ZSOLDOS ATTILA: Szent István vármegyéi. Források, következtetések

 

Ha valaki arra adja a fejét, hogy megpróbáljon összefoglaló képet rajzolni Szent István vármegyéiről, feladata teljesítésekor két körülmény hátráltatja leginkább. Ezek egyike a rendelkezésre álló források túlságosan alacsony számában és csekély terjedelmében, másika pedig az ezek értelmezését megkísérlő szakirodalom hatalmas mennyiségében jelölhető meg. A Szent István-i vármegyék kutatásában megmutatkozó ezen jellegzetesség két eleme között feszülő ellentmondás csak látszólagos, hiszen könnyen belátható, hogy a források kis száma tág teret nyit a különböző értelmezési kísérletek előtt, még a történészi szakma szabályainak betartása mellett is.

Ami bizonyos...

Azoknak a vármegyéknek a számbavétele, amelyeket forrásaink Szent István korában már létező igazgatási egységekként említenek, nem igényel hosszú felsorolást. A veszprémi püspökség számára 1009-ben kiadott oklevél az egyházmegye területét az alábbi módon határozza meg: "négy várat, nevezetesen Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van és Fehér várat, Kolon és Visegrád várakat minden egyházukkal ... nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá". Az idézett rövid passzus kiválóan alkalmas arra, hogy megvilágítsa a Szent István-i vármegyék kutatásának előbb említett jellegzetességét. Abban történetírásunk maradéktalanul egyetért, hogy a forrásban szereplő Veszprém és Fehér várak "összes határaikkal és területükkel" együtt voltaképpen Fejér és Veszprém megyét jelentik, miként az is kétségtelennek tartható, hogy a forrásainkban ehelyütt először s egyszersmind utoljára feltunő Visegrád és Kolon megyék közül előbbi a veszprémi egyházmegye északi, utóbbi pedig a déli részén keresendő. [...]

Szent István veszprémi oklevele tehát négy korai vármegye emlékét tartotta fenn, egy ötödikre vonatkozóan pedig a vértanú Gellért püspök ún. nagyobb legendája őrzött meg értékes információkat. [...] Mivel a Gellért-legenda leírása Ajtony "ország"-ának kiterjedéséről több-kevesebb pontossággal megfelel a csanádi egyházmegye területének, ezért indokolt arra gondolni, hogy Szent István Ajtony egykori uralmi területéből egy nagy kiterjedésu Csanád megyét szervezett meg, s ennek felbomlása után jött létre a jóval kisebb területu Csanád megye mellett az önálló Arad, Keve, Krassó és Temes megye.

Bizonyosra vehető, hogy Nyitra megye szintén a Szent István-kori vármegyék közé tartozik. [...] A magyar krónikáshagyomány szerint Szent István a nyitrai börtönből akarta elővezettetni az ott őrizetben tartott unokafivérét, Vazult. Későbbi adataink alapján egyértelmuen megállapítható a kapcsolat az efféle börtönök és a várispánság intézménye között, s nincs okunk azt hinni, hogy Nyitra központtal előbb egy megyei háttérrel nem rendelkező várispánság muködött, mely utóbb fejlődött volna megyévé. [...]

Nincsenek adataink Győr megye Szent István-kori létére vonatkozóan, ám maga a település, illetve a vár előfordul forrásainkban: Koppány felnégyelt testének egy darabját 997-ben a "győri kapura" szegeztette fel István, a pécsi püspökség 1009. évi alapítólevele pedig a "győri várban" kelt. A veszprémi püspökség területének 1009. évi leírása ugyanakkor egyértelmuen arra vall, hogy a győri püspökség már létezett ebben az időpontban, s mivel az egyházszervezés inkább követte, semmint megelőzte egy-egy területen a világi igazgatás kiépítését - amire szemléletes példát ad Csanád megye és a csanádi püspökség -, okkal feltételezhetjük, hogy Győr megye az ezredforduló táján vagy nem sokkal azt követően jött létre. [...]

Hont megye elnevezése Szent István egyik bizalmasának, a német földről beköltöző Hontnak a nevével hozható kapcsolatba, miként az Anonymus által Csanád apjaként szerepeltetett Doboka neve is visszaköszön az erdélyi Doboka megye elnevezésében. [...]

Forrásainkból leszurhető, hogy az erdélyi Fehér megyével joggal számolhatunk a Szent István-kori megyék között, annál is inkább, mert István nagyobb legendájának egyik epizódja Gyulafehérvárt Erdély egyfajta központi helyeként szerepelteti.

Forrásaink alapján tehát több-kevesebb fenntartással tíz megye Szent István-kori létét tudjuk kimutatni (Csanád, Doboka, Fehér, Fejér, Győr, Hont, Kolon, Nyitra, Veszprém, Visegrád), vagyis: ezek térképen való ábrázolása elkeserítően hatalmas fehér foltokat eredményez, melyek betöltése azonban csak különböző kombinációk révén lehetséges. [...]

... és ami feltehető

Aligha lehet kérdéses, hogy abban az országban, ahol a kereszténység elterjesztése érdekében olykor a világi hatalom fegyveres akciójára volt szükség - mint történt az például a közelebbről ismeretlen "fekete magyarok" esetében -, az egyházszervezet kiépítése csak a világi hatalom támogatásával, annak védőszárnyai alatt volt lehetséges. Szempontunkból ez azt jelenti, hogy a megye vagy megyék megszervezése feltétlenül megelőzte az egyházmegyék kialakítását egy-egy területen. Mivel tehát a pécsi püspökség alapítására 1009-ben került sor, nehezen elképzelhető, hogy a püspökség területén egy vagy több megye ne létezett volna már korábban. Nyilvánvalónak tunik ugyanakkor, hogy a pécsi egyházmegye területén már a püspökség alapításakor is létező megye vagy megyék között mindenekelőtt Tolna vagy Baranya - esetleg mindkettő - jöhet szóba, ám biztosat mondani e kérdésben aligha lehet.

Hasonló érvelés két további egyházmegye esetében is megállhatja a helyét.[...] Az egri püspökség Szent István uralkodása alatti alapításához komolyan figyelembe vehető kétségek aligha férhetnek. Ebben az országrészben alighanem a későbbi Heves(újvár), Abaúj(vár) és Sáros megyéket magában foglaló egykori Újvár megye jelenthetné a legkézenfekvőbb megoldást. [...] Az egri püspökség területén ugyanakkor néhány más megye esetében sem lenne meglepő, ha idővel bebizonyosodnék, hogy Szent István-koriak: e tekintetben, elsősorban Borsodra és Szabolcsra gondolhatunk.

A másik bizonyosan Szent István uralkodása idején alapított egyházmegye, amelynek területéről még egyetlen megyét sem vettünk számba, a kalocsai. [...] Az egyházmegye területén létesült megyék közül mind Bodrog, mind Bács esetében felvethető a megye Szent István-kori megszervezésének gondolata, ám a részleteket illetően forrásaink cserben hagynak bennünket.

A váci és a bihari püspökség esetében azonban a fenti érvelés nem alkalmazható. E két utóbbit ugyanis a Szent István által létesített egyházmegyék közé szokás sorolni ugyan, ám ez az álláspont kizárólag a hagyomány erején alapul, s mindkét esetben megfontolásra érdemes körülmények szólnak amellett, hogy a két püspökség valamikor 1038 után jött létre.

Az "ősmegyék" fehér foltja

Másfajta kombinációkra ad lehetőséget, ha bevonjuk vizsgálódásaink körébe azokat a megyéket, amelyek Szent István-kori forrásainkban nem szerepelnek ugyan, de korai - 11. századi - létük igazolható, vagy legalábbis okkal feltételezhető. [...] A megyeszervezetben igenis történtek változások a Szent István halála és a 11. század végi konszolidáció között eltelt időszakban.

Mindezek alapján aligha marad más választásunk, mint annak kényszeru tudomásulvétele, hogy a Szent István által létrehozott megyék azonosítása gyakorlatilag lehetetlen még akkor is, ha - meglehet, helytelenül - a megyeszervezés szempontjából egységes időszakként tekintünk az első ezredfordulót követő négy évtizedre, s figyelmen kívül hagyjuk azt a lehetőséget, hogy például az 1009-ben említett Visegrád és Kolon megye talán már Szent István uralkodása idején átadta helyét utódainak. Határozottan legfeljebb az állítható, hogy a forrásainkban említett tíz, illetve az egri és a kalocsai egyházmegyék területén feltételezhető legalább egy-egy, összesen tehát tizenkét megyénél minden bizonnyal több, a 12. században emlegetett mintegy hetven megyénél, illetve ispánságnál pedig bizonyosan kevesebb megyével számolhatunk Szent István királyságában.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez