A Seuso-kincs és Pannónia

 

"Õriztessenek neked még sok évszázadig eme edények, oh, Seuso, hogy leszármazottaidnak is javára szolgálhassanak" - olvasható a latin dedikáció. Az írást ezüstszulfiddal maratták bele egy dombormû körszegélyébe, amely egy hetven centiméter átmérõjû ezüsttál közepét díszíti. Innen ered a legnagyobb - ránk maradt - késõ-antik étkészlet neve. Szinte biztosan elsõ tulajdonosáé.

Joggal nevezik kincsnek. A négy tál, az öt füles korsó, két - valószínûleg borkeverõ - díszes vödör, egy-egy amfóra, toalett-tégelyeket tartó edény és kézmosó medence, 14 gazdagon díszített aranyozott ezüsttárgy együttvéve 64,5 kilót nyom. 1990-ben a londoni Sotheby's aukciósház katalógusában kikiáltási ára 40 millió font. Még indokoltabb kincsnek tekinteni, mert az eredeti étkezési együttes 30-40 darabból állhatott. Nem került elõ a lakomakészlet elengedhetetlen tartozéka: a háromlábú összecsukható nemesfém asztal, a tripus sem. Hiányoznak a tálalókészlet poharai, evõeszközei és a tányérok.

A Seuso-készlet eszmei - történeti és mûvészi - értéke messze nagyobb, mint az anyagi.[...]

A Scotland Yard, az Interpol és a magyar rendõrség legalább tizenegy éve próbálja rekonstruálni a Seuso-készlet útját lelõhelyétõl New Yorkig. Ott az illetékes bíróság 1993-ban letéti õrizetbe vétette, mert a két igénylõ állam: Magyarország és Horvátország nem tudta az eredetet kétséget kizáró módon bizonyítani, az angol fõúr pedig csak eszmei birtokos.

A kincsre vélhetõen 1973 táján találtak rá.[...] Elképzelhetõ, hogy a lelet Jugoszlávián és Olaszországon át került Svájcba, majd részlegesen Londonba.[...]

A kriminalisztikai szálnál talán még érdekesebb a történeti nyomozás. A magyarországi eredet mellett szól, hogy az egyik tálon olvasható a Balaton kelta-latin neve: a Pelso. A kincs tárolóedényével azonos típusú és méretû üstöt már találtak a régészek, közel a tóhoz. Polgárdi mellett egy dombon, amely a római korban kõfejtõül szolgált, 1878-ban találtak egy tripust, amelyrõl mérete, stílusa, ábrázolásainak tematikája alapján feltételezik, hogy az étkészlethez tartozhatott. E lelõhelyhez közel egy részlegesen föltárt római város és egy gazdag leletanyagú villatelepülés található.

Ki lehetett azonban Seuso, ez a pannóniai nagyúr? Egy szellemes magyarázat szerint ez a név a Balkán-félsziget északi részén elterjedt trák Seuthes névcsaláddal áll kapcsolatban. 295-ben a trák-dák-mûsz kultúrkörhöz tartozó karp nép az elõretörõ gótok elõl menedéket kért a Római Birodalomtól.[...]

Seuso nyilván lojalításával és természetformáló tevékenységével nyerhette el Nagy Konstantin császár jóindulatát és ajándékait. Feltételezik, hogy az étkészlet darabjai nem egyszerre és egy helyrõl kerülhettek a karp arisztokrata birtokába. A római ötvösök Pannóniában is, Moesiában is tudtak ilyen míves darabokat készíteni: a közeli Sirmium (Mitrovica) császári székhely volt, Naissus (Nis) közelében pedig ezüstöt bányásztak.

A megalapozott föltevések sorát zárhatjuk azzal, hogy a kincs elrejtése a hunok benyomulásával függhet össze. Mindenesetre a vidék középpontjában álló villatelepülést feldúlták a támadók, épületeit tûz emésztette el. (A teóriát kidolgozó Nagy Mihály föltevéseit a Magyar Tudomány 1994. évi 3. számában és a Természet Világa 1997. évi 2. számában tette közzé.)

 

Vissza a tartalomjegyzékhez