Kordos László: Az emberré válás


Az ûrkutatás, a földgolyó, a világmindenség mind jobb megismerése hajtja a fiatal generáció tudásvágyát a földtörténet korábbi korszakai felé. És hajtja érdeklõdését az emberi élet legkorábbi történelme felé is. A szaktudomány pedig néha "idõvakságban" szenved: megreked érdeklõdésünk - érthetõen - a minõsítéshez, disszertációkhoz kényszerítõ kicsiny idõtávolságoknál. A História állandó erõfeszítése, hogy tágítsa a magunk és olvasóink idõhorizontját: mind a hozzánk legközelebbi, mind a legtávolabbi korok irányába.

Globális tényezõk hatása
A legkorábbi emberszabású majmok 30-35 millió évvel ezelõtt a széles óceánokkal körülvett Afrika szigeten éltek, mai ismereteink szerint Egyiptom területén. Késõbb, 18-14 millió évvel ezelõtt Kelet-Afrikában gyors fejlõdésnek indultak, sokféle alkalmazkodással rendkívüli diverzitásra tettek szert. Az elmúlt 30 millió évben, az afrikai kontinentális lemez északra tolódása miatt, elõször 20 millió évvel ezelõtt kapcsolódott össze az addig elzárt kontinens Eurázsiával. Ekkor az Afrikából kivándorló ormányosokat még nem követték az emberszabású majmok. A fõemlõsök átvándorlására 15, majd 10 millió évvel ezelõtt került sor, amikor néhány százezer évig ismét szárazföldi és ökológiai összeköttetés létesült a két kontinens között. Az európai Dryopithecusok és az ázsiai Sivapithecusok ekkor népesítették be elõször Eurázsia déli területét az Ibériai-félszigettõl a Kárpát-medencén és Kis-Ázsián át egészen Kína déli részéig. A fõemlõsök területi szétterjedésével új alkalmazkodási lehetõségek nyíltak meg. Ázsiában a Sivapithecuson keresztül létrejött a mai orángutánhoz vezetõ fejlõdési vonal. Európában pedig nagy valószínûséggel kialakult a mai afrikai csimpánzhoz és a gorillához, valamint az emberhez vezetõ leszármazási sorozat.

Az emberhez vezetõ fejlõdési vonal 5-6 millió évvel ezelõtt akkor különült el az emberszabású majmokétól, amikor a globális lehûlés hatására a nagy kiterjedésû trópusi-szubtrópusi erdõk helyét a nyílt vegetáció vette át. Az új fizikai környezethez, az új fizikai környezethez, állatvilághoz a korábbi fõemlõsfajok vagy alkalmazkodtak, vagy kihaltak. Mai ismereteink szerint Eurázsiában már 6-8 millió éve eltûntek az emberszabásúak, helyüket más majmok foglalták el. (Ez a folyamat a Kárpát-medencében is bekövetkezett, amikor a Pannon-tó területének csökkenésével, majd megszûnésével új és a korábbiakhoz képest mérsékeltebb klimatikus viszonyok között változatos életkörülmények alakultak ki.)


Az emberré válás fõbb eseményei
Az emberhez vezetõ fejlõdés valószínûleg Afrika változatos környezetben folytatódott. A legkorábbi hominidák (emberszerû lények), az Australopithecosok 4-4,5 millió évvel ezelõttrõl már kimutathatóak Kelet-Afrikában. A Homo nemzetséghez, majd késõbb az anatómiai szempontból modern emberhez, a Homo sapienshez vezetõ leszármazási vonal Afrikában fejlõdött ki. Az értelmes ember mintegy 200 ezer évvel ezelõtt onnan indulhatott el, hogy a késõbbiekben fokozatosan, majd lélekszámának növekedésével rohamosan elfoglalja a többi kontinenst.
Az emberré válás mintegy 30 millió éves történetében nagyon sokféle biológiai változás következett be.
A valódi két lábon járás (bipedalizmus), ami azt jelenti, hogy a fõemlõs a talajon folyamatosan, két lábon mozogva kezeit szabadon használhatja, csak az emberhez vezetõ fejlõdési vonalnál alakult ki, mintegy 4,5 millió évvel ezelõtt.
Az alkalomszerû húsevésre nincs adatunk, de kb. 2,5 millió évtõl kezdõdõen feltételezhetõ, hogy az emberi fejlõdési vonalban az állati táplálék, különösen a dögevés egyre nagyobb szerepet kapott. A vadászott állat húsának elfogyasztása csak késõbb, kb. 2 millió évtõl kezdõdõen valószínûsíthetõ.
Nagyon jellegzetes a koponya és különbözõ részeinek átformálódása.
Az agykoponya térfogatának és az agy szerkezetének átalakulása teljesen független az arckoponya átformálódásától. A 10 millió éves Rudapithecusnak ugyanannyi volt az agykapacitása, mint a 3-3,5 millió éves Australopithecus afarensisnek és a ma élõ kisebb nõstény csimpánzokénak. Az agykoponya felboltozódása, térfogatának lényeges növekedése, csak 1-1,5 millió évvel ezelõtt következett be. Nincs tehát közvetlen összefüggés a két lábon járás kialakulása és az agy térfogatának megnövekedése között, hiszen a két jelenség elsõ kialakulása között legalább 3 millió év telt el.
Az eszközök sokféleségének növekedését kb. egymillió évvel ezelõttõl számíthatjuk, jóval azután, hogy az agy "emberi" térfogata növekedett. Ettõl kezdve a Homo nemzetség különbözõ fajainak életében az eszközök készítése ugyan általánossá vált, mégsem mindig lehet megmondani, hogy az eszközök fajspecifikusak-e.
Az emberré válást sokféle társas viselkedésforma kísérte. Õslénytani és régészet módszerekkel csak ritkán lehet tetten érni az egykori népességek szociális életét.
A társas viselkedés egyik "emberi" vonása az épített szállás, menedék létrehozása is.
Az emberré válásban a vadászat, s különösen a testüknél nagyobb vadak elejtése már feltétlenül csoportos, mondhatni tudatos viselkedésformát feltételez. A dögevésrõl a gyûjtögetõ-vadászó életmódra történõ áttérés aligha alakult ki korábban, mint másfél millió éve.
Az összetettebb és valóban csak az értelmes emberre jellemzõ mûvészet, a hitvilág, a tagolt beszéd csak jóval a Homo sapiens fiziológiai létrejötte után, 30-40 ezer évvel ezelõtt vált általánossá. A letelepedett életforma, a háziasítás, majd az írás, tehát mindaz, amit a civilizáció alapjának tekintünk, csak az utolsó eljegesedést követõen, 10-12 ezer éve vette kezdetét.

Az ember származása és szétterjedése
Az emberré válás története az elsõ emberszabású majom kialakulásával kezdõdik.
Az emberszabású majomból az elsõ emberszerû lénnyé válás átmenete itt rövid 3-4 millió évre homályba vész.
Az emberi vonal elsõ képviselõi az Australopithecusok, akik 4-5 és 1 millió évek között éltek, és több csoportjuk különült el.
Nyitott kérdés, hogy ki volt az elsõ ember, az elsõ Homo õse. Erre a legjobb jelölt a "gracilis" felépítésû Australopithecus africanus, aki 3 és 2,3 millió évek között Dél-Afrikában élt.
A Homo erectus legkorábbi afrikai példányai 2-1,6 millió évesek, s minden bizonnyal ugyanebben az idõszakban Ázsiába is eljutottak, ahol egészen 200 ezer évvel ezelõttig éltek.
A Homo erectusból Afrikában 200 ezer éve kialakult az anatómiai szempontból értelmes ember, a Homo sapiens, aki százezer éve átvándorolt Kis-Ázsiába, majd onnan tovább Délkelet-Ázsiába, és 50 ezer évvel ezelõtt Ausztráliában is megjelent. Európába csak kb. 40 ezer éve érkezett meg.
Az amerikai kontinens elfoglalására a jégkorszak végén, 20-25 ezer évvel ezelõtt kerülhetett sor.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez