KERTÉSZ ISTVÁN: Nagy Sándor, a birodalomalapító. Egy összetett személyiség "természetrajza"

Alexandros tetteinek magyarázatát összetett személyisége adja meg. A nagy hódító ugyanis egyszerre volt makedón király, hellén világpolgár és keleti despota. Ragyogó hadvezér, aki egy olyan társadalom élén álló fejedelem, amelynek több vonása a katonai demokráciát idézte. Nagyszerû ivócimbora és hûséges barát volt, aki közvetlen környezetében - mint "Alexandros” - csak első volt az egyenlők között. [...]

A hellénség összefogója

Az ő emberi gondjai, az ő számára megoldásra váró problémák azonban alapvetően nem Makedóniához, hanem a válságának betudhatóan Makedónia fennhatósága alá sodródó hellénséghez kapcsolódtak. Alexandros a növekvő erejû Makedónia minden hatalmával a tehetetlenségbe süllyedt hellén polisvilág tágabb, birodalmi keretek között történő újjáélesztésére törekedett. [...]

Az "egységes” államszervezetet Nagy Sándor ökumenikus méretben kívánta megvalósítani. Egységes állam volt az eszménye, amely Délkelet-Európán kívül magában foglalta legalább a Közel- és Közép-Keletet. Azt is tudta azonban, hogy egy ilyen államot csupán a hódítás erőszakossága nem tehet szilárddá. [...]

Alexandros jó programot dolgozott ki a katonai sikerek politikai gyümölcsöztetésére. E program lényege az volt, hogy masszív politikai keretbe tömörítse a helléneket, de a hellénség kereteit kitágítsa. Ahhoz azonban, hogy egységes kultúra által összetartott és etnikai hovatartozáson felülemelkedő hellénizált és hellén, összességében hellénisztikus lakosságra alapozhassa roppant birodalma hatalmas épületét, Alexandrosnak meg kellett küzdenie egyrészt a konzervatív makedónok, másrészt a provinciális keletiek részéről jelentkező ellenállással. Ezt az ellenállást - úgy látta - csak egy keleti despota módszereivel törheti le.

A keleti despota

Az antik szerzők egyöntetûen Alexandros jellemének elfajulásaként értékelik: azt, hogy megkövetelte a makedón arisztokratáktól is a perzsa udvari szokások elfogadását. [...]

A makedón és görög elem azonban lassan háttérbe szorult Alexandros személyiségében a keleti despota vonásaival szemben. Az új környezet és az új feladatok újszerû uralkodási formát követeltek meg tőle. A perzsákat és az egykor nekik alávetett óriási térségek lakóit nem kormányozhatta makedón módon. [...]

Alexandros nemcsak a perzsa szokások átvételével, hanem a perzsa köz-igazgatás megőrzésével is igyekezett a központi hatalom jogfolytonosságát birodalma keleti felében hangsúlyozni. Meghagyta a régebbi satrapiarendszert, és több satrapia, azaz tartomány élén megerősítette a korábbi helytartók (satrapák) személyét. Ôsi keleti arisztokratákat igyekezett magas tisztségekbe juttatni. [...] Jónéven vette, ha saját emberei <%-2>fogékonyak voltak a perzsa szokások és kormányzati módszerek iránt. [...]

A városalapító

Politikai és gazdasági, olykor stratégiai követelményeket elégített ki Alexandros városalapítási politikája. Elsősorban forgalmas vízi és szárazföldi utak mentén több tucat várost alapított, amelyek egy része az Alexandria nevet kapta. [...]

A városok alapvető feladata kezdetben a további hódításokra masírozó hadsereg utánpótlási vonalainak biztosítása volt. Később azután olyan politikai centrumokká fejlődtek, amelyek a központi hatalom akaratát sugározták ki az őket körülvevő vidékre. Az Alexandros által alapított városok általában kifejlesztették azon önkormányzati intézményeiket (bulé = tanács, ekklésia = népgyûlés), amelyek a klasszikus görög polist is jellemezték. Ez utóbbiaktól eltérően azonban ezek a városok már nélkülözték az önálló államiság ismertetőjegyeit. [...]

A hadsereg megreformálója

A birodalomalkotási célok jegyében került sor a hadsereg átalakítására. A görög szövetségesek által rendelkezésre bocsátott haderő hazaküldése után az egykor Európából Ázsiába átkelt hadinépből nagyobb részt a makedónok maradtak Alexandrosszal. Ôk igen értékes harci erőt képviseltek, de természetesen számuk egyre fogyatkozott. [...] A sereget tehát emiatt is fel kellett frissíteni. De politikai jelentősége is volt annak, hogy az új alattvalók részesei lehettek a további hódításoknak. Így az újabb sikereket a magukénak is érezhették, és ez mindenképpen a belső egyetértés záloga lehetett.

Tekintettel arra, hogy Alexandros nagy létszámú könnyûlovasságot toborzott növekvő birodalma keleti területein, meg kellett változtatnia a hadseregében addig érvényesülő törzsi, nemzetségi alapon történő belső szervezési formát. [...]

 

 

Vissza a tartalomjegyzékhez