KÁRPÁTI FERENC: A román forradalom és Magyarország, 1989. Egy volt miniszter emlékezése

 

Az 1980-as évek második felében a szomszédos Romániában egyre gorombább intézkedésekkel igyekeztek elfojtani a lakosság körében megnyilvánuló elégedetlenséget. Az 1987. november 15-i brassói munkás-tömegtüntetés megtorlása ezt már világosan megmutatta. A belső feszültségek ellensúlyozására hihetetlen mértékben fokozták a magyarság elleni uszító, nacionalista propagandát s a romániai magyar nemzetiséggel szembeni drasztikus megkülönböztető lépéseket. A "homogén Románia" tervének megvalósításaként hirdették meg mintegy nyolcezer falu lerombolását, köztük nagy számban erdélyi magyar települések megsemmisítését. [...]

A romániai "településrendezési tervek" elleni magyarországi tiltakozó megmozdulásokat ürügyül felhasználva 1988. június 28-án, 48 órás határidőt adva, bezáratták a kolozsvári magyar konzulátust, a bukaresti Magyar Kulturális Központot, és az ott szolgálatot teljesítő diplomatákat kiutasították Románia területéről. Egyre több magyar nemzetiségu család nem tudta elviselni a velük szembeni hisztériát, alapvető emberi jogaik durva megsértését, s tömegesen hagyták el lakóhelyüket. A kialakult helyzet indokolttá tette, hogy a magyar Országgyulés megvitassa a magyar-román viszonyt. [...] A helyzet azonban nemhogy javult volna, inkább rosszabbodott, s egyre több aggodalommal töltötte el a magyar kormányzati szerveket.

Munkatársaimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy a Ceau<F42494>n<F255>escu-klán - hatalmának megőrzése érdekében - kalandor lépésekre szánhatja el magát, s nincs kizárva, hogy valamilyen durva, provokatív lépést tegyen Magyarországgal szemben. Elsődleges feladatunknak tekintettük, hogy folyamatos, naprakész tájékozottsággal rendelkezzünk a román hadsereg állapotáról, tevékenységéről, mozgásáról. [...]

Temesvár, 1989. december 17.

A forradalom Temesváron vette kezdetét. 1989. november 28-án a városi törvényszék koholt vádak alapján olyan döntést hozott, hogy Tőkés László református lelkésznek és családjának záros határidőn belül el kell hagynia gyülekezetét, templomát, városát, s fellebbezésnek sem adott lehetőséget.

A hatóságok azonban elszámították magukat, nem gondoltak a magyar és a román lakosok tömeges és elszánt tiltakozására. [...]

Ceausescu vasárnap még úgy gondolta, hogy utasítására a fegyveres erők könnyuszerrel letörnek minden megmozdulást, s hétfőn háromnapos hivatalos útra utazhat, Iránba. December 18-19-20-án igen eltérő, s egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot a nemzetközi sajtóban. [...]

Kérdésemre, hogy mi megy végbe Temesváron és ebben mi a szerepe a román hadseregnek, Vasile Milea vezérezredes, honvédelmi miniszter a következőket válaszolta: a hadsereg csapatait nem vették igénybe, a Securitate egységeit alkalmazták. Arra kért, hogy mivel régóta ismerjük egymást, higgyek neki, "a román hadsereget soha nem fogják a néppel szemben alkalmazni". Ezt a kijelentését többször is megismételte. Tájékoztatott arról, hogy túlzottak azok a hírek, miszerint több száz halálos áldozata van a temesvári eseményeknek.

Ezek után ő tette fel nekem a kérdést: igazak-e azok a hírek, hogy bizonyos magyarországi szervezetek toborzást folytatnak a hazai magyarok körében a temesvári lakosság megsegítése érdekében. Ennek megakadályozásában kérte a segítségemet, hiszen ez Románia szuverenitását sértené, amit mindenképpen meg fognak védeni. [...]

Merénylet Milea ellen

A forradalmi események hihetetlen gyorsan bontakoztak ki. Temesvár után Aradon, Kolozsvárott is utcai tüntetésekre került sor. Az iráni útjáról visszatért Ceaucescu még megkísérelte, hogy egy hamarjában összehívott nagygyulésen megfordítsa az események menetét.

1989. december 21-én Bukarestben a lakosság másképpen döntött. A nagygyulés résztvevői belefojtották a szót Ceau<F42494>n<F255>escuba, s a Securitate fegyvereivel szembeszegülve a forradalmi felkelést egész Romániára kiterjesztették. December 22-én a hadsereg és a rendőrség, a felkelők oldalára állva, felvette a harcot a Securitate erőivel szemben. A hatalmat a Nemzeti Megmentés Frontja vette át. [...]

Segítségnyújtásunk a forradalmi erőknek

A Temesváron kirobbant események kezdetétől létrehoztunk egy operatív csoportot, melyben a vezérkar szervei, a szárazföldi és légvédelmi repülő csapatok főnökei, a fegyverzettechnikai szolgálat, valamint a határőrség képviselői vettek részt.

A román hadsereg vezérkarával folyamatos összeköttetést teremtettünk, aminek mindvégig komoly szerepe volt a helyes döntések meghozatalában.

A Securitate erői ellen hosszú, küzdelmes harcot folytattak a hadsereg és a forradalom más erői. Felszámolásuk érdekében a Magyar Honvédség speciális képzettségu rádióbemérő egységeinek egy részét átcsoportosítottuk a román államhatár közelébe, s így sikerült rádióállomásaikat bemérni, álláshelyeiket pontosan meghatározni. Az adatok átadásával jelentősen elősegítettük a Securitate-bázisok felszámolását.

Az egész időszakban csak azoknál a csapatoknál rendeltünk el magasabb harckészültségi fokozatot, amelyeknél erre feltétlenül szükség volt. Így a rádiófelderítőknél, a légvédelmi rakéta- és repülőcsapatoknál s néhány, a román határ közelében állomásozó gépesített egységnél. A karácsonyi és újévi ünnepek idején a sorállomány több mint 50%-át engedtük el szabadságra. Ez a román katonai vezetés, de a hazai lakosság megnyugtatását is célozta. [...]

Kérdésünkre, hogy miben tudunk segítségükre lenni, a román katonai vezetés minden alkalommal a politikai támogatást, a szolidaritást hangsúlyozta, s az ország súlyos helyzetére való tekintettel élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat kért. Az általunk felajánlott orvos-egészségügyi segítséget elhárították. Több alkalommal is felajánlottunk kézifegyverekhez lőszerszállítást, de minden esetben elzárkóztak ez elől is. [...]

Szolidaritásunkért s az általunk nyújtott segítségért a román kormány és a katonai vezetés számtalanszor kifejezte köszönetét, s mi ezekből a megnyilvánulásokból akkor úgy éreztük, hogy a korábbi ellenszenvet és bizalmatlanságot a köznép közötti közeledés és nagyobb megértés fogja felváltani.

A Tőkés család védelme

A karácsonyi ünnepek egyik estéjén Németh Miklós kormányfo telefonon arról tájékoztatott, hogy a Securitate eroi Tokés László és családja életének kioltására készülnek. A Tokés család ebben az idoben Szilágy megye Menyo falujába volt kitoloncolva. Rövid ido alatt sikerült összeköttetést teremteni Victor Stanculescu altábornaggyal, a honvédelmi miniszter elso helyettesével, akivel régi ismeretség kötött össze, s akivel mindenkor könnyen szót tudtunk érteni. Kértem intézkedését, amit o megértéssel fogadott, s ígéretet tett rá. Meglepoen rövid idon belül visszahívott és közölte: nyugodtek lehetünk, mivel teljes biztonságot nyújtottak Tokés Lászlónak és családjának. [...]

Hazai gondok

Több forrásból is olyan jelzések jutottak tudomásunkra, hogy a már korábban Magyarországra küldött Securitate-ügynökök terrorcselekmények végrehajtására készülnek. Ezek között szerepelt Budapest ivóvízkészletének megmérgezése, a paksi atomerőmu elleni merénylet, hogy csak a legsúlyosabbakat említsem. A tennivalók a kormányzati szervek és a főhatóságok legszorosabb együttmuködését tették szükségessé, s ezért mindenkinek talpon kellett lenni, hogy a veszélyeket el tudjuk hárítani.

A dolgok alakításában, sőt irányításában is számos párt és politikai szervezet részt kívánt venni. Különösen aktív tevékenységet fejtett ki az MDF vezetése. Minden bizonnyal a segítő szándék vezette őket ebben, ugyanakkor esetenként zavaró is volt a tevékenységük. [...]

December 23-án este [...] Szabad György, Für Lajos és Bíró Zoltán elnökségi tagok vártak rám, akikkel ez ideig még nem ismertük egymást. Szabad György adta elo jövetelük célját. [...]

Javaslatuk arra irányult, hogy a magyar kormány ajánlja fel jószolgálati küldetését a Román Nemzeti Megmentés Tanácsának antiterrorista alakulatok bevetésének megszervezéséhez. Románia egyetértése esetén a Varsói Szerződés és a NATO egyes tagállamait lehetne felkérni különlegesen kiképzett terroristaellenes alakulatok küldésére. Javaslatuknak erre vonatkozó része támogatható lett volna, de ismert volt előttünk, hogy sem a NATO, sem a Varsói Szerződés részéről nem volt meg a készség még a legkisebb mértékben sem. Javaslatukat egy nappal később Antall József és Jeszenszky Géza aláírásával írásban is elküldték Németh Miklós miniszterelnöknek, Horn Gyula külügyminiszternek és nekem. Az írásban tett javaslatból azonban már kimaradt az a felvetésük, hogy a magyar katonai vezetés segítse elő önkéntesek felfegyverzését és Romániába való küldését. Látogatásukat tehát úgy lehetett megítélni, hogy kipuhatolják a magyar katonai vezetés hozzáállását egy ilyen hajmeresztő elgondoláshoz. [...]

"Néma telefonok"

A romániai forradalom, a Ceausescu-klán elsöprése úgy ment végbe, hogy sem a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, sem az Egyesített Katonai Főparancsnokság egyetlen lépést sem tett. Nem kezdeményezett, nem javasolt semmilyen intézkedést.

A Brezsnyev-doktrínának tehát egyszer s mindenkorra vége lett. Nem érvényesült már a lengyelországi események idejében sem igazán, bár az 1980-as évek elején még volt ilyen próbálkozás, de nem érvényesült az NDK állampolgároknak a magyar-osztrák határon át való szabad távozásuk esetében sem.

Arra azonban - úgy vélem - akkor még senki sem gondolhatott, hogy az oly sok fontos, azonnali, közvetlen kapcsolatteremtésre alkalmas telefonkészülékek közül egyetlenegy sem fog megszólalni a román forradalom idején.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez