PÓK Lajos: A világ a XX. század elején
Európából nézve -- amely a felvilágosodás, az első ipari forradalom, sőt bizonyos mértékig a reneszánsz óta 1914-ig a leghatékonyabb kultúra, civilizáció szülőföldje és terjesztője volt -- a többi földrész civilizációja, kultúrája muzeális világnak, "egzotikus állóvíznek", szellemileg és társadalmilag erőtlennek, mérhetetlenül elmaradottnak látszik. A Földön 1900- ban kb. 1,6 milliárd ember él, Európa 400 milliós lélekszámmal viszont egynegyede sem volt a Föld lakosságának. Mégis többnyire innen indulnak el, itt születnek az emberi lét időszerű lehetőségeit művészettel és tudománnyal diagnosztizáló gondolatok, az új termelőeszközök és fegyverek, a kreatívabb gazdasági módszerek.
Politika, társadalom
Európában működik az a politika is, amely a 19. század végétől növekvő mohósággal tekinti magát az egész Föld lehetséges birtokosának -- Ázsia, Afrika népeinek értékeit pedig profitforrásnak, földjüket fontos nyersanyagok lelőhelyének, lakosságukat felvevőpiacnak. [...]
Többnyire sikeres katonai kísérletek nyomán a Föld még felosztható területeiből új gyarmatok lesznek. Egy ideig Dél-Afrika is angol gyarmat; Kongó a belgáké. A németek Afrikában és az óceániai szigetvilágban jutnak az igényeiknél kisebb területekhez. Sikertelen kísérlet az olaszoké, akik vereséget szenvednek az abesszin csapatoktól. Később azonban kárpótlásként megkapják a bomló Oszmán Birodalomból Líbiát és a Dódekanészoszt. [...]
A világgazdaság kialakulása
A nagy gyarmatosító országokban koncentrálódik a termelés; növekvő tőkeexportjuk politikai erővé is válik.
Az ipari termelés az első világháború előtti negyedszázadban több mint háromszorosára nő a világon. Nagy vasútépítések is folynak. (1914-ben már több mint egymillió kilométer vasút volt a Földön.) A szénbányászat több, mint egymillió tonna szenet hoz felszínre. A világ acéltermelése megközelíti az évi 50 millió tonnát, meggyorsítva a gépgyártást is. Az új energiaforrások, az olaj és az elektromosság összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak a korábbinál. A vasút elterjedése, új vízi utak építése, a tengeri hajózás tonnatartalmának rohamos emelkedése oldja meg a szállítási problémákat.
Az a fogalom, hogy világgazdaság, a 20. század elején születik meg. [...]
Időleges stagnálások, gazdasági válságok ellenére a fejlődés lendülete rendkívüli erejű, főképp amikor kibontakozik az európai nagyhatalmak fegyverkezési versenye.
A fellendülés azonban ekkor sem terjed ki egész Európára. Éppen ebben a másfél évtizedben alakulnak ki jelentős különbségek például Oroszország, Spanyolország, valamint Anglia, Franciaország és Németország között. [...]
Európa arcát, társadalmi és kulturális folyamatait is nagyon különböző módon alakította a gazdasági, technikai fejlődés. Párizsban 1889 óta áll az Eiffel- torony; egy lehetőségeire büszke korszak és önérzetes társadalom szimbólumaként. Amerikában már épülnek a felhőkarcolók. A városiasodás tempója -- elsősorban a gazdaságilag gyorsan fejlődő országokban -- hihetetlenül meglódul. [...]
A civilizációs forradalom árnyoldalai
A haladáshit virágkorában azonban a gazdasági, technikai haladás árnyoldalai is egyre szembetűnőbbek. [...]
Most éppen a szellemi elit java ad hangot balsejtelmeinek: a látványos technikai, gazdasági sikerek mögött a laicizálódó polgári társadalmak elsivárosodására figyelnek fel a művészek. [...] Nietzsche hatása a századelőn bontakozik ki az egész európai kultúrában; eszméi robbantják nemcsak a vallás, hanem a tudomány, a társadalomirányítás addigi tabuit, és csak igen kevesekre korlátozzák a gondolni érdemes új gondolatok hiteles képviseletét. [...]
Tarthatjuk az első világháború előtti negyedszázadot valamiféle küszöb-korszaknak is; amikor a környezetszennyezés és -pusztítás mellett szinte hiánytalanul megjelennek -- egyelőre veszélyességük vagy áldásos jövőjük híre nélkül -- a 20. század történetét meghatározó eszmék, felfedezések, politikai szándékok.
A felbomló Oszmán Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia területén új nacionalizmusok is ébrednek. Egyelőre még csak nemzeti függetlenségüket vagy a szomszédos nemzeti államokhoz való csatlakozást keresik. [...]
A szociális gondoskodás "gyermekkora"
A 19. század végén már egyre többen vannak a hatalmas gazdasági fejlődés áldozatai is. A személyiség, a gondolkodás, a szólás, a vállalkozás szabadsága szinte sohasem érvényesül azonos szinten az egyes társadalmakban; Európában sem, Európán túl pedig a rabszolgaság vagy a kvázi-rabszolgaság sem ritka még. [...]
A szociális gondolkodás és gondoskodás a gazdagabb országokban is igen alacsony színvonalú, akárcsak az érdekvédelem. A munkaidő még 10-14 óra, csak 1918 után csökken 8 órára, ráadásul az egyes országokban eltérő időben. Különösen a kialakuló iparvidékeken és a nagyvárosokban élő munkás milliók vannak kiszolgáltatva a kapitalista gazdaságot kísérő konjunktúrák és dekonjunktúrák hullámzásának, a nyomornak, a munkanélküliségnek. [...]
A polgárságnak ekkorra már nem marad szinte semmi közös érdeke a munkássággal. A polgárságot ugyanis gyorsan differenciálják a gazdasági folyamatok. A bankok, nagyüzemek tulajdonosai már egyre gyakrabban kapcsolódnak be az állami hatalmi mechanizmusok irányításába. A középpolgárság és a kispolgárság is számos, külön érdekű rétegre szakad, és ennek megfelelően alakul a politikai képviseletük is.
A munkásság és a nők színre lépése
A negyedik rend politikai önvédelmi szerveződése a 19. század öröksége. [...]
A 20. századra átáradó hatásával, mind elméleti, mind mozgalmi vonatkozásban legjelentősebbnek Karl Marx és Friedrich Engels nézetei bizonyulnak a szocializmus, a kommunizmus társadalmi lehetőségeinek eszméjével. Szerintük a munkásosztály feladata, hogy osztályharcának végeredményeként eljusson a proletariátus diktatúrájáig.
Éppen a 19-20. század fordulóján bontakozik ki a Marxra, Engelsre hivatkozó szocializmus-elképzelések vitája, továbbá a nézetek, mozgalmak polarizálódása forradalmi és reformer, békés szárnyra. A Lenin irányította orosz bolsevikok és az Eduard Bernstein szellemi hatásával működő revizionista szociáldemokrata pártok jelzik a szocialista kommunista ideológiák és mozgalmak pólusait. [...]
A katolikus egyház -- elsősorban XIII. Leó pápa "Rerum Novarum" kezdetű enciklikájában, még a múlt század végén, 1891-ben az osztályharcos konfliktusok, a forradalmi tendenciák ellen lép fel, a keresztény igazságérzet, a türelmes segítőkészség történelmi szerepét hangsúlyozva. A 20. század elején már a legtöbb európai országban működnek az enciklika szellemét képviselő keresztényszocialista pártok.
A századelő társadalmi harcai között a kor sajtója igen gyakran emlegeti a nők törekvéseit, akik magukat a legnagyobb elnyomott tömegnek tartják. A nőknek még nincsenek politikai jogaik, személyes jogaik is korlátozottak. Az utcai tüntetéseket az angol szüfrazsettek kezdik a politikai jogokért, gazdasági függetlenségért és a születésszabályozás szabadságáért.