SZÉKELY GYÖRGY: A Német-római Birodalom 1000 körül

 

Egy sokszínű és soknépű császárság

A Német-római Birodalmat nem tekinthetjük sem egységesen szervezett, sem egynépiségű országnak. Még németlakta részei is törzsi fejedelemség eredetű tartományok voltak. Ezek a szász, bajor, frank, sváb területek. Azonban a 10. század utolsó két harmadában a törzsi hercegek esküvel elkötelezett hubéresei voltak a német királynak.
Szászország a királyság területe volt, az ezredfordulóig kereteiben csupán egy kisebb területű északi szász egység maradt meg hercegi vezetéssel, az is egyházi területekkel szétszabdalva. Szászország és Thüringia déli grófságai nem tartoztak többé hozzá. Frankföldön már kihalt a hercegi ház, és utódot sem helyeztek bele, a terület a német királyé volt. Svábföldön és Bajorországban megmaradt a hercegség, de meggyengült formában. Az utóbbi területileg megcsappant, bár hozzákapcsolódott Karintia és bizonyos itáliai határterület is. Lotharingia nagy tartománya felbomlott, hercegi és nagygrófi címmel irányított német s németalföldi részekre. Verdun francia kézre jutott.
A birodalom keleti és délkeleti sávjának külön szervezeti egységei voltak az őrgrófságok (határgrófságok). Ezek a katonai szempontok érvényesülésével erősebb császári ellenőrzés alatt álltak. [...]
Az uralkodó akaratát érvényesüléshez segítő, őt elhatározásaiban támogatni hivatott intézményre volt szükség. Ilyen magas testületi szerv volt a birodalmi gyűlés. Ebben ugyanis részt vettek az előbb felsorolt és más területi egységek - egyháziak és világiak - urai, a birodalmi fejedelmek, a német és az itáliai magas arisztokrácia, a főpapok és a főapátok. Üléseit német és itáliai földön egyaránt tartotta.
A korabeli történetírás olyan megjelölésekkel élt, amelyek mutatják, hogy a kortársak sem tekintettek valóságosnak valamilyen egységes és lezárt német birodalmat. [...]

Asszonyok uralma

Az 1000 körüli birodalom udvari koncepciója és államszimbolikája korántsem volt tisztán német. [...]
III. Ottó kiskorúsága alatt régensek hosszabb kormányzata alakult ki, a politikai hatalom megoszlott, neveltetésében is több hatás, görög és német elemek vegyültek. [...]
III. Ottó 995-ben - 15 esztendősen - átvette az ügyek vitelét, latin és görög írás- és társalgástudással. A császárkoronázás végett 996-ban Rómában tartózkodott, és ekkor ismerte meg Gerbert d'Aurillacot és Prágai Adalbertet, akik Ottó jövőbeni politikai koncepciója kialakulását erősen befolyásolták. [...]

Új főváros: Róma

Rómában is különböző pártok harcoltak egymással, a pápa és az ellenpápa küzdelme zajlott. 998-ban új helyzet jött létre, III. Ottó katonai erővel foglalta el Rómát. [...] A gyôzelmi hangulatban készült el Gerbert d'Aurillac muve, amelyben azt a politikai programot fejtette ki, amelyet a fiatal császárnak szánt ez az idős és jeles egyházi férfiú. "Miénk, miénk a Római Birodalom, hatalmat ad a gabonában bővelkedő Itália, a katonát bőven termő Gallia és Germánia", írja a francia születésű, német-római császárt szolgáló, ugyanakkor annak görög környezetét is elismerő és tudomásul vevő férfiú.
A császár ezután 998-tól 1002-ig Rómában élt, azt egy új birodalom fővárosává akarta tenni, amelyben az intézmények nemcsak római, hanem bizánci mintára is alakultak. [...]
Ez a rendkívüli összetettség a Német-római Birodalomban - a császár elődeihez képest - minduntalan megmutatkozik. Jellemző, hogy Gerbert a császárt származására nézve görögnek, uralma szerint rómainak minősítette, a görög és a római bölcsesség örökösének. Egyáltalán nem német jellegű császárságról van tehát szó a tanítómester (Gerbert) és a tanítvány (III. Ottó császár) politikai programjában. Ebbe a nagy körbe, amelyben a tanítómester és a tanítvány tevékenykedett és gondolkodott, beletartoznak Itália, Germánia, de a birodalmon kívül eső Gallia és Szkítia is. [...]

A pápai állam

A fiatal császár központjának kialakítása azt is jelentette, hogy kívül helyezte magát a tulajdonképpeni birodalom két összetevőjén, a német és az itáliai királyságon, mert székhelye egyben az egyházi állam központja volt. Ez a bizánci eredetű közigazgatási egységekbôl kialakult, pápai irányítású állam Róma, ill. Ravenna környékén terült el, és kiegészült nyolc Adria menti grófsággal.
A pápai trón betöltése többféle koncepció szerint alakult. Váltakozva érvényesült a császári jelölés vagy éppen behelyezés, illetve a római keresztények és a Róma környéki egyházi intézmények joga. [...]
Tárgyalt időszakunkban azonban a császár bizalmasa, a már említett francia pap, Aurillac-i Gerbert lett II. Szilveszter néven pápa (999-1003), aki egyben az új keresztény-közösségi alapú birodalomforma kidolgozója. [...] Ez a néhány év a császárság és a pápaság rendkívül erôs együttmuködésének az időszaka. [...]

Gazdálkodás, népesség

Az egyházi intézmények, kolostorok autonómiája csak ott alakulhatott ki, ahol politikailag légüres tér volt a két császárság és az iszlám birodalma között. Így például Monte Cassino bencés kolostora esetében, longobard, olasz, görög szerzetesekkel, ill. művészekkel, tudósokkal.
A Monte Cassino-i szerzetház egyben központja volt a feudális birtok- és üzemformának. Az apátság bizonyos fokig előképe a nagybirtokos, komplex gazdálkodású egyházi üzemeknek. [...]
Elmaradottabb volt a parasztság fejlődése a birodalom német részén egy, néhol két szinttel is az itáliai alatt. 1000 körül lényegében lezárult a szabad parasztság függésbe vonása, a maradék szabadokat is földesúri terhek alá vetették. [...] Jobbágyok és szabad parasztok együtt éltek falusi községekben és földközösségekben, amelyek bizonyos támaszt jelentettek a paraszti népességnek. A szabad parasztok részt vettek a népgyűléseken és a bírósági meghallgatásokon, ha nem is jelentős befolyással. A parasztok szabad eleme fegyveres volt és a népfelkelés számottevő részét alkotta szász földön.

A városok

A 10. századi itáliai város bizonyos fokú katonai önkormányzatot is jelentett. [...]
A német városok keletkezése erődített templomokhoz vagy kolostorokhoz, várakhoz, császári palotákhoz, udvarházakhoz kapcsolódhatott, amelyek mellett kereskedő- és kézművestelepek keletkeztek. [...]
A várak, császári paloták, székesegyházak körüli rendszeres piaci forgalom várossá tehetett településeket, anélkül hogy vásárjogot adó oklevelet kaptak volna. [...]

A római birodalom helyreállításának terve

Aventius-hegyi palotájából utolsó ott- tartózkodása idején III. Ottó minden népének gesztust akart tenni: úgy jelent meg teljes címében, mint római, szász és itáliai uralkodó, az apostolok szolgája, Isten adományából a római földkerekség felséges császára. Hogy biztosíthassa hatalmát, III. Ottó a püspökökre bízta a székhelyük és környéke uralmát, olykor egész grófságokat.
Ottó hatalmának kezdôdô hanyatlását érzékelteti, hogy [...] uralma még inkább a városhoz kötôdött. Emiatt a német hercegek elégedetlenkedtek. [...] Ekkor, váratlanul, 1001 februárjában Rómában felkelés tört ki. [...]
III. Ottó birodalomkoncepciója összeomlott, de kelet-közép-európai állam- és egyházelképzelése nem veszett vele. [...]
A Német-római Birodalom trónja megegyezés alapján jutott IV. Henrik bajor herceg kezére, aki megszerezte csaknem az összes uralmi jelvényt is. Így II. Henrik király, ill. császár gyanánt átvette a hatalmat, és a szent lándzsát is megkapta a formális választás után a mainzi érsek kezébôl. [...] Ez még a bizánci folyamatosságot sugallhatta, ám az uralkodó pecsétjére a Frank Királyság megújítását (Renovatio regni Francorum) vésette. Ez pedig már leszukítette, a keresztény közösségbe alig bekerült kelet-közép-európai országok kihagyásával, az elôzô császári programot. Német-francia együttmuködésen nem terjedt túl az új koncepció. [...]

SZÉKELY GYÖRGY

 

Vissza a tartalomjegyzékhez