek beolvasztása nyomán nyerte el végleges népi arculatát. [...]

A magyarok megjelenése

Ezen a ponton érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy mik egy etnikum ismérvei, és azok milyen tudományos eszközzel foghatók meg.

Ma a nemzet fogalmon mást értünk, mint a középkor embere. A mai "nyelvi nemzet" elképzelése szerint magyar az, akinek az anyanyelve magyar, aki magyarnak vallja magát és közösséget érez más magyarokkal, egyszóval van "mi-tudata". [...]

A régmúlt vizsgálatában ténylegesen két konkrétan megfogható etnikai sajátossággal számolhatunk, a nyelvvel és a közösség mi-tudatával, ami a népnévben nyilvánul meg.

A magyar nyelvet és a magyar népnevet illetõen rögtön le kell szögeznünk, hogy a Kárpát-medence honfoglalás elõtti tulajdonnévanyagában (a 9. századi Pannóniából közel félszáz helynevet és személynevet ismerünk!) igazolhatóan magyar nyelvû nem fordul elõ, és a magyar népnév a honfoglalás elõtt itt nem mutatható ki. Ezzel szemben a mohamedán geográfusok 870 tájáról származó leírásában az etelközi magyarok nevét madzsgharija alakban adják meg, finnugor eredetû neve volt vezéreiknek: Levédinek, Leventének és Ondnak, mint ahogy finnugor eredetû -d képzõ található Árpád nevében is.

Mindez nem zárja ki, hogy kisebb magyar csoportokat a steppeországúton zajló népvándorlások ne sodorhattak volna a Kárpát-medencébe, annyi mindenesetre nem jutott belõlük ide, amennyi maradandó nyomot hagyott volna, vagy éppenséggel meghatározta volna a 9. századi Kárpát-medence etnikai-nyelvi arculatát. [...]

A kettõs foglalás kizárása

Az írott források nem támogatják azt a feltevést, amely szerint a magyarság tömegei a 895-i honfoglalást megelõzõen költöztek volna a Kárpát-medencébe.

Az antropológus és régész oldalról felhozott meggondolkoztató érvek e tekintetben azért nem perdöntõek, mert csontvázak és az anyagi kultúra kiásott emlékei alapján alig lehet nyelvet és etnikai hovatartozást meghatározni. Nyelv és népi tudat csak nyelvészeti és történeti forrásanyag alapján, e tudományok módszereivel fogható meg. Különösen nehéz az embertani és régészeti leletek alapján való etnikai különbségtétel olyan esetben, amikor ugyanarról a területrõl beköltözött, hasonló kultúrával rendelkezõ népekrõl van szó. E népek gazdasági életének, társadalmi szerkezetének és mûvelõdésének szinte az azonosságig menõ közelállását tekintve és folytonos embertani keveredésük láttán inkább fogalmazhatunk úgy, hogy "rokon" népekrõl van szó, még akkor is, ha nyelvük és nevük nem egyezik. Ilyen értelemben véve tényleg beszélhetünk róla, hogy a magyarok honfoglalását "rokon" népek honfoglalásai elõzték meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez