Bíró László: Déli szlovákok két egyház között

A mai déli szlávoknak nevezett népek (bolgárok, bosnyákok, horvátok, makedónok, szerbek, szlovénok) politikai, társadalmi szempontból sohasem képeztek egységet.

I. Honfoglalás

A legkorábbi időkben az életnek keretet adó legfontosabb, legnagyobb szervezet a törzs volt. 1000-re azonban lezajlott a néppé válás elsô szakasza, az egymáshoz közel élô törzsek összeolvadásából kialakult a bolgár, horvát, szerb, szlovén nép.
A szláv népek nyugat felé indulásával, majd késôbbi letelepedésével minden bizonnyal Európa legnagyobb méretű honfoglalása zajlott le. Az első szláv csapatok 527-ben jelentek meg a Bizánci Birodalom területén, de ekkor még nem letelepedési szándékkal. [...]
A szerbek és horvátok őseit képezô törzsek a 600-as évek elején több hullámban vándoroltak a Dunától későbbi szállásterületeikre. A 630-as évekre Dalmácia szinte egészét elözönlötték, kivéve a városokat. A városokba majd csak több évszázad múlva tudtak betelepedni. A szlovének viszont a 6. század második felében északi-északkeleti irányból érkeztek a Keleti-Alpok vidékére, valószínűleg az avarok nyugati terjeszkedésének hatására. [...]
A betelepülő szlávok társadalmának alapegysége a zadruga (nagycsalád) volt, több zadruga képezte a bratsvókat, ezek pedig a törzseket. A törzs területe volt a zsupa. Az egyes törzsek ekkor még csak laza kapcsolatban álltak egymással, és hosszabb időt vett igénybe a néppé való egybeolvadás. A zadrugát több, általában közeli rokonságban álló felnőtt és családja alkotja, tagjainak száma általában 20 és 50 között mozgott. A vagyon közös volt, a munkákat a család fejének irányításával végezték, a fontosabb döntéseket azonban a felnőtt férfiak közösen hozták meg.
1000-re már lezajlottak az első államalakulások, mindegyik nép túl volt már a másnak való alávetettség keserű tapasztalatán, ami abból eredt, hogy náluknál nagyobb hatalmak, a Bizánci és a Frank Birodalom közé ékelődtek be. 1000-re már lezajlott a magyarok betelepedése is a Kárpát-medencébe, aminek következtében megszűnt a közvetlen kapcsolat a szláv népek között. Ez végérvényesen megakadályozta, hogy egységes "szláv tenger" jöhessen létre a Balti-tengertől a Fekete-tengerig és az Adriáig, valamint az Uralig. [...]

Nyugati kereszténység és ortodoxia

A keleti kereszténységben a bizánci császár nemcsak spirituális vezetô, hanem - és ezt vette át késôbb az orosz uralkodó is - egyben világi hatalom is volt. Innen ered, hogy az ortodoxia államegyház volt, az éppen hatalmon lévô császár mindig befolyásolhatta az egyház életét. A római kereszténység bizonyos mértékben utat engedett a személyiségnek, például a humanizmus idôszakában, míg az ortodoxia felfogásának középpontjában a kollektívum áll. [...] Miközben a néphez közelebb álló liturgia könnyebben elérhette a szláv törzsek különbözô rétegeit, az egyházból kiinduló késôbbi egyetemes kulturális tendenciák befogadásának gátat szabott, némileg túlozva azt is mondhatnánk, elvágta az utat a fôbb európai szellemi áramlatok elôl. [...]

II. Bolgár-törökök

A 7. században, amikor a szlávok már letelepedtek a Balkánon, újabb nomád nép érkezett kelet felől és kelt át a Dunán. A török nyelvet beszélő bolgárok Fekete-tengertől északra elterülő birodalma szétesett, a lakosság egy része kazár uralom alá került, míg a többiek Isprich (vagy Asparuch) vezetésével elmenekültek. Az ún. bolgár-törökök megjelenésével Bizánc egy újabb ellenféllel találta szembe magát, amelyet kezdetben nem tudott legyőzni. [...]

Borisz és Simeon

A 9. század végére a mai bolgár, immáron szláv nép etnogenezise nagy vonalakban befejeződött. A régi különbségek és hagyományok eltűnésében és az egységes néppé válásban nagy szerepe volt a kereszténység felvételének Borisz fejedelem (852-888) uralkodása idején. [...] Külpolitikai okokból, hogy elkerülje a bizánci császár gyámkodását, korábban a latin kereszténységet akarta felvenni, de - a 860 után felerősödött bizánci-frank szembenállás során tervezett frank-bolgár szövetséget megakadályozandó - 864-ben Bizánc csapatokat küldött a bolgár állam ellen, és az kapitulálni kényszerült a túlerővel szemben. Borisz tervét, a bizánci fennhatóság megszüntetését később sem adta fel. Végül 870-ben a konstantinápolyi zsinat a bolgár egyház Konstantinápoly alá tartozásáról határozott.
Az egyházszervezeti kérdések mellett hosszú évszázadokra eldőlt, hogy a bolgár állam a bizánci mintát fogja követni, és pedig nemcsak vallási, hanem államszervezési és kultúrális tekintetben is. [...]
Simeon uralkodása alatt - főképp a bolgár-török etnikumú pogánylázadókat leverve - megszilárdította a fejedelmi hatalmat. [...] Háborút indított Bizánc ellen, egymás után foglalta el a bizánci városokat. [...] Simeon cár idején Bulgária a Balkán legerősebb államának számított, Konstantinápollyal is sikerült a bolgár egyház autokefál (önálló, nemzeti) voltát elismertetni (893).

A bolgár állam szétesése

Simeon váratlan halála után Péter (927-969) került trónra. Az őidején kezdődik az első bolgár birodalom hanyatlása. [...]
A nyugati bolgár, vagy más néven makedón állam Sámuel vezetése alatt azonban még több évtizedig ellenállt. II. Basileios több sikertelen támadás után 1014-ben a belasicai csatában döntő győzelmet aratott. [...] A pátriárkátust megszüntették, az érsekség a bizánci császár fennhatósága alá került. A bolgár állam helyreállítására csak a keresztes háborúk idején, a 12. század végén, 13. század elején nyílt lehetőség.

III. Horvátok

Az első horvát fejedelmeket és államszervezési kísérleteket a 9. század elejéről ismerjük. [...] A horvát fejedelmek a frankok vazallusai maradtak, ennek következtében a térítést frank misszionáriusok végezték, a horvátok tehát - szemben a szerbekkel és bolgárokkal - a nyugati kereszténységhez és a nyugati kultúrkörhöz csatlakoztak.
A 9. század derekán került a trónra Trpimir fejedelem (kb. 845-865), a horvát nemzeti uralkodóház első képviselője. Ő alapította az első horvát püspökséget a Zára közelében fekvő Nin városában.
A kora középkori horvát állam felemelkedése és virágkora a 10. századra tehető. [...]
Az ország felemelkedését jelzi - az addig külön életet élt területek egységbe szerveződése mellett -, hogy Tomislav (kb. 910-930) 925-ben felvette a királyi címet, amit a pápa is megerősített. [...]
Tomislav utódairól megbízható források híján nem sokat tudunk. [...]
1000 után III. Kreimir (1000-1030) és Gojslav (1000-1020) társuralkodókként kormányozták az országot, sikeresen megkezdték a rend helyreállítását. [...]
Péter utóda, Zvonomir (1075-1089) szorosabbra fűzte a kapcsolatokat a pápával, a pápaság császárság küzdelmében a pápát támogatta. Utána IV. Kreimir Péter kolostorba vonult fia örökölte a trónt. A már öreg és beteg II. István, Péter egyszer már kolostorba vonult fia volt az utolsó Trpimirovi-uralkodó (1089-1090). Halála után özvegye és az előkelők egy része az uralomért folytatott harcban Szent László magyar királyt hívta meg a trónra. [...] Péter (1093- 1097) ellenkirály hatalmát végül Könyves Kálmán semmisítette meg 1097-ben a Gvozd hegységben lezajlott csatában. A győzelem után Kálmánt horvát királlyá koronázták, és ettől kezdve Horvátország Magyarország társországa lett, saját országgyűléssel (sabor) és autonóm közigazgatással, élén a bánnal.

IV. Szerbek

A 6. században letelepült szerbek szállásterületei három térségre terjedtek ki: Zahumljére (a mai Hercegovina), Dulkjára és Zetára (Montenegro). A magas hegyek képezte természeti akadályok gátolták az egyes törzsek közti kapcsolatokat, részben ezért a többi népéhez képest a szerb államalapítási kísérletek később jelentkeztek. A 9. századtól kezdve több zsupán neve maradt fenn a forrásokban, akik már több törzsre kiterjesztették hatalmukat. A gyakori bolgár-bizánci háborúk nagymértékben befolyásolták a szerbek helyzetét, mindkét fél magához igyekezett csatolni a szerblakta területeket, a 10-11. századtól pedig a magyar törekvésekkel is számolni kellett. A 9. század második felében ortodox térítők érkeztek, és megkeresztelték a lakosságot.
A 970-es években Sámuel nyugatbolgár állama magában foglalta a szerb földeket is, a Bizánc elleni felkelés ezekre a területekre is kiterjedt. A bolgár állam végleges összeomlása (1018) után a szerbek Bizánc uralma alá kerültek. Államiságuk tartós kiépülése csak a következő századokban valósult meg, két egymással konkuráló központból, Zetából és Raskából kiindulva.

V. Írásbeliség és hiedelemvilág

A korszak kultúrája egyházi jellegű volt. Legnagyobb és legmaradandóbb eredményének a szláv írásbeliség megalapozása tekinthető. A 9. század második felében Konstantin (szerzetesi nevén Kirill) [...] a Szaloniki környéki nyelvjárásra lefordította a legfontosabb liturgikus szövegeket. (Máig is ezek a szövegek képezik az egyházi szláv nyelv alapjait.) Munkásságát és Metóddal folytatott térítő útját, valamint szláv liturgikus nyelvhasználatát ekkor a pápa is támogatta, Metódot pannóniai püspöknek is kinevezte. A későbbi pápa, VIII. János 874-ben azonban megtiltotta a szláv nyelv egyházi használatát Moráviában, ezután Metódnak el kellett hagynia Pannóniát. Tanítványaival Konstantinápolyba tették át székhelyüket. [...]
A déli szlávok pogány hitvilágáról és mitológiájáról, amely sok elemében tovább élt a kereszténység felvétele után is, viszonylag keveset tudunk. A szlávok felfogása szerint különböző lények népesítették be a világot. Ezek egy része, az istenek az ember segítségére voltak, míg a többiek, az ördögök és démonok ellene. [...]
A déli szlávok világfelfogása szerint a Föld a tenger felszínén úszik, és az isten gyúrta össze a tenger homokjából. Az emberi lélek, amely a lélegzéssel nyilvánul meg, szerintük halhatatlan és független a testtől. A korai déli szlávok hittek a halál utáni létezésben is. Úgy gondolták, a halál után a lélek a paradicsomban olyan állapotban lesz, mint amilyenben a halál pillanatában az ember volt, ezért a harcosok inkább meghaltak a csatában, semminthogy fogságba kerüljenek, és lelkük rab maradjon.
*
A déli szláv népek túlélték a Krisztus utáni második ezer évet. A véletlen vagy a sors, vagy talán a történelem hozta, hogy a mostani ezredforduló előtti évszázad, évtized államalapítás tekintetében közel olyan turbulens volt számukra, mint amilyen az 1000 előtti évszázadok. [...]

BÍRÓ LÁSZLÓ

Vissza a tartalomjegyzékhez