Font Márta: A Kijevi Rusz létrejöttének körülményei

 

Kelet-Európa első állama

A Kijevi Rusz a kelet-európai térség első szervezett politikai alakulata, amely a 9. század végén jött létre. Alapját a Baltikumtól a Dnyeperen át a Fekete-tengerig (korabeli szóhasználattal: a varégoktól a görögökig) vezető folyami út ellenőrzésének, illetve egy kézben való egyesítésének igénye teremtette meg.

Harc az észak-déli vízi útért

Az északról érkező varég-rusz csoportok a folyami útvonalnak több, a kereskedelem szempontjából fontos pontján telepedtek meg, pl. a Ladoga, az Ilmeny és a Csud tavak környékén, a Dnyeper felső és középső folyásánál, valamint az Azovi-tenger tájékán. Emellett a Kijevi Rusz nem tekinthető többnek, mint egy terjeszkedő, "kalandozó", a szomszédjait adóztató törzsszövetségnek. [...]
A Balti-tenger és a Fekete-tenger közötti vízi út feletti fennhatóság maga után vonta a sztyeppei nomádokkal (besenyők, kazárok) való összeütközést, majd Bizánc ellen vezetett "kalandozó" hadjáratokat eredményezett. A varég-rusz csoportok közül a Kijevben uralomra jutott fejedelmek (Oleg (879-912), Igor (913-945) kezébe került a vezetés, akik a vízi út feletti uralom keskeny sávjának kiszélesítésére törekedtek a 10. század folyamán. Ez együtt járt azzal, hogy egyre több keleti szláv csoportot (törzset) tettek adófizetőjükké. [...]

Etnikai összetétel

A Kijevi Rusz létrejöttét a 9. század végére datáljuk. Kijev térségében a varég- ruszok és a szlávok összeolvadása a 10. században jelentős mértékben előrehaladt. Jelzi ezt az, hogy Szvjatoszlav fejedelem (ur. 961-972) az első, aki (elődei: Oleg, Igor, Olga után) szláv nevet viselt. A Kijev környékén lakó poljan törzs a varég-ruszokkal való összeolvadásnak köszönhette kiemelkedését a többi keleti szláv törzs közül. [...]
A többféle eredőből - varégokból, keleti szláv poljanokból - létrejött politikai alakulat a 10. század utolsó harmadában a kelet-európai térség legjelentősebb hatalmi tényezője lett: nemcsak a Baltikumtól a Fekete-tengerig menő folyami utat uralta, hanem Nyugaton a Nyugati-Dvina felső folyásáig, a Pripjaty völgyéig és a Dnyeszter felsô folyásáig terjeszkedett. Keleti irányban a Novgorod-Kijev vonalon csak jelentéktelen mértékben "lépett túl", dél felé a Kijev-Fekete-tenger közötti sztyeppei régióban viszont jelentékeny befolyásra tett szert. [...]

Természeti adottságok, gazdálkodás


A Kijevi Rusz a kelet-európai síkságon helyezkedett el, amelyből csak a Dnyepertől északkeletre fekvő Szmolenszk- Moszkvai-hátság és északabbra a Valdaj-hátság emelkedik ki. A kelet-európai síkság kisebb és jelentôsebb folyókkal surun szabdalt terület, sok mocsárral. Éghajlat és növényzet szempontjából az északi és déli részek között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az északi terület erdők borította vidék, Kijev már az erdős sztyeppe zónájában fekszik, délebbre pedig a sztyeppe zónája húzódik.
A környezeti adottságok meghatározták a gazdálkodás módját. A szlávok földműveléssel foglalkoztak; az erdős vidéken égetéssel és irtással nyertek szabad területet. [...] Az önellátó paraszti gazdaságban megvolt a helye az állatoknak is (kecske, sertés, juh). Kiemelkedett a ló, mivel nemcsak gazdasági szerepet töltött be, hanem hadi és közlekedési eszköz is volt. [...]

Kereskedelem

Kereskedelemmel a varég-ruszok foglalkoztak, kihasználva a folyók adta kiváló közlekedési lehetőséget. [...]
A kereskedelmi forgalom nagyságáról árulkodik az a sokféle vízi közlekedési eszköz, amelyet használtak: volt evezőkkel és vitorlákkal felszerelt, valamint kimondottan távolabbi áruszállításra szolgáló, nagy testű hajó. Ettől valamivel kisebb lehetett a hadihajó. A szegényebbek bárkán vagy egyszerű, fatörzsből kivájt csónakon közlekedtek.
Keresett cikkek voltak az erdők javai: a méz, a viasz, de mindenekelőtt a prémek. [...] A legelterjedtebb értékmérő a veretlen ezüsttömb (grivna) volt, amelynek két nagyobb típusa különíthető el: a hatszög alakú kijevi és a rúd alakú novgorodi. Az ezredforduló kereskedelmében azonban inkább a külföldi érmék játszották a legfontosabb szerepet: az arab dirhemek, a bizánci aranyak és a nyugat-európai dénárok. [...]

A korai államszervezet

A kereszténység felvétele után (988) sem nevezhetjük a Kijevi Ruszt királyságnak. Vlagyimir nagyfejedelem a bizánci császártól magas rangú feleséget kapott, de koronát nem. [...] Hiányzik tehát a hatalom szakrális voltát szimbolizáló szertartás, és azok a tárgyak is, amelyekkel mindezt kifejezték. [...]
Úgy tűnik, Vlagyimir sikeresen megszervezte megnövekedett területű országának irányítását: az egyes - korábban törzsi - központokba számos fia közül ültetett egyet-egyet, akik a nagyfejedelmi hatalmat a helyszínen képviselték. Az irányítás rendszere egy nagycsaládi szervezet működésére emlékeztet, ahol a rangidősség (senioratus) biztosította a családfő befolyását. A személyi befolyásra épülő uralmat az illető halála után más személyekre építve újra kellett teremteni. [...]
A nagyfejedelem akaratát a fegyveres kíséret (druzsina) segítségével tudta érvényesíteni. Fegyveres kísérete nemcsak a nagyfejedelemnek volt, hanem az egyes központokban ülő fiainak is. [...] A kíséret, illetve a fejedelem közvetlen környezete etnikailag vegyes összetételű volt: szlávok, varégok, magyarok jelenlétét tudjuk igazolni, de lehettek köztük sztyeppei eredetűek is.
Vlagyimir nagyfejedelem békében élt szomszédaival, többek között Szent István királlyal - jegyezte fel a későbbi krónikás. Ténykérdés: a kereszténység felvételével a Kijevi Rusz is a korabeli keresztény világ részévé lett. [...]

Társadalmi szerkezet

Az ezredfordulón jelentős számú lehetett a kísérethez nem tartozó, de alkalmanként fegyveres harcra fogható szabadok csoportja (muzsi, ljugyi). E szabadokat eleinte törzsi hovatartozásuk, majd lakóhelyük szerint tartották számon. Az egyes központokban ülő fejedelemfiak őket gyűjtötték össze, amikor az "egész Rusz" közös hadjáratára került sor. A Kijevi Rusz társadalmának zömét a nagyszámú közszabad alkotta.
A 10. század végi társadalom differenciálódásáról keveset tudunk. A nagyszámú közszabad mellett ismerünk többféle szolgatípust: pl. a kíséreten belüli otrok, vagy a ház körül tevékenykedő csado, a fogolyként adás-vétel tárgyát képező cseljagy és holop. A 10. század végén létező két nagy kereskedőközpontban, Kijevben és Novgorodban számos idegen kereskedő (goszty) élt: zsidók, muszlimok, ortodox és latin keresztények, szlávok és varégok. A váralján kézművesek házait regisztrálta a régészet. [...]

Kettős hitvilág

Vlagyimir korában még csak az íratlan szokásjog szabályozta életüket, amelyet Bölcs Jaroszláv idejéig nem foglaltak írásba. A vérbosszú, amelyet még Bölcs Jaroszláv is csak korlátozott, de nem törölt el, Vlagyimir idején mindennapos gyakorlat lehetett. Életmódjukról, szokásaikról néhány általánosságot jegyeztek fel a későbbi krónikák, mint pl. "atyáik szokásai szerint éltek", "tisztátalan szokásaik voltak, úgy éltek az erdőben, mint a vadak"; az egyes törzsek eltérő házassági szokásait, pl. a poljánok vásárolták a feleséget, a radimicsek, vjaticsok és szeverjanok "ördögi dalok éneklése közben" raboltak maguknak hitvest és a halottkultuszról: elégették halottaikat és halotti tort rendeztek. [...]
Vlagyimir fejedelem megkeresztelkedésének politikai motivációja kétségtelen, ugyanakkor a meginduló hittérítésben előzményekre is támaszkodhatott. [...] Vlagyimir nemcsak saját maga keresztelkedett meg, hanem a hatalom eszközeivel országa lakóit is erre kényszerítette. [...]
A városokra koncentráló keresztény hittérítés - hatalmi szóval támogatva - hozhatott látványos eredményeket, de csak a felszínen. Vlagyimir maga is pogány maradt gondolkodásban, hiszen nem tudunk arról, hogy számos felesége közül bármelyiket is elbocsátotta volna. A gyors térítés felszínessége, az északkeleti migráció során érkező újabb és újabb pogány impulzusok eredményezték, hogy hosszú ideig éltek egymás mellett a keresztény és a pogány szokások. Ezt nevezik kettős hitnek (dvojeverije). A vidék lakossága sok helyen még a 15. században is pogány volt. De fenntartották a pogány kor eszméit azok a sztyeppei hősi mondák (bilina), amelyeket a lakomák alkalmával adtak elő. [...]
*
A Kijevi Rusz elnevezést kettős értelemben használtuk: egyrészt a 9. század végén létrejövő törzsszövetséget jelöltük vele, másrészt a 988 után szerveződő kora középkori keresztény államot. Mint láttuk, a Kijevi Rusz etnikailag heterogén alakulat volt, a varég-ruszok, a finn csoportok és sztyeppei eredetű kísérettagok a szláv környezetben fokozatosan asszimilálódtak, de a 10. század végén még a kevertség volt a jellemző. [...] Az egyre keletebbre települő szlávok többféle idegen etnikumot asszimilálnak. Ez a folyamat is csak jóval az ezredforduló után fejeződött be. A keleti szlávokon belüli differenciálódás pedig egy még későbbi korszak jelensége.

FONT MÁRTA

 

Vissza a tartalomjegyzékhez