Simon Róbert: Az iszlám világa az ezredfordulón

Korszakváltás Európában és a Közel-Keleten

Az első ezredforduló táján az európai középkor éppen korszakváltás előtt állt. A keresztény térítés folyamata lényegében befejeződött, és a keresztény Európa kontúrjai jól láthatóan kirajzolódtak. Újjászületett a kereskedelem, és kezdetét vette a kora kapitalizmus csíráit képviselő városi fejlődés a maga új jogrendszerével, életformájával és mentalitásával. Ugyanakkor a korszakváltást sajátos formában a kereszteshadjáratok is kifejezték, ezek az iszlám világot érintő első közös európai expanziós hullámok.
Az uralkodó történeti megközelítés szerint ugyancsak korszakváltás zajlott le ez idő tájt a Közel-Keleten is, amelyet általában negatívan értékelnek. E megítélés alapja az a tény, hogy a kalifátus fénykorában megvalósult politikai egység megszűnt, és az iszlám világ számos kisebb-nagyobb alakulatra szakadt szét, amelyek közül némelyek a szunnita többségtől jelentősen eltérô irányzatokat képviselő dinasztiák uralma alatt álltak.
A korszakváltás nyitánya, hogy megszűnt az `Abbászida-kalifátus tényleges hatalomgyakorlása. Ugyanis az iráni eredetű dajlamita Bújidák 945-ben Fársz, Kirmán és Khúzisztán meghódítása után bevették Bagdadot, a kalifátus székhelyét, és az`Abbászida-kalifákat gyámság alá helyezték. A továbbiakban a tényleges hatalomtól megfosztott kalifa legfőbb funkciója az lett, hogy legitimitást adjon a valóságos hatalmat birtokló emírnek vagy szultánnak. [...]

Regionális hatalmi központok

Az új korszak egyik lényegi eleme a regionális hatalmi központok kialakulása volt.
Így Észak-Afrika három meghatározó regionális központja - a mai Marokkó, Algéria és Tunézia - mindinkább elkülönült. [...]
A "minibirodalmak" állandó egymás elleni harcában két lényegesebb mozzanat figyelhető meg.
Az egyik, a helyi berber elem előtérbe kerülése. A törzsiségben gyökerező berber életformák: a nagyállat-tartó nomadizmustól a földművelésig és a fejlett kézművességig terjedhettek. Ezek az életformák nagyon is meghatározták e térség iszlámrecepciójának szigorúbb, puritánabb jellegét. [...]
A másik - az előzővel összefüggő - mozzanat a nomád elem fokozódó túlsúlya. Ezt a beduinok katasztrofális észak-afrikai pusztítása jelzi. Ezeket a törzseket a Fátimidák szabadították rá hűtlen vazallusaikra, a Zíridákra. A beduinok 1052-ben Hajdaránnál aratott győzelmük után elárasztották Észak-Afrika jelentős részét. Támadásuk következményeként a mezőgazdaság súlyos károkat szenvedett, a városi kultúra visszaesett, a korábban prosperáló kikötők népessége kalózkodásra kényszerült. [...]
Mindez odavezetett, hogy a Maghrib (Egyiptom kivételével Észak-Afrika Andalúziával) története ebben a korszakban véglegesen elkülönült a Masriq (a muszlim Kelet) fejlődésétől.

Egyiptom és Irán

Érdemes összevetni egymással az észak-afrikai és az iráni térség fejleményeit, hogy tapasztalhassuk, hasonló körülmények között a különböző adottságokból mennyire más következmények adódnak. A muszlimok által meghódított területek közül Egyiptom mellett Irán tekinthetett vissza hosszú történelmi múltra. Ugyanakkor a két nép és kultúra iszlámon belüli alakulása lényegesen különbözött egymástól. [...]

Az iráni kultúra reneszánsza

Az iráni kultúrális-nyelvi reneszánsz a 10. századtól ragadható meg. Ekkor lép elénk a klasszikus újperzsa nyelv és a klasszikus perzsa költészet a maga új műfajaival. [...]
A klasszikus muszlim iskolarendszer kialakulása is ekkorra tehető. Jellegzetes az új típusú intézmény, a madrasza, amely a maga sokféle funkciót (kollégiumi, könyvtári, oktatási) ellátó komplex - építészetileg is új és csodálatos lehetőségeket nyújtó - jellegével döntően meghatározta a továbbiakban a muszlim felsőoktatást. [...]
A korszak másik nagy jelentőségű kultúrális fejleménye a szúfizmus, vagyis az iszlám misztika széles körű elterjedése és intézményesülése volt. [...] A végrehajtó hatalom és az alávetettek közötti konfliktusok nyomán nyert teret a miszticizmus, és alakult ki egy olyan értelmiség, amelynek egy része a kolostorokban keresett új életformát magának.

Nem hanyatlás, hanem gyarapodás

Újragondolva azt a kérdést, hogy az első ezredfordulóval az iszlám világban bekövetkező változásokat miképp kell értékelni, azt a választ adhatjuk, hogy a politikai szétesés más megfogalmazásban a regionalitás fölértékelődését jelentette. A lokális elitek mind nagyobb szerephez jutottak, és ez nagyban előmozdította az iszlám nyelvi-kulturális sokszínűségének kialakulását. Nemcsak a korábban említett klasszikus perzsa irodalom egyfajta virágkorát regisztrálhatjuk, hanem egyebek között a török irodalmak is fontos művekkel jelentkeztek ekkor. [...]

*

Mi a magunk részéről a kor igazi nagyságát és valódi jellegzetességét abban látjuk, hogy tanúsította: minden politikai széthullás ellenére, vagy azzal együtt, az iszlám immár szerves egység lett. [...] Ekkor derült ki, hogy az iszlám nem politikai törekvés, nem birodalmi elv, nem uralmi forma, hanem olyan szellemi összetartó erő, amely könnyedén kibírja a sokféleségből adódó centrifugális hatásokat. [...]

SIMON RÓBERT

Vissza a tartalomjegyzékhez