Földünk felületének mintegy 71%-át tengerek és szárazföldi vizek borítják. A folyó és álló vizek különféle fajtáinak: a patakoknak, folyóknak, tavaknak, mocsaraknak, forrásoknak, gleccsereknek stb. egyedi nevei, az úgynevezett víznevek jól körülhatárolható csoportot alkotnak a földrajzi nevek összességében. A víznevek természetesen nem függetlenek a földrajzi nevek egyéb csoportjaitól. Különösen szorosan kapcsolódnak hozzájuk egyfelõl a településnevek, amelyek emberektõl lakott helyekre vonatkoznak, másfelõl pedig a települések belterületén kívüli határrészek vagy dûlõk nevei.

A víznevek, különösen a nagyobb folyók nevei, rendkívül szívósak, s ezért a földrajzi nevek legrégibb, legarchaikusabb rétegéhez tartoznak. Ez elsõsorban azzal magyarázható, hogy a távoli múltban a nagy folyók - mint a tájékozódásnak és a közlekedésnek jelentõs tényezõi - valósággal nemzetközi tulajdonban voltak, s kialakult nevüket nemigen cserélték fel mással.[...] A hódítók és az új telepesek rendszerint átveszik a vidék korábbi lakosai által használt vízneveket. Így kaptuk mi, magyarok készen a Kárpát-medence legfontosabb vízneveit: Duna, Tisza, Dráva, Száva, Zala, Szamos, Maros, Körös, Temes stb. A honfoglalás után a magyar nyelvben keletkezett Sajó, Berettyó, Hejõ, Egregy, Szilágy, Fekete-ügy stb. újabb kronológiai réteget alkot.[...]

Természeti és mûveltségi nevek

A víznevek legnagyobb részben, a régi víznevek pedig szinte kivétel nélkül ún. természeti nevek, és mint ilyenek a vizek természeti adottságaival, azaz például a folyóknak folyó voltával, medrüknek bizonyos sajátosságával, vizüknek színével, szagával, ízével, hõfokával, csobogásuk hangjával, folyási sebességükkel, környezetüknek növénytakarójával, jellemzõ állatfajtájával stb. vannak kapcsolatban.[...]

A természeti nevekkel a mûveltségi nevek állanak szemben. Ezeket az embernek a tájban végzett különféle cselekvései magyarázzák, így például a földmûvelés, pásztorkodás, erdõirtás stb.

Meglehetõsen ritkán kerülhetett sor arra, hogy egy folyót valamely személyrõl nevezzenek el.[...]

Változó nevek

Egy-egy folyót nem mindig hívnak ugyanúgy a forrásától egészen a torkolatáig, hanem egyes szakaszainak más-más lehet a neve. Például az ókorban a Dunának a felsõ szakaszát, amely egyes írók szerint Bécsig, mások szerint a Vaskapu-szorosig terjedt, Danuviusnak nevezték, alsó szakaszát pedig Isternek hívták. Késõbb a Danuvius név átvonódott a folyó alsó szakaszára is.[...]

A víznevek szerkezeti felépítésének uralkodó típusa a különbözõ korszakokban más és más lehet, és ez módot ad a kutatónak arra, hogy feltárja az egymás alatt, ill. fölött elhelyezkedõ kronológiai rétegeket. Például a régi magyarban kedvelt volt a jó "folyó" vízrajzi köznév. Utótagként szerepelt számos folyónevünkben: Berettyó (Berek-jó), Disznajó, Disznójó, Hejõ, (Hév-jó) Székelyjó stb. Képzõvel bõvült alakja a Jód. Ugyancsak a régi magyar nyelv sajátja volt az ügy ~ igy "patak", "víz", amely a Fekete-ügy utótagja.

Eredetmagyarázat és hagyomány

A víznevek eredetmagyarázatakor csakúgy, mint az egyéb kategóriájú földrajzi nevek és a köznevek vizsgálatakor is nem a mai hangalakból, hanem az elérhetõ legrégibb adatokból kell kiindulnunk. A Zagyva folyónevet például a mai magyar nyelvérzék a "zavaros" jelentésû zagyva melléknévvel hajlandó rokonítani. Minthogy azonban a középkori oklevelekben a folyónak Szagyava (Szagyava) volt a neve, az ismeretlen eredetû, a zagyvál igével összetartozó zagyva melléknév pedig csupán a 16. században bukkan elõ, a Zagyva folyónév etimológiáját máshol kell keresnünk. A magyar folyónév elõzménye egy olyan szláv Sadjava lehetett, amely a szláv sadja "korom" (tkp. "lerakódás") származékaként keletkezett, és a folyó sötét színére utalt.[...]

Õsi víznevek

Az Európa területén jelenleg beszélt nyelvekbõl vagy azok elõzményébõl megfejthetõ víznevek kronológiai rétege alatt található még egy alsóbb, ún. óeurópai kronológiai réteg is.[...]

Többnyire a nagyobb folyók viselnek õsi, óeurópainak mondható neveket, bár a hosszúság nem döntõ kritérium. Kisebb folyóknak is lehet óeurópai jellegû nevük. Az óeurópai víznévanyag az indoeurópai térség nyugati részén még a külön nyelvi fejlõdés megindulása elõtt keletkezett, s ezért egyetlen konkrét indoeurópai nyelvbõl sem származtatható. Skandináviától Alsó-Itáliáig és a brit szigetektõl a Baltikumig, sõt a Donig óeurópai víznevekkel lehet számolni. Ezeken a területeken található - régi idõk óta - a következõ nyelvek beszélõinek otthona: germán, kelta, illír, itáliai, venét, balti s bizonyos fokig a szláv. Az Alpoktól északra ez a kronológiailag legalsó víznévréteg, amelyet egyáltalán el lehet érni, Dél-Franciaországban és a Földközi-tenger mellékén viszont ez az óeurópainak hívott réteg másodlagosan települt rá még régebbi rétegekre. A Kárpát-medence folyónevei közül az óeurópai rétegbe tartozhat a Dráva, Száva, Maros, Zala stb. Van olyan feltevés, amely szerint végelemzésben a Duna sem kelta vagy szkíta, hanem még régebbi, óeurópai eredetû.[...]

Az óeurópai víznévhálózat korát természetesen csupán becslésszerûen lehet megállapítani. Krahe szerint ez a hálózat a Krisztus elõtti II. évezred elsõ felében már kialakult, de ez a becslés semmiképpen sem vonatkoztatható az óeurópai víznévhálózat egészére. Ajánlatosabb óeurópai víznévréteg helyett víznévhálózatról beszélni; ilyen jellegû nevek helyenként jóval késõbben is keletkezhettek, mint a Krisztus elõtti 1500. év.

Az óeurópai víznevek elméletének természetesen kritikusai, sõt tagadói is vannak. Némelyek szerint az "óeurópai" fogalma csak pótlék az "illír" helyett, s általa egy alig ismert értéket egy teljesen ismeretlennel helyettesítenek azáltal, hogy névfejtési formulaként csupán az indoeurópaiból való származtatást ismerik el. Az óeurópai vízneveket, legalábbis részlegesen, fõleg Közép-Európában nem indoeurópai eredetûeknek is szokták tartani, és másodlagos indogermanizációról beszélnek. Imott-amott valóban akadhatnak az óeurópai névhálózatban nem indoeurópai víznevek, de ezeket bajos kimutatni. A nehézségek áthidalására mindenekelõtt a víznevek módszeres összegyûjtésére és feldolgozására van sürgetõ szükség.

Vissza a tartalomjegyzékhez