Az elnök halála (SZ. Z.)
Ceausescu "államvezér" (Conducator) 1989. december 21-én még nagy népgyulést hívott össze Bukarestbe, remélvén, hogy tömegdemonstráción ítélheti el a temesvári forradalmi megmozdulást, ország-világ előtt legitimálja annak leverését. A gyulés azonban szembefordult vele, este már fegyveres erővel verik szét a tüntetőket. Lőnek is.
Az államfő december 22-én még ostromállapotot hirdetett, de délben már feleségestől menekülnie kellett. Helikoptere Tîrgoviste közelében leszállt, testőreivel egy magángépkocsival menekült tovább; az őt felkutató rendőrök előbb egy tsz-épületben őrizték, majd Tîrgovistére vitték. A helyőrségi laktanyában orvosi vizsgálat után egy páncélos szállító harcijármube rakták a házaspárt. A környéken három ilyen jármu körözött, hogy ne lehessen tudni, melyikben van az exállamfő. Mert az elfogás első pillanatától végig attól rettegtek, hogy (ismeretlen) Securitate- alakulatok kiszabadítják. Rémhírek keringtek erről, még a szovjet intervenció gondolata is fölmerült.
December 25-én, két nap páncélkocsi fogság után állították a házaspárt Tîrgovistén egy alkalmi katonai bíróság elé a helyőrség kisméretu, hideg tanácstermében. A vád röviden összefoglalva az volt, hogy Ceausescu diktátorként lassú halálra ítélte Románia népét: éhezéssel, állandósult sötétséggel, a futetlenség hidegével; s mindehhez a Securitate rémuralmát társította, mely igen sok embert likvidált. Elena Ceausescut tettestársnak minősítették, hiszen "első miniszterelnök-helyettesként" is nagy befolyása volt a nép körében. Ô még az elnöknél is nagyobb közutálatnak örvendett, sokan őt tartották a temesvári vérengzés első számú szorgalmazójának. Közvetlen népirtással is vádolták őket: felelősek a forradalom 60 ezer halottjáért (akkor ez a szám forgott a köztudatban, ma 1104 fő az elfogadott). S vádolták azzal is, hogy 1 milliárd dollárt menekítettek külföldre.
Improvizált sztálini típusú kirakatper volt, ahol előre meghozták a halálos ítéletet. Egy "kiskaput" azonban hagytak az elnök-házaspárnak: megmenekülhetnek, ha beismerik, hogy elmebetegek. Az egyetlen hiteles forrás, a gyenge minőségu videofelvétel szerint Ceausescu lehetőségekhez képest méltóságteljesen viselkedett. Nem ismerte el a bíróság illetékességét, puccsistáknak nevezte őket, csak "mint magánembereknek" válaszolt néhány esetben, mondván, egyedül a parlamentnek adhat számot cselekedeteiről
Az inkább civakodás jellegu, körülbelül egyórányi tárgyalás után kihirdették a halálos ítéletet, kivezették a házaspárt az udvarra, s a katonák még menetközben szitává lőtték őket.
A kivégzéssel a Nemzeti Megmentés Tanácsa a nyugalom helyreállítása érdekében pontot akart tenni egy korszak végére. A tárgyalás módja azonban az új Románia tekintélyének sokat ártott. Talán maguk a rendezők is megriadtak a per nyomán. A kivégzés hírét még december 25-én közzétették ugyan, de a tárgyalás videofelvételét csak fokozatosan adagolva, két napra elhúzva mutatják be. Pedig Bukarest ezen napjait inkább az egyenes adás, az emlékezetes "televíziós forradalom" jellemezte.
A holttesteket helikopteren Bukarestbe vitték, a katonai temetőben külön-külön hantolták el őket. Fejfájukra később az "Ismeretlen" tábla került. Napjainkban virág van sírjaikon.