S. P.: Irigyelt házasság, majd a hontalanság

 

1940. április 27-én, egy verőfényes tavaszi szombaton, hatalmas tömeg gyülekezett a rendőrkordon mögött a Szilágyi Dezső téren és az odavezető szűk utcákon. Több ezren szorongtak itt órákon át, abban a reményben, hogy legalább egy röpke pillantást vethetnek a téren álló református templomban frigyre lépő vőlegényre, nagybányai Horthy Istvánra, a kormányzó idősebbik fiára és az arára, marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőre. Nem is csalódtak a jó helyen álló várakozók, hiszen megcsodálhatták a násznépet, az államfőt és a hitvesét, a legfőbb állami méltóságokat, számos arisztokratát, összesen mintegy hétszáz rangos személyt, mert ennyien fértek be a házasságkötési szertartás színhelyére. Aligha volt más alkalommal látható ennyi tengerzöld, gyöngyszürke, aranybrokát, ódon csipkékkel és patinás ékszerekkel díszített öltözék a történelmi nemzetségek asszonyain és leányain, ennyi sötétvörös, fekete és viola színű díszmagyar és fényes katonai egyenruha a férfiakon. Különös ellentétet jelentettek a templom bejáratánál felsorakozott pilóták, egyszerű, kék overalljukban. Meglehet, az volt a szerepük, hogy kifejezzék a vőlegény polgári ízlését és elkötelezettségét -- mérnökember lévén -- a modern technika világa iránt.

Az esküvő délutánján az újdonsült férj a budaörsi repülőtéren beszállt szürkére festett Arado 79-es típusú sportgépének pilótaülésébe. Mellette foglalt helyet a repülést szintén kedvelő felesége, és útra keltek a több ezer kilométeres légi nászútra Olaszország, Törökország és Egyiptom felé.

Az Edelsheim-Gyulai család, Ily grófnő famíliája, két ágra vezette vissza az őseit. A legtöbb Gyulai férfiú magas katonai tisztséget töltött be a korábbi századokban. Gyulai Ferenc, e néven a második, 1701-ben kapott magyar grófi rangot. A hatodik Ferencnek, akit Ferenc József olasz tartományai kormányzójává nevezte ki, nem volt gyermeke. A családi név fenntartása végett örökbe fogadta volna unokaöccsét, báró Edelsheim Lipótot. Az ő fia kapta meg a Gyulaiak magyar grófi titulusát. Gróf Edelsheim-Gyulai Lipót és Odescalchi Irma hercegnő fia volt ifjabb Edelsheim-Gyulai Lipót. Ilona leánya 1918-ban született első feleségétől, gróf Pejacsevich Gabriellától.

Edelsheim-Gyulai Ilona a család Dísz téri palotájában élte leányéveit. Horthy István a megismerkedésükről az esküvői napokban csupán ennyit volt hajlandó elárulni egy újságírónak: "Ily grófnő még egészen kislány volt, amikor először találkoztunk, először beszélgettünk egymással. Igaz ugyan, hogy azután sokáig nem láttuk egymást, de az első találkozást azóta sem felejtettük el. Az pedig, hogy mikor jegyeztük el egymást, továbbra is a mi titkunk marad, annak ellenére, hogy a mi eljegyzésünk története igen egyszerű: mindketten boldogok vagyunk."

Horthy Istvánné a férje 1942. augusztus 20-án bekövetkezett tragikus halála után az előző évben született kisfiával, Istvánkával élt és vöröskeresztes nővérként is dolgozott. Majd 1944. szeptember-októberében súlyos teendők hárultak reá. Azon -- jószerével egy kézen megszámolható -- kiválasztottak közé tartozott a budai Várban, akikben a kormányzó feltétlenül megbízott, ezért fontos feladatot kapott a kiugrási kísérlet előkészítésében. Közreműködött a szeptember végén Moszkvába küldött fegyverszüneti delegációval való titkos rádiókapcsolat fenntartásában, a rejtjelezett szövegek megfejtésében. A roppant kockázat ellenére férfiakat, katonákat is megszégyenítő módon mindig bátran és higgadtan viselkedett, őreá bármikor számítani lehetett. A kormányzó menye a szűk csoport egyik legszilárdabb tagjának bizonyult.

A fájdalmas kudarcot október 15-én és a következő napokban együtt élte át a kormányzói párral, és fiával együtt velük tartott a német fogságba, majd az emigrációba. A hontalanság hosszú évtizedei alatt ő volt a család gondviselője, nemtője.

Vissza a tartalomjegyzékhez