Ludassy Mária: A szabadság szószólója
Marie de Cavitat Condorcet, 1743-1794


Az utóbbi tíz esztendõ demokratikus fejlõdésének velejárója: a politikai fogalmak keresése napjaink történéseinek leírásához. Az egyik legtöbbet vitatott folyamat kétségtelenül az egyén felszabadulása, mind politikailag, mind érzelmileg a diktatórikus államrendszer nyomása alól. "Szabadság", "állami paternalizmus", "liberalizmus" - mind-mind történelmi magyarázatot váró fogalmak.

Marie de Cavitat Condorcet, 1743-1794
Condorcet a fiziokraták "laissez faire" (korlátlan szabadverseny) elvének egyik legkövetkezetesebb képviselõje. Nemcsak a gazdasági racionalitás alapján, hanem ama megfontolás folyományaként is, hogy az állami paternalizmus szolgaszellemûvé teszi a népet: "A szabad kereskedelmet korlátozó, tiltó törvények hozzászoktatják a népet ahhoz, hogy a kormányzat látja el õket gabonával, ami egyrészt tönkreteszi a mezõgazdaságot, másrészt az állammal szembeni kritikátlan engedelmességre szoktat." A szabadkereskedelem az õ számára, mint azt majdan Robespierre-rel való vitája az 1793. Évi alkotmánykoncepciókról is igazolja, a személyes szabadság paradigmája volt.
Az amerikai forradalom hatása Európára címû értekezésében elõször foglalja össze az emberi jogok egyetemességén alapuló alkotmányos berendezkedés elveit. "Az államokat alkotó emberek olyan közjogi kódexet alkottak, melynek alapja egyedül az értelem és az igazság, s az emberi jogokat a konföderált államok békében és háborúban egyaránt tiszteletben tartják."

Vélemény- és szólásszabadság
A szabadságjogok legfontosabbika a vélemény- és szólásszabadság korlátlansága: ez nem csupán a polgárok lelkiismereti és vallásszabadságának záloga, hanem a közéletben való aktív állampolgári részvétel alapja.

A fundamentalizmusok kritikája
Nemcsak a régi renddel való intranzigens szembenállása egyértelmû a filozófus felfogásának, de a forradalom emberellenes-erényfanatikus fordulatával való szembefordulását is elõrevetíti akadémiai székfoglaló elõadásának humanista hangvétele, mely a tradicionális tekintélyek mellett az új fundamentalizmusok kritikáját is megelõlegezi: "Képtelenség minden olyan tervezet, mely azt célozza, hogy minden embert erényessé tegyen, inkább abban kellene reménykednünk, hogy a felvilágosodás, melyet a szellem szabadsága táplál, boldogabb nemzedékek számára olyan nevelési rendszert, olyan emberséges törvényeket teremt, melyek csaknem teljesen fölöslegessé teszik a hõsiességet és az erényt."

Emberi jogok és kisebbségek
Condorcet emberi-jogi liberalizmusa világosan elhatárolódik a kisebbségi jogokat sértõ antiliberális demokráciafelfogástól - ahogy majdnem tocqueville fogalmaz, "a többség zsarnokságától", és a legtöbb liberális számára elfogatható haszonelvû koncepcióktól is. "A polgárok egyhangú döntése sem - ha egyetlen kivétel van - kényszerítheti azt, aki nem csatlakozott ehhez a döntéshez, hogy saját racionális meggyõzõdése ellen cselekedjék" - írja a liberális demokrácia elveit összegzõ "New Heavan-i polgár levelében".
A múlt eltörlésének karteziánus hevülete a filozófus-politikust sohasem vezette a múltat képviselõk személye elleni terror igenléséhez vagy akárcsak elfogadásához: az emberi jogok azok jogait is védik, akik elvetik az emberi jogok elveit. Így az egyházi javak kárpótlás nélküli kisajátításának elvi ellenzõje lesz a különben igencsak antiklerikális filozófus.

Szabadság és terror
Még inkább szembekerült Condorcet liberális meggyõzõdése a terror szükségszerûségét hirdetõ eszmékkel. Az ellenforradalmi terror ténye sem adhat felmentést a forradalom számára hasonló terrorista módszerek bevezetése esetén, hiszen a forradalom a jogbiztonság és a személyi szabadság eszméiért bontott zászlót.
Condorcet 1793. Évi alkotmánytervezetében - az "erény és terror" rémuralmára készülõ jakobinusok számára az ellenforradalmárokkal való összejátszást bizonyító módon - központi kérdés a jogbiztonság, az individuális szabadság garanciája: épp ezért külön paragrafus mondja ki a retroaktivitás (a visszaható hatály) tilalmát.

Szabadság és nevelés
Condorcet felfogásában a kritikus gondolkodás kifejlesztése az oktatás célja, mert egyedül az individuális kritika jelenthet védõpajzsot minden tekintélyelvû támadás ellenében, legyen az royalista vagy republikánus, ultramontán katolikus vagy ultranacionalista.
Condorcet közoktatási tervezete elvet minden olyan perfekcionista utópiát, mely a személyiségnek a közhatalom által történõ megváltoztatását-megjavítását célozza.
A nevelés, a világnézeti választás nem az állam, hanem a családok joga és feladata.
A vallási nézetek oktatása (vagy nem oktatása) is kizárólag a magánszféra, a családok ügye.
A politikai ideológiák terén is hasonló a helyzet: tényként, a politikatörténet és a társadalomismeret elemeként megismerendõ minden politikai eszme és intézmény, de egyik sem szakralizálható - még a százszor szent emberi jogok nyilatkozata sem.
Condorcet 1793. Évi alkotmánytervezetében a locke-i liberális hagyomány szellemének megfelelõen a tulajdonjog a személyes szabadságjogok között kitüntetett szerepet játszik.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez