A víz, mint az élet alapeleme, a vallási szimbólumok között a legelterjedtebb, s magától értetődően ott van a zsidó nép vallási jelrendszerében. Az Ószövetségben Isten a vizek felett is úr, legyenek azok akár félelmetesek, akár tisztító vizek. [...]

A víz szerepe

A keresztelés alámerítést jelent, a keresztség legelterjedtebb neve latinul baptismus. A görög baptizein igéből származik, aminek a jelentése elmeríteni, alámeríteni, leönteni, megmosni, tisztítani. Keresztelő Szent János a Jordán vizével keresztelt a "bűnök bocsánatának" érzékletes kifejezése végett. A keresztség újszövetségi értelemben a lélek megtisztulását eredményezi. Pál apostol ehhez még új szimbólumot adott: a hitjelölt alámerülése a vízbe és felmerülése a vízből az ô Krisztussal való eltemetkezését és lelki feltámadását jelképezi (Róm 6, 3-11). [...]

Az Apostolok cselekedetei számos keresztelésről tudósít, ami a keresztény tanítás és erkölcsi követelményrendszer tudatos elfogadásakor történt, noha kezdettől fogva bizonyíthatóan voltak gyermekkeresztelések is. [...]

A keresztelés anyaga, a víz és mikéntje, az alámerítés tehát az első keresztény nemzedékek idejében már problémaként fölmerült, s gyorsan megszületett az a döntés, amely egyszerre ragaszkodott az üdvtörténeti alapadottsághoz - a víz érintse a keresztelendő testét, éspedig a fejét - és megengedőnek mutatkozott a teljes alámerítést illetően, ami korlátozta volna a keresztség kiszolgáltatásának a lehetőségét.

A keresztelés ideje

A keresztségről számos egyházatya értekezett. Közülük elsőnek Tertullianus szentelt önálló muvet a 2-3. század fordulóján a keresztségnek. Ebben a keresztelés időpontjának megjelöléséről is szó esik. [...]

Az egyes keresztény közösségek életében a húsvét és a pünkösd vigiliája, bevezető éjszakai virrasztása volt a keresztelés rendes ideje; az utóbbi akkor, ha a keresztelendő húsvétkor betegen feküdt. Keleten a 2. századtól kezdve jelentkezett az Epiphania, január 6-a ünnepe, amelyen az egyiptomi gnosztikusok Jézusnak a Jordánban Keresztelő Szent Jánosnál történt keresztségét ünnepelték, s ôk ilyenkor is kereszteltek. [...] Galliában öt nap volt ilyen a 4-5. századtól: karácsony, vízkereszt, húsvét, pünkösd és Keresztelő Szent János ünnepe, június 24. Ezzel párhuzamosan Észak-Afrikában Hippo püspöke, Szent Ágoston Tertullianus nyomán kijelentette, hogy minden nap lehet keresztelni. Nagy Szent Leó pápa (440-461) szerint pedig minden vészhelyzetbe, például hajótöréskor vagy súlyos betegségben. Az Ibériai-félsziget egyházaiban az apostolok és a vértanúk ünnepein is kereszteltek.

A keresztelés helye

Ami a keresztség helyét illeti, az Apostolok cselekedeteiben szereplő változatos megoldások mind megvalósulhattak, noha elsősorban a folyóvíz, sôt maga a Jordán jött számításba, szimbolikus ereje miatt. [...] Az üldözöttség idején ha nem elhagyott helyeken, szabadban, akkor a magánházaknál, rejtekben vagy éppen börtönökben kereszteltek. Ha azonban a keresztségre készülőket előbb kivégezték, mielőtt legalább a homlokukat néhány csepp víz érintette volna, akkor ôk vérkeresztségben részesültek, vagyis vérontásuk számított a keresztségnek.

A kereszténység teljes szabadságát jelentő edictum Mediolanense (313) után tekintélyes épületállományhoz jutottak a keresztények istentiszteleti célokra. Sorra jelentek meg a külön építmények vagy legalábbis a templomokban elkülönített térrel a keresztelőmedencék, amelyekben alámerítéssel lehetett a szentséget kiszolgáltatni. A templomokban legtöbbször a bejárathoz közel helyezkedtek el a keresztelőmedencék, amelyek idővel keresztelő- kutakká lettek. [...]

Ki keresztelt?

A keresztelés kiszolgáltatásával kapcsolatban számos jogszabály született az első századok óta. Eleinte csak az apostolutód-püspökök keresztelhettek, majd a megtértek sokasodásával a papok, a szerpapok, s végül vészhelyzetben akármelyik hívő is. [...] A gyermekek keresztelésénél maradt meg legtovább a teljes test alámerítése a vízbe, de legalábbis a teljes test lemosása. Ha ez fából készült edényben történt, az edényt utána elégették. Ez már a középkori egyházak védekezése a babonás cselekmények kialakulása ellen. Az újonnan kereszteltek fehér köntöst öltöttek és nyolc napon át viselték, majd keresztelésük évfordulóján visszatértek a színhelyre hálát adni. A középkori Magyarországon Esztergom mintájára ez a húsvét esti vecsernyében kapott helyet.

*

A magyarok kereszténnyé válása során a hittérítők saját rítusuk szerint, amely lényegét tekintve egyetemes volt, eleinte élô vizekben kereszteltek, vagy a meglévő, a honfoglalás előtti században már muködő, a Dunántúlon félszáznál is több templomban. A forma változatos lehetett, a tartalom-hatás azonban egyet eredményezett: a magyar nép belépését, felvételét a nyugati keresztény közösségbe, s vele a hit meggyökerezését.

Vissza a tartalomjegyzékhez