KRONSTEIN GÁBOR: "Barátunk" - Raszputyin. A cári család bizalmasa

 

Az utolsó Romanov cár, II. Miklós (ur. 1896-1917) és felesége, Alexandra Fjodorovna (Alix hessen-darmstatti hercegnõ, Viktória angol királynõ unokája) nevezte így levelezésükben s naplóikban lelki támaszukat, bizalmasukat, Grigorij (Jefimovics) Raszputyint - még "Grigorij atya" halála után is. Hatását mutatja, hogy az 1919-ben kivégzett cári család minden tagja viselt testén valamilyen Raszputyin- ereklyét.

Kereskedéssel is foglalkozó gazdacsaládban született 1869-ben, a szibériai Pokrovszkojéban. Élete elsõ szakaszában, 1897-ig apja földjén dolgozott, családot alapított. A félig analfabéta, kicsapongó életû muzsikot közvetlen környezetében megvetõen csak "részeges Griská"-nak nevezték. Ezt követte "megvilágosodásá"- nak öt vándoréve. Raszputyin mint vándorszerzetes végiggyalogolta Oroszország számos vidékét. A hivatalos pravoszlávia mellett megismerkedett a népi (eretnek) pravoszlávia tanaival is. Meggyõzõdésévé vált, hogy a megrendült bizalmat a pravoszláv hitelvekben és a cári autokráciában úgy lehet helyreállítani, hogy kiválasztott személyek, igehirdetõk, "szent emberek" közvetítésével közvetlen, misztikus kapcsolatot teremtenek az egyeduralkodó és a nép - a parasztság - között. Raszputyin e közvetítõk közé sorolta magát. [...]

Raszputyin is, mint számos hasonló szerzetes és prédikátor, belsõ hitének meggyõzõ kifejezésével erõsítette maga körül a lélektani aurát. A sztarec jól ismerte a Bibliát és ismert sok korabeli egyházi mûvet. Ösztönösen helyesen ismert föl sok társadalmi jelenséget. [...]

Raszputyin nem volt szélhámos. Élete végéig tisztelte és szerette az uralkodópárt s gyermekeit. [...]

Rendkívüli befolyásának a cári pár szokatlan lelkivilágában rejlik a magyarázata. II. Miklós jó és tiszta ember volt, de akaratgyenge. Olykor megátalkodottan makacs, máskor könnyen befolyásolható. Csak a feleségében bízott meg maradéktalanul. Világnézete autokrátori volt, természete nyárspolgári.

A cárné, aki férjénél mûveltebb, erõs akaratú és uralomvágyó asszony volt, sokáig feszültségben élt a vele ellenséges környezetben. Érzelmi labilitását csak fokozta, hogy négy lányt szült, majd amikor megszületett a trónörökös, titkolnia kellett, hogy fia vérzékeny. Férjével együtt a misztikában kerestek vigaszt. Várták azt a személyt, aki lelki támaszt nyújt nekik, megóvja a haláltól kisfiukat, és tanácsaival megerõsíti a dinasztia helyzetét.

Több személlyel próbálkoztak, míg 1905 novemberében megismerték Raszputyint. Jelenléte megnyugtatta a beteg cárevicset. Kezdetben a cári család magánügyének tekintette kapcsolatukat Grigorij atyával, aki nem kért tõlük ellenszolgáltatást (akkor még), puritán módon élt, és nem szólt bele a nagypolitikába.

A politikai elit hamarosan felismerte, hogy a sztarec közel áll az uralkodóhoz és szûkebb családjához. Befolyását elõbb a szélsõjobb, nemsokára az egyház reformerei, utóbb a reformkonzervatívok próbálták felhasználni. Még a bolsevikok is számoltak vele rövid ideig mint esetleges szövetségessel. A sztarecnek azonban nem volt válságos idõkre szóló politikai programja. Híveivel rakta tele a Szent Szinódust, és növekvõ befolyással volt a miniszterek kiválasztására. Ez a világháború kitörése után vált meghatározóvá, amikor a cár átengedte a polgári irányítást a feleségének.

Raszputyin fokozatosan visszatért fiatal éveinek duhaj, züllött életmódjához. Tudatosan provokálta ellenségeit, akik sorra belebuktak vádaskodásaikba. A sztarec 1913-ban lelki válságba került: megingott tanaiba és önmagába vetett bizalma. Megkezdõdött átalakulása cinikus kalandorrá. Kalandor pénzemberek befolyása alá került. Egyre több megvesztegetést fogadott el. Csak a halála utáni vizsgálatokból derült ki, hogy e pénz nagy része elment két hadikórház finanszírozására, amelyeket a cárné és bizalmas barátnõje tartott fenn.

Raszputyint 1916. december 18-ára virradóra gyilkolták meg. [...]

Ma, amikor az irattárak már hozzáférhetõk, tárgyilagosan lehet megítélni Raszputyint. Nem volt emblematikus jelentõségû személy, nem volt történeti méretû figura. Olyan epizódszereplõ volt, aki átszármaztatott hatalma folytán még ha akart volna, sem lett volna képes diktátori hatalomra törni. A cári eszme lejáratásával lökést adott az orosz ortodox vallási civilizáció további gyengítésének.

Ezt a képet rajzolja meg a sztarecrõl új források felhasználásával Edvárd Radzsinszkij. Az eleven Raszputyin címû könyve az idei könyvhétre jelent meg az Európa Kiadónál.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez