Varga Péter: Földrengések a történelemben
Komárom katasztrófája 1763-ban


Hazánk és a földrengés
Magyaroszág - szerencsére- nem tartozik a szeizmikusan aktívabbnak tartott területek közé. Hazánkban az eddig mûszeresen regisztrált legnagyobb földrengés az 5,6 magnitudójú dunaharaszti volt, mely 1956. Január 12-én pattant ki. Ilyen rengés évente körülbelül 800 van világszerte. Nem valószínû, hogy a Magyar földrengés-katalógus által a 456 és 1986 közötti idõszakban felsorolt rengések közül akár egynek a magnitudója is meghaladta a 6,5-ös méretet (ilyen rengésbõl évente hozzávetõleg átlagosan 120 fordul elõ a bolygónkon). Ennek ellenére pusztító erejû földrengések Magyarországon is elõfordultak a legkülönbözõbb helyeken, és számolni kell velük a jövõben is.
A történeti földrengésekre vonatkozó források nem arról tudósítanak, hogy egy rengés hol történt, hanem arról, hogy hol érezték azt. A régmúlt idõk írástudóinak figyelme a legtöbb esetben csak a helyi eseményekre terjedhetett ki. Az általuk leírt kár sem mindig egyértelmû.

Földrengés Kecskeméten
1911. július 8-ára virradó éjszaka, 2 óra után néhány perccel, rövid ideig tartó, de változó irányú földrengés riasztotta fel álmukból Kecskemét lakóit. Emberéletet nem követelt, de a város magán- és középületei súlyosan megrongálódtak. A legszembetûnõbb a templomok és a tornyok sérülése volt. A földrengés nagy riadalmat keltett a város határában is. A kisnyíri gabonaföldeken nagy, tátongó földnyílásokat észleltek.

1763. június 28-án a kora reggeli órákban (több és különbözõ helyen észlelt elõrengést követõen) történt meg a hazánk területén ismert legnagyobb földrengés. A rengés következtében Komáromban 63-an meghaltak, 102-en megsebesültek, összedõlt 7 templom és 279 épület. Részben összedõlt további 353 épület, azaz komoly sérülést szenvedett a város épületeinek 54%-a, míg csak 9% maradt sértetlen. A földrengés áldozatokat szedett, és komoly károkat okozott Gyõrben is. Házak sérültek meg a távolabb fekvõ településeken is.

A fõrengést évekig követték utórengések, melyek epicentrális intenzitása néhányszor elérte az 50 értéket is. 1773. Április 22-én újabb földrengés sújtotta Komáromot, melynek következtében összeomlott 500 ház. Romhalmazzá vált a vár minden épülete.
Az 1763. Június 28-án bekövetkezett földrengés-katasztrófára, részletesebb vizsgálatához háromféle egymástól független adatforrással rendelkezzünk:
1. a városokban keletkezett károkról szóló egyházi, polgári és hatósági leírások,
2. a földrengés hatását bemutató képi ábrázolások,
3. a falvakban keletkezett károkról készített hatósági jelentések.
Ami a városi károkat illeti, az idézetek azt mutatják, hogy kövekbõl, téglából épült, fafödémes, többemeletes, feltehetõen bolthajtásokkal tarkított házak rengésveszélyesebbnek bizonyultak, mint a kis, egyszerû épületek.

Kárjelentések
Az 1763. évi nagy földrengés további - a megrázottság területi eloszlását célzó - vizsgálatához célszerû áttekinteni másik információforrásunkat, a falvakban keletkezett károkról szóló hatósági jelentéseket.
A földmûves népesség által lakott épülettípusok, szemben az egyházak épületeivel és a gazdagabb nemesek által lakott házakkal, viszonylag földrengésállóak voltak. Ez a magyarázata a falvakban feljegyzett, viszonylag kis, egy adózóra esõ kárértékeknek.

Az átlagkár Komáromtól keletre három, míg attól nyugatra 18 községben haladta meg az 1 forintot. Ezekrõl szólva meg kell állapítani, hogy Ács és Bábolna az átlagosnál tehetõsebb települések voltak a 18. Században, ahol gazdagabb, tehát sérülékenyebb épületek álltak. Innen a magasabb átlagkár.

Az 5 forint átlagkárral jellemezhetõ hét községrõl - melyek mind Komáromtól nyugatra és Gyõrtõl keletre találhatóak - meg kell még azt is állapítanunk, hogy többségükben a Dunához közel helyezkednek el, ahol a talajvízszint az 1763. Június 28-i nagy földrengés idején valószínûleg magas volt. Ez a körülmény jelentõs kárnövelõ tényezõ lehetett. A fentiek alapján, és számításaimra támaszkodva, az a legvalószínûbb, hogy a rengés fészke valahol Gyõrtõl ÉK-re (kb. 30 km) és Komáromtól Ény-ra (kb. 10 km) legyen.

Ma is elmondható: a Rába vonala mentén egy 10-20 km-es sávban 90-os megrázottság - az 1763. évi rengés alapján - várható. Érvényes ez a bõsi erõmû térségében is. Ideje volna végre ezért az erõmû és térségének széles körû szeizmológiai és mérnökszeizmológiai vizsgálatát elvégezni. Mert ez még mindig nem történt meg. Hogy sor kerüljön rá, ez közös érdeke és felelõssége a szeizmológusoknak és a tervezõknek egyaránt.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez